Erős Vár, 1998 (68. évfolyam, 1-6. szám)
1998-10-01 / 5. szám
2. oldal EROS® VÁR 64. (68.) ÉVFOLYAM MEGPRÓBÁLTATÁS-E A SZOLGÁLAT? zük a költő szavaival, hogy “valami nagynagy tüzet kéne rakni, hogy melegednének az emberek”, akkor az lehet az élményünk, mint Péter apostolé. Isten elénk jön, megtette az első lépést. A kereső emberek elmondhatják, megtaláltam, mert az Úr beszéde hirdettetik nekünk. Az emlékezés, a fájdalom, a gyász, a részvét lépésem túl tegyünk meg még egy lépést, a hálaadás lépését. Nézzünk körül emlékeinkben és köszönjük meg anyánk és apánk és nagyszüleink szeretetét és példaadását, mert megtanítottak imádkozni. Köszönjük meg tanítóinkat, lelkipásztorainkat, I a reformátorokat, az apostolokat, az előttünk járókat. Sokszor kell bizonyos történeti távlat ahhoz, hogy igazán értékelni tudjuk, hogyan tanítottak minket az igazság iránti engedelmességre. A régi történet szerint a gyermeki ragaszkodás vallomása ez: “Apám mindent tud.” Majd jön az íljúi lázadás, a dackorszak gőgje: “Apám semmit sem tud!” Később és esetleg keserű tapasztalatok után tudja elmondani az ember: “Apámnak mégis igaza volt!” A Nobel-díjas angol író sírfelirata ez volt: “Kerestem”. Nekünk, mai emlékező embereknek vájjon melyik sírfelirat illenék oda a fejfánkra? Boldog, aki nemcsak keres, hanem talál is! Az Úr beszéde azért hirdettetik, hogy megismétlődjék bennünk és körülöttünk a csoda: új élet, igazság, szeretet teremjen szívben, családban, országban, világban. D. dr. Harmati Béla ev. püspök (Budapest). In: “Keresztmetszet”. A.M.E.K. TAGSÁG “Az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia tagságát olyan... magánszemélyek alkotják, akik a Konferencia hitvallási alapjával egyetértenek és a Konferenciában való tagságukat igénylik ” Egyelőre csak lassan bővül az AMEK tagsága. Szívesen hívjuk hittestvéreinket, hogy a Konferenciában tagságot vállaljanak: így tölti be ez a szervezet rendeltetését, mint az északamerikai magyar evangélikusok szórványközössége. Az évi tagsági díj $20 (US vagy kanadai), mely magában foglalja az Erős Vár-ra való előfizetést is. Csekket “tagság” vagy “membership” megjelöléssel a lap nevére és címére szíveskedjenek küldeni. Aki megújítja előfizetését 1999-re, gondolja, meg, hogy nem lenne-e AMEK taggá. Aki pedig már előfizetett 1999-re és I AMEK tag kíván leniji, szíveskedjék pótllólag beküldeni US$14-t vagy CA$10-t tagsága érvényesítésére. — l Emlékeztetjük az AMEK tagokat, akiknek- 1998-cal lejár a tagságuk, hogy azt megújítani szíveskedjenek. A lap címszalagján a törzsszám utáni “M” betű jelzi az AMEK tagokat. ® Az egyik magyarországi gazdasági és politikai heti magazinban beszélgetést olvastam egyik evangélikus lelkészünkkel, aki országgyűlési képviselőként a Parlament padsoraiban is helyet foglal. Meghökkentő volt többek között a beszélgetésnek az a része, amelyben vidéki szolgálatáról úgy nyilatkozott a képviselő-lelkész, mintha az számára komoly megpróbáltatást jelentett volna. Idézem az ominózus mondatokat: “Ott kellett hagynom a családomat, mentem a hideg, általam soha nem látott bányatelepre. Később meg Sajókazán kellett járnom.” A megpróbáltatások— így a cikk folytatása — 1985-ben látszottak véget érni, amikor ösztöndíjjal Heidelbergbe mehetett a lelkész, vagyis amikor kiléphetett a szolgálatból. Arról most nem beszélek, hogy nekem és sok-sok más szolgatársamnak, akik évek és évtizedek óta a szolgálatokért rendszeresen otthagyjuk családunkat és megyünk a hideg, általunk korábban soha nem ismert szórványokba, milyen érzést vált ki ez a vélekedés, ám a sajókazai egyszerű, de tisztességes gyülekezeti tagok számára egyenesen sértő és bántó a közöttük végzett szolgálat ilyen értékelése lelkészi esküt tett személy szájából. A lelkészi szolgálat soha nem a napfényben való sütkérezést jelentette. Elég Pál apostolra utalni, aki a második korinthusi levélben így dicsekszik szenvedéseivel: “Többet fáradoztam, többször börtönöztek be, igen sok verést szenvedtem el, sokszor forogtam halálos veszedelemben. Zsidóktól ötször kaptam negyven botütést egy híján, háromszor megvesszőztek, egyszer megköveztek, háromszor szenvedtem hajótörést, egy éjt és egy napot hányódtam a tenger hullámain. Gyakran voltam úton, veszedelemben folyókon, veszedelemben rablók között, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszdelemben a tengeren, veszedelemben áltestvérek között, fáradozásban és vesződségben, gyakori virrasztásban, éhezésben és szomjazásban, gyakori böjtölésben, hidegben, és mezítelenségben.” Hol van ezektől a megpróbáltatásoktól az, ami a sajókazai szolgálatot jellemezte?! Úgy vélem, hogy nem szükséges a szolgálat igazi nehézségeinek ecseteléséért az apostolig visszamenni. A nyugdíjas lelkészek sokat tudnának arról beszélni, hogy miképp járták szórványukat kerékpáron a nyári hőségben és a téli hóviharban. Érdekes, egyikük sem panaszkodott, hanem végezte a reábízott szolgálatot hűséggel, hittel, s alázattal. Természetes, hogy napjainkban megnőttek a lelkészek igényei. Ez így helyes. Ám vannak olyanok, akik a lelkészi szolgálatnak csak a kapok oldalát nézik, de az adok oldalát elhanyagolják. Elfelejtik, hogy ők vannak a gyülekezetekért és nem fordítva. A Bajor Evangélikus Egyháznak köszönhetően a lelkészi kar gépkocsiparkját sikerült Trabantról Opel-Corsára cserélni. Minden évben bizonyos számú gépkocsi érkezett, amelyeket szétosztottak a lelkészek között. Az egyik évben a gépkocsikontingens csak fehér Opelekből állott. Az egyik fiatal lelkész, akik akkor kezdte szolgálatát, s aki még semmit le nem tett az asztalra, a köszönet helyett, hogy mindjárt azzal kezdheti szolgálatát hogy alája szolgálati gépkocsit tóinak, azon háborgott, miért nem adták meg neki a színválasztás lehetőségét! A mi evangélikus egyházunk szórványegyház, ahol sok a munka és kevés a dicsőség. Ez a tény alázatosabb gondolkodást és lelkiismeretesebb szolgálatot követel. Olyat, ami képessé teszi a lelkészt arra, hogy “jó pásztor” legyen. Olyan pásztor, aki utána megy az egynek is és ha megtalálta, jobban örüljön neki, mint annak a kilencvenkilencnek, amelyik nem veszett el. Legyen az az elveszett egy akár Saj ókazán, akár máshol. —Kiss Miklós mosonmagyaróvári ev. lelkész PÜSPÖKI NYÍLT LEVÉL Dr. Chiltstrom Herbert, az “Evangelical Lutheran Church in America” egyház ny. országos püspöke nyílt levélben javasolta Clinton William államelnöknek, hogy a személye körül szeptemberre kirobbant botrány következtében a legbecsületesebb magatartás az volna, ha lemondana államfői tisztéről. Chilstrom püspök hozzátette, hogy jóllehet ő eddig büszkén vallotta demokrata voltát, de a napvilágra került kényes ügyek rendkívül kiábrándították, s nemcsak őt, hanem nagy számban más demokratapártiakat is különösen, elcanr NŐS PAPSÁG? Az Amerikai Ruszin Görögkatolikus Egyház püspökeinek határozata folytán újból engedélyezik papjaik nősülését, kijelentve, hogy az 1929. évi, pápai tiltó rendeletnek nincs már érvénye. Az egyház Kárpátalján mindig megengedte a nős papságot, de Amerikában római katolikus részről ehhez a gyakorlathoz nem adtak engedélyt. A II. vatikáni zsinat vonatkozó utasítását követve ebben a 165,000 lelket számoló egyházban azt a szokást is visszaállítják, hogy gyermeket megkeresztelésekor egyidejűén a Konfirmáció és a Szentvacsora szentségében is részesítik. pd
