Erős Vár, 2000 (70. évfolyam, 1-6. szám)
2000-08-01 / 4. szám
AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 70. ÉVFOLYAM 2000. AUGUSZTUS no.4<323), vouo. August 2000, uspsua-seo 4. SZÁM A MOSOLYGÓ MAGYAR JÖVŐ JEGYÉBEN Nemzetünk — és evangélikus egyházunk — nagy fia, Kossuth Lajos beszélt az 1860-as évek elején arról, hogy megfelelő döntések meghozatalával a ma-Szent István Jól megjelölte ezt az ezredévet: kereszttel írta rá kemény nevét, hogy megpihenjen művein a lélek, mint halhatatlan győzedelmi ék. Alapkő lett, de kőnél súlyosabban vetette el az épülő falakban torony-szökkentő, férfias hitét. Amint alázatát mindegyre inkább úrrá emeli roppant erején, a bércre hág s egy országon tekint át, hol hajnalpírban reszket még a fény. Komor felhőkből bomlik ki a kék ég s virrasztva nézi népe ébredését a századok szélfútta reggelén. Nem tétován, de biztos mozdulattal lendül előre tervező keze, míg port kavar és szilaj kedvvel nyargal a forró puszták zendülö szele. Bölcs szemével néz a távlatokba s pillantásával féltőn átkarolja a frissen szántott, szűzi földeket. Kegyes jobbjával törvényt ír, keményet, hogy megkösse rónák vad porát s hogy mindenki meglelje otthonát. Áldott szigor, rendet hozó szelídség! Arany szív, mely eltékozolja kincsét, hogy új szívekben ragyogjon tovább! Róla zengjen hát ez a lelkes ének! Uram, Téged dicsérünk általa, mert ő volt a Te választott edényed, apostolod, hived, s a föld sava. Es ő volt ama bibliai sáfár, kire, be jó, hogy rátaláltál, midőn megvirradt napunk hajnala! Tűz Tamás gyarság és szomszédai joggal reménykedhetnek “mosolygó jövő”-ben. Száznegyven évvel később, szörnyű nemzeti tragédiák után, a magyarság végre átlépte “az élet kapujá”-t, a világ legerősebb államait tömörítő NATO tagja, az Egyesült Államok, annyi magyar második hazájának szövetségese. A jobb jövő nem csupán remény, de a kezünkben van! Négy éve eléggé szerény keretek között ünnepeltük meg a honfoglalás 1100. évfordulóját. Most az állam, a történelmi magyar királyság megalapításának millenniumán — páratlan egybeeséssel — annak is kerek ezer éve, hogy a magyarság nagy tömegei megismerkedtek Jézus Krisztussal és tanításait megszívlelve biztosították e nép és nyelve fönnmaradását, fölvirágzását Európában. Kevés nemzetnek van olyan változatos és fájdalmasan tragikus múltja, mint a magyarnak. Nem egyszerűen a sok háború, a vitathatatlan hősiesség ellenére bekövetkezett vereségek alapján állíthatjuk ezt. Be kell ismernünk, történelmünkön nemcsak a balsors húzódik végig, de az önmagunk által elkövetett, utólag elkerülhetőnek látszó hibák is. Wesselényi éles szeme — elfeledett könyvében — ezeket balítéleteknek nevezte. E kettő együttesen okozta történelmünk számos katasztrófáját. A balítélet azonban nem tévesztendő össze a bűnnel. Noha jó ötven évvel ezelőtt a kommunisták elkezdték súlykolni, hogy a magyar bűnös nemzet — valójában, ha van is történelmünkben restellni valónk bőven, ha voltak is bűnös honfitársaink —, egészében véve ma mégis elégedettséggel, sőt büszkeséggel tekinthetünk vissza arra a tizenegy évszázadra, amit a Kárpátmedencében leéltünk. Legnagyobb nemzeti katasztrófáinkat nagy sikerek, eredmények előzték meg. Csak a legkézenfekvőbb példák: Mohács előtt volt Mátyás, Erdély 1651 utáni földúlását és magyar lakossága jelentős részének elpusztítását megelőzte Bethlen alatti “aranykora”, Világost a tavaszi hadjárat. Trianont megelőzően az osztrák-magyar közös vámterületen olyan gazdasági és kultúrális föllendülést hozott a kibontakozó kapitalizmus és külföldi tőkebeáramlás, hogy vérmesebb toliforgatóink és politikusaink már maradandó Osztrák-Magyar Monarchiáról és abban harminc millió magyarról álmodoztak. Az ország 1944-es kettős megszállását és az ezzel járó borzalmakat megelőzően visszanyertük területeink egyharmadát és a nácizmus uralta Európa kellős közepén közel egymillió üldözöttnek nyújtott menedékkel bizonyítottuk hűségünket keresztyén hagyományainkhoz. Az 1947-es kommunista hatalomátvételt sikeres gazdasági stabilizáció és bíztatóan haladó újjáépítés előzte meg. Végül 1956. november 4-e, a fekete vasárnap is úgy szakadt ránk, hogy a nemzet már azt hitte, újjászületett a szabad, demokratikus Magyarország. A legfontosabb azonban az, hogy a katasztrófák után mindig volt föltámadás, ezért is indokolt történelmünk optimista olvasata, s még inkább az, hogy jövőnkre bizakodással tekintsünk. Szent István a hit és az egyház mellett az általa létrehozott állami intézmé('Folytatás a 2. oldalon)
