Erős Vár, 2000 (70. évfolyam, 1-6. szám)
2000-04-01 / 2. szám
70. ÉVFOLYAM EROS ©VÁR 5. oldal ESZTERGOMI A Határontúli Magyarok Hivatalának elnöke, Szabó Tibor hívta meg szívélyesen az ország határain kívül élő magyar egyházi közösségeket és a zsidó felekezetet a jövővel foglalkozó tárgyalásra Esztergomba, 2000. január 27-28-ra. A huszonnégyórás tanácskozás a Magyarország 2000 program keretében az “Egyház és Magyarság” témával foglalkozott. 79 külföldi képviselő jött el, akiknek alkalma volt 33 hazai — egyházi és állami — tisztségviselővel találkozni. Előre lehetett felszólalásra jelentkezni, valamint saját munkáról szóló beszámolót beküldeni. A fogyó tendenciájú helyzet ellenére meglepő volt a külföldi magyar egyházi munka sokszínűsége és sokrétegűsége. Adományok nyugtázása Köszönettel nyugtázzuk a 2000. március 27-e és május 20-a között vett többféle adományt: • AZ “ERŐS VÁR”-RA Minden előfizetés a címszalagon kiemelten jelzett év végén jár/járt le. Előfizetések vételét a címszalagon jelezzük; itt a felülfizetéseket, stb. soroljuk fel (az adakozó neve után ezentúl csak lakhelye államát/tartományát jelezzük): $70: Volosin Lili hálaadásul az "Erős Vár" 70. évfolyamáért (OH). $50: Özv. Dómján Sándoméfivére, Nt Károlyfalvi Béla emlékére (ON). $24: Horváth Géza (OH). $15: Kert Marianne külföldi előfizetésre (CA). $14: Gömöry Gyula (FL). $10: Özv. Menyhárt Sándomé (OH). $8: Dr. Mekis Éva (ON), Szent Királyi János (OH). $2: Özv. Bakonyi Károlyné (OH). • A DÉLVIDÉKI MAGY. EVANGÉLIKUS EGYHÁZ TÁMOGATÁSÁRA $400: Torontói Magyar Egyházak Ökumenikus Tanácsa (ON). $100: Bocskai István Kultúrkör (OH). • A TISZAI ÁRVÍZKÁROSULTAKNAK $200: Volosin Lili (OH). • A MAGY. EV. KONFERENCIA JAVÁRA $135: NN. $50: Dr. Schulze János (NY). $30: Volosin Lili (OH). $20: Dr. Vas István (ON). • EGYHÁZI ISKOLÁKRA Bp. -Fasor. $200: Dr. Schulze János (NY). $30: Dr. Vas István (ON). $10: Dr. Ambrus Gyula (NY). [Eddig összesen: $26,054.00.] Szíves tájékoztatásul: Lapunkra az előfizetéseket és lapfenntartó adományokat Erős Vár névre és P. O. Box 770828, Lakewood, OH 44107-0038 címre kérjük beküldeni. Az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia a hazai ev. egyházi iskolaügy javára és alkalmilag — akár adományozók által is — meghatározott egyházi szükség enyhítésére szívesen továbbít adományokat. Csekket vagy pénzesutalványt Hungarian Conference-ELCA névre s 1467 Parkhaven Row, Lakewood, OH 44107-4505 címre kell küldeni. A csekken kérjük az iskolát (Aszód, Békéscsaba, Bonyhád, Deáktér, Fasor, Győr, Nyíregyháza, Orosháza, Sopron) vagy a segélyadomány célját megjelölni. Minden adományért előre is hálás köszönetét mondunk. 0 TANULSÁGOK Nem szándékom a konferencia ismertetése. Azonban úgy érzem, hogy az általam leszűrt tanulságok esetleg másokat is érdekelhetnek. 1. Figyelemre méltó a jelenlegi magyar kormány igyekezete, hogy a felekezetekkel és vallási közösségekkel ne csak otthon, de határain kívül is szót értsen. Hogy ez a konferencia ehhez valamivel is hozzájárult volna, az nem egyöntetűen biztos. Maga a meghívás és megrendezés azonban már magáért beszél és dicséri a kormány jó tájékozódását. Kérdés, hogy ilyen strukturált jellegűnek kell-e lennie egy érdemi beszélgetésekre törekvő konferenciának? 2. Nem kerülhette el a figyelmet a szándék, amely a kormányt a megrendezésre késztette. Látásom szerint kettős célt követett: Egyrészt az előre beküldött anyag, ill. a konferencián elhangzottak alapján szinte átfogó képet kaphatott a határon kívül élő magyar egyházi közösségekről és munkájukról. Esztergom — ilyen értelemben — felért egy nagyszabású diaszpóra-kutatással és felméréssel. Másrészt előrelátásról tanúskodott a kormány, amit Németh Zsolt politikai államtitkár nem is titkolt. Magyarország EU-s csatlakozása következtében több, mint egy millió magyarországi lakos elmozdulásával számol. Kire számíthatna az ország leginkább a jövő “migránsok” segítésében, akiknek idegen környezetben kell majd (ideiglenesen?) gyökeret verniük, mint az egyházi közösségekre, amelyek több évtizedes szolgálatuk alatt igen erős bázisoknak bizonyultak Kérdés: A 79 külföldi résztvevő közül 49 volt kárpátmedencei, akik valószínűleg nem sok tapasztalattal szólhatnak hozzá a várható belső elvándorláshoz és annak kezeléséhez. Lehet-e hát a kárpátmedencei és egyéb (nyugati?) problémákat egy kalap alatt megtárgyalni akarni? 3. Jóleső érzés volt ezen a konferencián az ökumenikus nyitottság és őszinte beszélgetőkészség. Ez viszont nem igen jellemző az általános hazai egyházi helyzetre. Sok jó igyekezet ellenére is látható, hogy — főleg a millenniummal összefüggésben — mintha Magyarországon bizonyos visszarendeződés folyna, a római katolikus egyház javára. “Mária országa” és “ezeréves katolikus kereszténység” kevéssé melegíti át a többi keresztyén egyház szívét. Ugyanakkor látható a kisebb történelmi egyházak igyekezete, hogy a Vatikánnal kötött egyezmény értelmében a komoly értékekhez jutott nagy katolikus testvér árnyékában le ne maradjanak a juttatások “maradékából”. Még talán azon az áron is, hogy esetleges, a társadalommal szembeni prófétai felelősségükről lemondanak, nem akarván veszélyeztetni a várható anyagi támogatást — ahogy azt egy hazai megfigyelő megfogalmazta. Kérdés.fiizérí volt olyan ökumenikus szellem Esztergomban, 1. mert az tulajdonképpen ethno-ökumenét jelentett, és 2. mert állami szervek tartották kezükben a konferenciát és ez biztosította az ökumenikus szellemet? Ha ez így lenne, nem kellene-e inkább Esztergomról, mint az egyházak nagy deficitjéről beszélni? 4. Érdekes volt a hazai egyházak képviseletét végigvizsgálni. 12 római katolikus, 8 református, 4 evangélikus, 2 unitárius, 1 -1 görög katolikus és baptista, és egy izraelita magasrangú vezető volt jelen. így vagy úgy resztvettek a tárgyalásokon. Sőt őszinte kritika és jó javaslat is elhangzott részükről. Mégis hallatlan maradt a kormány munkatársainak szinte könyörgő fohászkodása: vegyék kezükbe a hazai egyházak a konferencia munkájának továbbfolytatását! Hajói láttam, az ilyen kérések elhangzásakor egyházi vezetők nem voltak jelen. S ha jól emlékszem, főleg a kárpátmedenceiek könyörögtek az állami hivatalnak, hogy ne adja ki kezéből az egyházaknak ezt az ügyet! Talán rossz tapasztalataik mondatják velük, hogy az egyházi ügy jobb kezekben van az államnál, mint az egyháznál? A külföldi útján levő magyar miniszterelnök üdvözlő levelére a konferencia hasonlóval válaszolt. De ebben ez a mondat is szerepelt (mint kegyes óhaj?): “A konferencia résztvevői e téren nagyobb odafigyelést várnak a hazai anyaegyházak vezetőitől is.” Kérdés :Erdek\i-e még a hazai egyházakat a “külföldre szakadt” egyháztestrész? Nincsenek-e önmagukkal annyira elfoglalva, hogy a kintiek jó szerével alig is várhatnak tőlük segítséget? A svédországi magyar protestáns lelkigondozásnak nyújtott közvetlen segítség olyan egyedi eset marad-e, amelynek nem lesz és nem is lehet folytatása? * A konferencia zárónyilatkozata megköszöni: “Hálásak vagyunk az elődöknek, akik egyházat építettek és minden korban megtalálták a megfelelő módot Istentől kaptt ajándékuk: nyelvünk és kultúránk átörökítésére.” Én e mondat végére szívesen hozzátettem volna egy “is”-t is. Mert egyházainknak a világban szétszóródva a nyelv és a kultúra óriási segítséget nyújtott. Ezért is őrizzük olyan szorgalmasan egyházközségeinkben. De megtartani bennünket az Isten kegyelméről szóló evangélium képes elsősorban és mindenek előtt. (úiíi*.) Gémes István, stuttgarti ev. lelkész
