Erős Vár, 1998 (68. évfolyam, 1-6. szám)

1998-02-01 / 1. szám

AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 64. (68.) ÉVFOLYAM 1998. FEBRUÁR No.l <308), Vol. 64. February 1998, USPS178-560 1. SZÁM “Atyám, ha lehetséges...” “Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár!” (Máté 26:36-42.) Böjti időben különösen nagy fontossá­got tulajdonítunk a magunkba szállásra, önkutatásra. Istenünkkel való beszélge­tésre. Nem hogy ezek különben nem fontos részei keresztyén mivoltunknak, de a böjt szívünket felkészíti Jézus Krisztusunk megváltói létének az elfo­gadására. Csakis a bűnbánó szív, mely tisztában van bűnösségével, tudja öröm­mel megismerni Krisztus valódi voltát. Ezért nagyon fontos, hogy Istennel Újévi ének útravalóul Én nem tudom, mit akarsz velem, Én nem tudom, mi célod velem, Én nem tudom, hová küldesz, Atyám, Én nem tudom, mit bízol reám. Csak azt tudom, hogy Te nagyon szeretsz, Hogy értem áll Golgotán a kereszt Csak ezt tudom és ez elég nekem, Vezess, vezess, én drága Mesterem! Én nem tudom, Lelked merre vezet, Én nem tudom, jövőm mit rejteget, Én nem tudom, hogy milyen próba vár, Én nem tudom, de Te tudod, Atyám. Csak azt tudom, hogy Te nagyon szeretsz, Hogy értem áll Golgotán a kereszt Csak ezt tudom és ez elég nekem, Vezess, vezess, én drága Mesterem! Én nem tudom, hogy milyen lesz az út, Én nem tudom azt sem, hogy hová fut, Én nem tudom, de nem is kérdezem, Tudja Atyám és ez elég nekem. Csak azt tudom, hogy Te nagyon szeretsz, Hogy értem áll Golgotán a kereszt Csak ezt tudom és ez elég nekem, Vezess, vezess, én drága Mesterem!-Beküldte: Kovács Márta (Bethesda MD) *A beküldő ezzel az énekkel köszöntötte újév napján a Nyugatclevelandi Magyar Evangélikus Gyülekezet híveit az ünnepi Istentisztelet keretében, bb tudjunk beszélgetni. Nekem az imád­kozásban Jézus Krisztus a példaképem. Különösen az O utolsó útján történő események szólnak hozzám. Hogy mi­ért? Jézus a Golgota felé fordul. Tuda­tosan teszi, amit tesz, és mond, amit mond. Tisztában van az eljövendő ke­­reszthallálal, melynek érkezését tanítvá­nyai nem hajlandók elfogadni. Ezekben a pillanatokban Jézusunk oly közel áll hozzánk, kik sokszor elkeseredünk, fé­lünk, tanácstalanul ballagunk az élet útjain, köpenyegforgatók vagyunk, sze­retünk és gyűlölünk, nevetünk és sírunk. Mélypontjaink vannak, s ilyenkor Isten válaszára és segítségére szorulunk. A fentebb utalt ige szerint Urunk a Gecsemáné kertben beszél Atyjával. El­­fogatása ideje közeledik és Jézusunk emberi természet félelmével védekezik az eljövendő ellen. Ez az Ő legnehezebb döntése, legnagyobb kísértése. Elfogad­ni a kereszthalált vagy gyáván tovább­­kullogni. Az egész emberiség jövőjét kockára tenni saját gyengesége miatt. Halálfélelmét legyőzni. Nagy a tragikus­­sága ennek a jelenetnek és döntő min­dnyájunk számára. Krisztusnak élet­halál kérdése forog kockán, nekünk pe­dig a halál-élet kérdése. Nézzük, Krisz­tus Urunk hogyan birkózik meg volta alapvető kérdésével. Máté két részre osztja Jézus imádsá­gát. A 39. versben így imádkozik: “A- tyám. ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár: mindazonáltal ne úgy le­gyen, ahogyan én akarom, hanem mint te. ” Itt Krisztusunk vissza szeretné uta­sítani Atyja által elrendelt sorsát. Kéri Istent, fordítsa vissza tervét, de minden­nél fontosabb kifejezést használ: “ha lehetséges ”, és a végén így szól: “min­dazonáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem mint te”. Bevallom, hogy én sok nehéz helyzetben saját ma­gam akarom kézbevenni a döntést, és nehezen bízom rá Istenre, hogy Neki legyen meg az utolsó szava. Krisztus itt most másra tanít. Hogyha tovább olvassuk a fejezetet (Máté 26), Jézus tanítványait alva talál­ja. Nem virrasztottak és nem imádkoz­tak Vele egy lélekkel, hanem az álom elnyomta őket. Miután éberségre és i­­mádságra buzditja őket. Krisztus vissza­megy a előbbi imádkozás színhelyére és tovább szól Istenhez. Ezalkalommal e­­zeket a szavakat mondja: “Atyám, ha nem távozhat el tőlem ez a pohár, ha­nem ki kell innom, legyen meg a te aka­ratod. ” Ezúttal már észrevehetően más Jézusnak a hozzáállása. Most már nem utasítja el a keserű poharat, hanem elfo­gadja a kereszthalál lehetőségét. Más szóval, ha más nincs, “legyen meg a te akaratod '. A Miatyánkban tanított ige megismétlődik. Az Atya és a Fiú akara­ta eggyé válik. Jézus Krisztus emberi természete tisztelettel megadja az Atyá­nak az utolsó szót, a Teremtő jogát, hogy tegyen Vele, amit jónak lát. Ezzel bennünket is engedelmességre tanít, Is­tenre való odafigyelésre, és megmutatja nekünk, ki az Isten. Ilyen perspektívával mi is megtanul­hatjuk, hogyan kell imádkozni mennyei Urunkhoz, nemcsak a böjti időszakban, hanem életünk minden napján is.-Szántó Imre, ny. ev. lelkész, Légrád (Horvátország, egykor Zala vm.) *Szeretettel köszöntjük Nt. Szántó Imre lelkész urat és feleségét amerikai ittlétük alkalmábólta texasi Yoa­­kumban szolgáló leányukhoz. Nt. Rigneyné Szántó Ildikóhoz és férjéhez jöttek látogatóba. Amerikai ide­jükhöz Isten áldását és sok kellemes élményt kívá­nunk. - Sz.

Next

/
Thumbnails
Contents