Erős Vár, 2000 (70. évfolyam, 1-6. szám)

2000-12-01 / 6. szám

AMETIIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 70. ÉVFOLYAM 2000. DECEMBER No. <5 (325). VoUO, December2000. USPS178-560 6. SZÁM KARÁCSONY LÉNYEGE Itt a karácsony! Itt a karácsony! Itt a Megváltó! Szálljon az égig boldog énekszó! Eljött a mennyből. Emberré lett. Ő hoz a földre békességet. Itt a Megváltó! Itt a szeretet! Elhagyott, árva senki nem lehet Eljött a mennyből. Emberré lett. 0 hoz a földre békességet. Szálljon a jó hír! Vigyük szerteszét! Hirdessük Isten nagy szeretetét! Eljött a mennyből. Emberré lett. 0 hoz a földre békességet. Hirdessük szóval, tettel, élettel: Jézusban Isten szívére ölel! Eljött a mennyből. Emberré lett. 0 hoz a földre békességet. Itt a karácsony! Itt a Megváltó! Szálljon az égig boldog énekszó! Eljött a mennyből. Emberré lett. O hoz a földre békességet. Túrmezei Erzsébet Kedves Olvasóinknak örömmel tel­jes, áldott karácsonyi ünnepeket és kegyelemben gazdag, békés új esz­tendőt szeretettel kíván- a Szerkesztőség és az A MEK tisztikara. A múló évek válatkozásában ismét ka­rácsony ünnepéhez jutunk. Ezen a drága és szent ünnepen szerte a világon, titkon avagy nyíltan, ismét elszállnak lélekben az emberek abba a kicsiny és egykor földrajzilag jelentéktelen városkába, Betlehembe, és annak is egyik eldugott zugába, az imádás házává szentelt cso­dálatos istállóba, hogy a hajdani pász­torokkal egyetemben lerójják szívük­­lelkük és egész lényük alig kifejezhető hódolatát a jászolba fektetett, egysze­rűen pólyáit Gyermeknek, Isten egyszü­lött Fiának, magának a földreszállt Is­tennek. Ez a lelki találkozás hatja át kü­lönösen a hivőket, bár ez a nap megra­gad még olyanokat, akikre a Szabadi­­tóról, a Megváltóról való beszéd egyéb­ként nem tesz különösebb benyomást. A karácsonyünnep lényegét ugyancsak félreismerjük, ha a felszínen keresünk magyarázatot arra a hangulatra, azokra az érzésekre, amelyek az embereken eb­ben az időben, jóllehet különféle meg­nyilatkozásban, erőt vesznek. Az igaz, hogy a karácsony a szeretet ünnepe, s az ilyen ünneplés abban juthat leginkább kifejezésre, ha azok, akik valamilyen módon összetartoznak, kapcsolataikat kihangsúlvozottan ápolják, vagy ha a bennük lévő szeretetnek ajándékozás formájában nyitnak utat. És mégsem lesz igazi a karácsony. Mert az első ka­rácsony az isteni szeretetnek és kegyel­mező könyörületességnek a kinyilvánu­­lása. Azon a bizonyos napon, amikor Jézus Krisztus emberré lett, az örökké­valóság tört be ebbe a véges világba, az Istenség lépett közvetlen kegyelmi kap­csolatba az Általa teremtettekkel. Krisztus azért jött, és jön ma is, hogy elvegye a világról a bűn átkát, hogy megszabadítsa az embert annak követ­kezményeitől, hogy alkalmat teremtsen a lelkek megújhodására, hogy alkalmas időben végbemehessen a világnak az örökkévalóságban látható újjáteremtése. Azonban mindez nem általánosan ér­tendő. Isten nem népekhez és nemzetek­hez, hanem egyénekhez küldi a Szaba­­dítót. Kinek-kinek egyénileg kell a böl­csőhöz járulni és felismerni a Gyer­mekben a maga Szabadítóját, majd a kereszthalálra növekedett Férfiben a maga Megváltóját. Ezért csak az tud igazán karácsonyt ünnepelni, aki nem külső feltételek kéz­zelfogható megteremtésén vívódik, ha­nem hagyja, alázatosan, szívének megü­­resítésével, hogy végigömöljék rajta az Isten kegyelme, amint kinyilatkoztatott Krisztus születésében. Csak ekkor képes az ember, a földi vi­szonylatok legellentétesebb körülmé­nyei közepette is, felülemelkedni e te­remtett világ ítéletben való megkötött­ségén és nyerni bepillantást az Úristen békességet és szeretetet nyújtó, ígérete szerint örökkévalóságra szánt, nagysze­rű teremtő terveibe. Ha felidézzük az első karácsony tör­ténetét — olvasd: Lukács 2:1 -20 —, ha számbavesszük mindazt a körülményt, ami azt megelőzte, meg kell látnunk, hogy Krisztus emberként való megje­lenése nem jóságban, békességben, sze­­retetben, s megértésben találhatott vi­lágban tötént. Minden újabb karácsony ezt a tényt csak újólag kihangsúlyozza. De az O jövetele a békesség és szeretet, a maradéktalan Istendicsőítés és Isten­­tisztelet megvalósulását célozta. Ehhez a drága célhoz visz közelebb az idei ka­rácsony is. Nem itt és nem is ahogy mi gondolnánk, hanem ott és akkor, amikor az Isten kedves idejében végbemegy új égnek és új földnek a teremtése. (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents