Erős Vár, 1997 (67. évfolyam, 1-6. szám)
1997-08-01 / 4. szám
63. ÉVFOLYAM ERŐS® VÁR 5. oldal Meghalt értünk “Mert amikor még erőtlenek voltunk, a rendelt időben meghalt Krisztus értünk, istentelenekért. Hiszen még az igazért is aligha halna meg valaki, bár a jőért talám még vállalja valaki a halált. Isten azonban abban mutatta meg irántunk való szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk” (Róma 5:6-8). A II. világháborúban történt a következő eset: Az egyik koncentrációs táborban sorba állították a foglyokat és minden második embert kihívtak a sorból, hogy azután gázkamrába kísérjék őket és ott végezzenek velük. Egy Kolbe nevű katolikus pap — aki szintén a kiállított foglyok közé tartozott — kiszámolta, hogy ő az életben maradók közé soroltatik. De a mellette álló többgyermekes családapával az utolsó pillanatban helyet cserélt, így az megmenekült, mert társa, a pap, vállalta miatta a halált. Ez az akkor csodás módon megmenekült férfi néhány éve hunyt el — még 50 esztendőt kapott ajándékba az Úrtól. Jézus at mondja: “Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja a barátaiért” (János 15:13). Jézus barátainak nevez bennünket és beavat az isteni titokba. Megosztja velünk azt a bensőséges viszonyt, mely közte és az Atya között fennáll. Barátainkért mi is sok mindenre készek vagyunk. Segítünk nekik, ha bajban vannak, annak árán is, ha emiatt kényelmes helyzetünkből mozdulnunk kell. Áldozatot is képesek vagyunk olykor hozni, hogy a másiknak ezáltal örömet szerezzünk. Jézus barátsága kimondhatatlanul több ennél. ő az. Aki jobban ismer minden egyes embert, mint ahogyan arra az ember a legtökéletesebb, legkritikusabb önismerettel eljuthat. Jézus — legigazibb barátunk — rávilágít életünk legnagyobb gondjára. Minden ember csak akkor élhet teljes életet, ha az Atyával való kapcsolata rendeződik. Jézus azért jött a világba, hogy elmondja, mennyire szeret bennünket a mi mennyei Atyánk. Beteljesítette az az ígéretet, melyet Isten öröktől fogva adott. Életet, valódi, kiteljesedett életet ajándékozott nekünk halála által. Életét adta barátaiért, értünk, egyszer s mindenkorra Élet és halál összetartoznak. Nem egymással szemben álló fogalmak. Ha közvéleménykutatást tartanánk erről a kérdésről, az életet pozitív, színes, energikus, fénnyel teli valóságnak jelentenék ki legtöbbenő A halál rettenete pedig komor, mozdulatlan, ijesztő jelzőket hordoz magában. Az élet, bármennyire is nehéz “dolog”, mégis örömteli, reményekkel és lehetőségekkel teli fogalom. Minden egyes élet új ajándék, új csoda. A halál pedig a végzetes vereségről beszél. Az elmúlás, a fájdalom mélyen lesújtja az embert. Ez lenne életünk végső célja? Jó-rossz körülmények között, boldogan-szomorúan leélni néhány évtizdet . . . Jézus értünk vállalt megváltó tette választ ad kérdésünkre. Az ő halála olyan halál, mely életet ad. A Belőle fakadó élettel élhetünk napról-napra.------------— A “Fasor” Különösen ünnepélyes keretek között emlékeztek meg idén március 15-éről a bécsi magyarok, mert ekkor került sor Bessenyei György testőríró (1747-1811) mellszobrának leleplezésére is, születésének 250. évfordulója alkalmából. Még 1994. októberében vetette fel a szobor gondolatát dr. Smuk András, az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Közponü Szövetsége főtitkára Sümegi Györgynek, a művelődési és közoktatási minisztérium képzőművészeti főosztálya akkori vezetőjének, kinél az ötlet tetté is vált. Fekete Tamás szobrászművész alkotását, mely Bécs első magyar köztéri szobra, most a minisztérium ajándékozta a szövetségnek. Közös osztrák-magyar műsor emelte ki az esemény történelmi, kulturális, és szimbolikus jelentőségét. A nagyhagyományú Deutschmeister zenekar a Rákócziindulót játszotta, dr. Erdődy Gábor miniszteri biztos németül méltatta a magyar felvilágosodás nemzedékét, Deák Ernő, a Szövetség elnöke pedig magyarul vont párhuzamot a múlt és a jelen, az európai elkötelezettség és a kettős identitás között. Az ausztriai magyar egyesületek, cserkészek kétnyelvű számai után a bécsi Collegium Hungáriáim meghívottjaként a Budapesti Evangélikus Gimnázium — a “Fasor” — Pál apostol mondja: “A mi óemberünk megfeszíttetett Vele, hogy megsemmisüljön a bűn hatalmában álló test, hogy többé ne szolgáljunk a bűnnek ... aki meghalt, az meghalt egyszer s mindenkorra, aki pedig él, az az Istennek él. Ezért tehát ti is azt tartsátok magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennel a Jézus Krisztusban ” (Róma 6:6.10). ígéret ez, melyben bízhatunk, bármilyen sors is jusson osztályrészül számunkra. Életünket alapozhatjuk erre a megváltó kereszthalálra. Ebből a meggyőződésből pedig új életbölcselet születhet. Ebben a rendben az Isten iránti elkötelező szeretetből kortársaink, barátaink, útitársaink iránti önzetlen önfeláldozó keresztyén gyakorlat valósulhat meg.-Laborcziné Sztankó Gyöngyi nyíregyházi ev. lelkész NB Nt. L. Sztankó Gyöngyi júniusban a nyugatoldali magy. ev. parókia vendégeként járt Clevelandban, amikor az AMEK részéről is alkalmunk volt köszönteni. Kértük írását, amit most köszönettel közlünk, bb Bécsben---------------Arany János Köre tett bizonyságot kulturális színvonaláról, előadva Bessenyei: Der Amerikaner c., németnyelvű művének részleteit, majd “huszáraik” és “parasztlányaik” dübörgő verbunkosa aratott óriási sikert. Az osztrák és a magyar himnusz hangjai zárták be a maradandó emléket hagyó ünnepélyt. Bécs utcáin Deutschmeister és huszár egyenruhák egymás mellett, magyar és osztrák himnusz közösen — ez jelképszerűen bizonyítja, hogy Magyarország Európához tartozott és tartozik-Dr. Irányi Béla, Svájc ÉRTÉKES KIADVÁNYOK Gémes István stuttgarti ny. lelkész, a Nyugateurópai Magyar Evangélikus Lelkigondozók Munkaközösségének az elnöke szerketésében gyors egymásutánban jelent meg a Koininia c. lelkészi szakfolyóirat 42., 43., és 44. száma. Mindegyik egy-egy hosszú tanulmányt tartalmaz: Dr. Pósfay Györgytől: Az amerikai ev. egyház történetének vázlata, Gémes Istvántól: A szorongó ember, és D. Terray Lászlótól: Misszió és hitvallás címen.*
