Erős Vár, 1998 (68. évfolyam, 1-6. szám)
1998-06-01 / 3. szám
2. oldal EROS ©VÁR 64. (68.) ÉVFOLYAM A JOVONK A TÉT! A nemzet jövőjét veszélyeztető tényezők sorában előkelő helyen szerepel az alkohol és a drog. Mindkettő olyan testet és lelket pusztító szer, amely nemcsak a szenvedélybeteg személyt, hanem környezetét, sőt a következő nemzedéket is veszélyezteti. Hiábavaló és bűnös dolog, ahogy korábban az illetékesek próbálták elbagatellizálni az alkohol- és drogveszélyt. Mára teljesen egyértelművé vált, hogy a helyzet tragikus. Ami a legszömyűbb, a felelősek még ma sem tesznek határozott lépéseket korunk e pusztító betegsége ellen, sőt igazából tisztában sincsenek azzal, hogy milyen súlyos is a helyzet. Pedig a helyzet súlyos. Ezt annak a kérdőíves felmérésnek az eredménye igazolta, amelyet a Mosonmagyaróvári Polgármesteri Hivatal Humánszolgáltató Osztálya és a megyei Egészségvédelmi Osztály végzett el Mosonmagyaróvár gimnáziumaiban, szakmunkásképző- és szakközépiskolájában. A megkérdezettek száma 806 fő volt, így a minta reprezentatívnak tekinthető. A felmérés képet adott a fiatalok szórakozási, valamint alkohol és kábítószer fogyasztási szokásairól. A megkérdezetteknek már az első kérdésre adott válasza mutatta, hogy sötét kép fog kibontakozni a felmérésből. Arra a kérdésre ugyanis, hogy mit tartanak a fiatalok legkevésbbé deviánsnak, legtöbben az alkoholfogyasztást említették. A felmérésben résztvevő fiatalok 22%-a minden hétvégen rendszeresen fogyaszt alkoholt, 14% ráadásul több mint öt pohár elfogyasztását jelölte meg. Az adatokat összevetve kiderült, hogy a hétvégi diszkókban rendszeresen nagymennyiségű alkoholt fogyasztanak a fiatalok. Ebből arra is lehet következtetni, hogy nem igazán tudnak “hangulatjavító” szerek nélkül szórakozni a tizenévesek. Még aggasztóbbá teszi, a kirajzolódó képet, hogy viszonylag nagy mennyiségben fogy a rendkívül káros égetett szesz. A megkérdezettek csak 17%-nak tudnak szülei gyermekük alkoholfogyasztásáról. A drog terén sem jobb a helyzet. A tanulók 17%-a fogyasztott már drogot. A leggyakrabban használt szer a marihuána, a hasis, és az alkohol-gyógyszer keverék. Az előbb említett százalék a diszkóba járó fiataloknál nagyobb. Meglepő, hogy olyan fiatalok is rendszeresen pénzt adnak a drogért, akiknek semmiféle keresete nincs. A felelőtlenséget mutatja az, hogy a kábítószerfogyasztóknak mmdössze öt százaléka lát reális veszélyt arra nézve, hogy rászoknék a drogra. A felmerés reális képet ad az új generáció káros szenvedélyeiről. Ez a kép pedig aggasztó. Az italozás terén a korhatár lefelé tolódik és viszonylag sok fiatalnak van szüksége a szórakozáshoz alkoholra. Figyelmeztető, hogy közkedvelt lett az égetett szesz, amit ráadásul sörrel vagy borral kísérnek. A lányok a martinit és a sherryt nem is tartják komoly italnak. A megkérdezettek közül 139 már megpróbálta a kábítószert, 96 pedig rendszeresen fogyasztja. Ez az arány a megkérdezettek számához viszonyítva nagyon magas. A felmérés azt is kimutatta, amit az egyházak is hangsúlyoznak: A család szerepe óriási. Az anya-gyerek kapcsolat megromlása, hiánya, ha nincs biztos családi háttér, ha nincs családi érték, akkor a saját értékek is elvesznek. Az alkohol és a kábítószerek rendszeres használata a fogyasztó személy belső rendezetlenségét, gyengeségét jelzi. A legveszélyeztetebb réteg pedig az ifjúság A tennivaló sok, a felelősség elháríthatatlan, a feladat óriási, a kihívás nagy, de a tét még nagyobb: A fiatalok, ezzel együtt a mi és egész nemzetünk jövője. —Kiss Miklós, mosonmagyaróvári ev. lelkész A szeretet 85 éves jubileuma Az északamerikai magyarság első szeretetintézménye Clevelandban, az Első Magyar Evangélikus Egyház kebelében jött létre 1913. szeptember 7-én, tehát 85 éve, szentelték fel az újonnan épített Szeretetházat és adták át rendeltetésének. A terv indítója Nt. Rúzsa István, a gyülekezet alapítólelkésze volt. Elgondolását 1912 karácsonyán jelentette be a gyülekezetnek, ami a hívek között lelkes és áldozatra kész visszhangra talált. A szükséges anyagiak megteremtéséhez a gyűjtést a lelkészházaspár 1,000 dolláros adománnyal nyitotta meg. A “Buckeye” körzetben és azon túl is örömmel fogadták az evangélikusok vállalkozását és városszerte folyt a gyűjtés, hogy a Szeretetház minél hamarabb felépülhessen. Támogatta a tervet védnökként Ludwig Ernő, az akkori magyar konzul is, s folyamatosan jelentek meg vonatkozó cikkek a Szabadság-ban és az Amerikai Népszavában. Az akkori E.79. és Rawlmgs utca sarkán mindenki tájékoztatására nagy hőmérőtábla volt felállítva, amin napról-napra jelezték az adományok állását. A Szeretetház a Rawlings Avenue 8021. sz. alatti egyházi telken, a templom, a parókia, s az iskolaház mellett épült fel. Sörös András volt az építész. 1913 tavaszán volt a kapavágási ünnepély és szeptemberben pedig a felszentelés. Ézen az ünnepen együtt szolgált Rúzsa István helyi lelkésszel dr. Stiegler Ernő bethlehemi, Becker Jakab detroiti lelkész, dr. Ramer Alfred missziói szuperintendens, s Tóth Sándor ref. lelkész, A felszentelésen többszázan vettek részt, s ezért az Istentisztelet és a felszentelési aktus után a bankettet a templomkertben nagy sátrak alatt tartották meg. A lelkészeken kívül Pelényi János alkonzul és Masztics Elemér gyülekezeti felügyelő is méltatta az egyedülálló eseményt. A Szeretetház, mint árvaház 1914. április 15-én kezdte meg gyakorlati működését. A gyermekek gondozását kezdetben a lelkész két húga, Rúzsa Piroska és Rúzsa Juliska látta el. Ők vezették a napközi otthont is, melyben alkalmilag 50 gyermekre vigyáztak fel, s még a 70 bennlakóra is. Többen pedig a környékről önkéntes munkával szolgálták az árvák és félárvák ügyét. Amerikának az I. világháborúba való belépése (1917) bizonyos nehézségeket okozott és ezért 1919-ben a Szeretetház működését felfüggesztették. A munka ismét nagy és általános lelkesedéssel 1922-ben újraindult, sajnos, mire megünnepelhették volna a Szeretetház alapításának a 10. évfordulóját, mmdent abba kellett hagyni. Állami (Ohio) rendelkezések folytán a Szeretetháznak fel kellett adnia “magyar” intézmény voltát, s csak angolnyelvű árvaházként működhetett volna tovább. Ezzel a Szeretetház 1923-ban befejezte szolgálatát. Ezzel a kis beszámolóval állítunk hát emléket magyar evangélikus eleinknek, köztük elsősorban is Nt. Rúzsa István clevelandi lelkésznek és munkatársainak, hogy vállalták Uruk hívását és szolgáltak a magyarok, félárva és árva magyar gyermekek javára: “Aki egy ilyen kis gyermeket befogad az Én nevemért, Engem fogad be (Máté 18:5) ”-Özv. Rúzsa Istvánná: Nagytiszteletű Rúzsa István, első magyar ág. h. evangélikus amerikai lelkész életrajza és működése c. kéziratos kiadványából kivonatosan. KÖZÖS ÚTON Az Evangelical Lutheran Church m America egyház és három református hátterű egyház iPresbvtenan Church USA. Reformed Church in America. United Church of Christ) között kimondott oltár- és szószékközösségnek a nyilvános megpecsételésére — miután a presbiteriánusok gyülekezetei többségükben is megszavazták az egyezményt — október 4-én kerül sor, a csikágói Rockefeller-kápolnában tartandó ünnepi Istentiszteleten, elca
