Erős Vár, 1998 (68. évfolyam, 1-6. szám)
1998-10-01 / 5. szám
64. (68.) ÉVFOLYAM EROS® VÁR SZAZHETVENOTEVES 175 éves a Budapesti Evangélikus Gimnázium, a Fasor. Iskolánk a megértés és a türelem gyermeke. II. József, majd II. Lipót türelmi politikája tette lehetővé a Pesti Evangélikus Gyülekezet létrejöttét. Természetesen első feladat a templom és az iskola volt. A tanulókkal eleinte a kántor foglalkozott, de közben megépült a templom és 1812-ben megindult a II. osztály, a grammatistáké Bölönyi Mihály igazgató vezetésével. (Az első, ún. donatisták osztálya írást, olvasást, s elemi számtant tanult.) A következő lépések a leányok külön osztályba sorolása, majd az új, kétszintes iskolaépület felépítése volt. 1821-ben a syntaxisták osztálya is elindult, vagyis kisgimnázium lett az iskola, de ekkor már önkéntes vállalkozók latint is tanulhattak. 1823-ban lett igazi gimnáziummá — ezt tekintjük iskolánk alapítási évének —, ekkor ugyanis a humanista osztállyal kimerítette az akkori nagygimnázium fogalmát, ahol a latin nyelv tanítása kötelező volt. Az iskola gyorsan fejlődött és rövidesen igen népszerű lett. Mi volt ennek a titka? Az egyik fontos tényező a tanári kar családias meleg légköre. A vezető Hoffmann Péter volt, akinek a lakásán rendszeresen összejöttek nemcsak a tanárok, hanem a presbiterek is, “hogy megtárgyalják az iskola javára teendőket és hogy kölcsönösen tájékozódjanak a pedagógiai irodalom legújabb jelenségeiről”. A másik fontos vonás, hogy az iskolának, úgy mint az evangélikus gyülekezetnek igen széles társadalmi támogatása volt. Támogatták a Pest környékén élő evangélikus nemesek, a pesti polgárok, s a tudomány emberei. Ezek között Schedius Lajost kell kiemelni, aki egyetemi tanás volt, de szíwel-lélekkel harcolt az iskola szellemi és anyagi fejlesztéséért. A pedagógiai programokat és tanterveket is eleinte ő készítette el. A tantestületnek volt volt egy igen állandó magja. Ez kiváló tanárokból állt. Zömmel magyarországi evangélikus gimnáziumokba jártak (Csernek, Győr, Lőcse, Pozsony, Rozsnyó, Selmecbánya, Sopron), majd elsősorban németországi egyetemi tanulmányokat végeztek (Bécs, Berlm, Göttinga, Halle, Jéna, Lipcse). Szaktárgyaik mellett soknak teológiai végzettsége is volt, de volt közöttük jogi és természettudományos képzettségű is. Az iskola az országos pedagógiai kérdésekhez is hozzászólt, főleg Tavasy Lajos igazgató, aki a reformkori tervekkel foglalkozott behatóan. A szabadságharc idején bevonult honvédnek, ahová tanítványai nagy része is követte. A megtorlás nemcsak a A FASOR szabadságharcban résztvett személyek ellen indult meg, hanem az abszolutizmuskori iskolareform (Entwurf) is keményen sújtotta az iskolát. így a tanulók létszáma öt év alatt 444-ről 154-re csökkent. Az enyhülés azonban már 1860-ban megindult. Megnyitották az V. és VI. osztályt. 1964-ben felavatták az új iskolaépületet a Sütő-utcában. A kiegyezés után a dualizmus korában bontakozott ki az iskola fénykora. 1873-ban a főgimnáziumi rangra emelt gimnáziumban először tartottak érettségi vizsgát. A tanári kar színvonala rendkívül magas volt. Tudós tanárok tanítottak, akik a saját tudományuknak aktív művelői voltak és hazai, illetve nemzetközi hírnévnek örvendhettek. Sajnos csak felsorolni tudjuk a neveket, a méltatásra nincs helyünk: Böhm Károly, Mikola Sándor, Rátz László, Lehr Albert, Fröhlich Róbert, Petz Vilmos, Hazay Olivér, Góbi Imre, Hittrich Ödön, Tolnai Vilmos szakkönyveket, tankönyveket, és kutatásaikat tartalmazó cikkek özönét írták. Ez egyúttal a tanítás rendkívül magas színvonalát is biztosította. Iskolai munkájukat a nagy gonddal összegyűjtött könyvtár és a módszeresen összeválogatott, legmodernebb anyagokat tartalmazó szertárak segítették. Ez még fokozódott, amikor 1904-ben az új, mai épületbe költözhettek a Városligeti fasorba [a két háború között: Vilma királyné út], ahol a tágas termek, a jólevegőjű udvar a tanulók közérzetét tovább javíthatták. A leglényegesebb azonban a “fasori szellem” volt, az iskola csodálatos légköre, amelyet a tanárok és diákok szeretete alapozott meg. Ugyanakkor a tanári kar rendkívül szigorú volt, a követelmények mai szemmel nézve igen nagyok voltak. Lélektani tény azonban, hogy a diákok a következetes szigort nemcsak tisztelték, hanem szerették is. A szeretet mellett a másik ember tiszteletben tartása jellemezte az általános magatartást. Sohas nem hivatkoztak szóval a demokráciára, mert a demokratikus magatartás a természetes levegőhöz tartozott. Ugyanez állt a liberalizmusra, ami egyébként is evangélikus hagyomány volt: a gondolkodás, illetve a gondolat szabadságát jelentette. A volt növendékek mai is meghatottan gondolnak az igazi fasori szellemre. Ennek logikus következménye, hogy a jó iskola a tehetséges diákokból nagyszerű embereket tudott nevelni. A rengeteg kiválóságból csak néhány, részben itthon, részben külföldön élőt szeretnék példaként felsorolni. Tudósok, professzorok, számosán a legmagasabb nemzetközi kitüntetések részesei, különböző Akadémiák tagjai: Fröhlich Róbert, Heinrich Gusztáv, Stein Aurél, Bókay János, Roheim Géza, Riedl Frigyes, Neumann János, Wigner Jenő, Moravcsik Gyula, Haar Alfréd, Balogh János, Harsányi János, Lindenmayer Arisztid. Közéleti személyek: báró Podmaniczky Frigyes, Kölcsey Kálmán (a Parainesist részére írta nagybátyja!), Görgey István, Fáik Miksa, Bogsch Árpád, gróf Vigyázó Ferenc, Vladár Gábor, Petri Gábor. Fölfedezők, vállalkozók: Kandó Kálmán, Budai Goldberger Sámuel és Leó, Láng Gusztáv. Építészek: Kéler Napóleon, Petz Samu. írók, költők, zene- és festőművészek: Ignotus, Jánossy István, Vidor Miklós, Doráti Antal, Faludi György, Kálmán Imre, Siki Béla, Fényes Adolf, Glatz Gusztáv. Ezekből a kiragadott nevekből is következtetni lehet arra a szellemi pezsgésre, ami ezt az iskolát jellemezte. A XX. századra a tanári kar változtlanul magas színvonala bővülést is eredményez: megnő a természettudományok jelentősége, ugyancsak fokozódik az idegen nyelvek tanítása a klasz-
