Erős Vár, 1997 (67. évfolyam, 1-6. szám)
1997-08-01 / 4. szám
ERŐS ©VÁR AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 63. (67.) ÉVFOLYAM 1997. AUGUSZTUS No. 4 (305),voi. 63, August 1997, usps 178560 4. SZÁM “ÜLDÖZNEK, DE ISTEN NEM HAGY EL ...” Errefelé, az északamerikai földrészen már csak olyan közhelynek tűnik még keresztyének számára is, hogy a hírközegekben a keresztyén életmód, gondolkodás, etika, a Biblia említése, az imádkozás szüksége, s mindezzel Augusztus 20-ára emlékezünk! Szent István Jól megjelölte ezt az ezredévet: kereszttel írta rá kemény nevét, hogy megpihenjen művein a lélek, mint halhatatlan győzedelmi ék. Alapkő lett, de kőnél súlyosabban vetette el az épülő falakban torony-szökkentő, férfias hitét. Amint alázatát mindegyre inkább úrrá emeli roppant erején, a bércre hág s egy országon tekint át, hol hajnalpírban reszket még a fény. Komor felhőkből bomlik ki a kék ég s virrasztva nézi népe ébredését a századok szélfútta reggelén. Nem tétován, de biztos mozdulattal lendül előre tervező keze, míg port kavar és szilaj kedvvel nyargal a forró puszták zendülő szele. Bölcs szemmel néz a fényes távlatokba s pillantásával féltőn átkarolja a frissen szántott, szűzi földeket. Kegyes jobbjával törvényt ír, keményet, hogy megkösse a rónák vad porát, szőlő teremjen és kenyér, fehérebb, s hogy mindenki meglelje otthonát. Áldott szigor, rendet hozó szelídség! Arany szív, mely eltékozolja kincsét, hogy új szívekben ragyogjon tovább! Róla zengjen hát ez a lelkes ének! Uram, Téged dicsérünk általa, mert ő volt a Te választott edényed, apostolod, hived, s a föld sava. És ő volt ama bibliai sáfár, kire, be jó, hogy rátaláltál, midőn megvirradt napunk hajnala!-Tűz Tamás együtt keresztyén papok és lelkészek sokesetben gúny, nevetség, s megvetés tárgyát képezik. Szívesebben hoznak ill. közölnek képen vagy írásban pornográf, ízléstelen, szalonképtelen helyzeteket, mintsem helytadnának azoknak az értékeknek, melyekre akár az Egyesült Államokat, akár Kanadát alapították annakidején. A First Amendment leple alatt sinkófálják ki az iskolákból az imádságot, vétetik le tárgyalótermekből a Tíz Parancsolatot, vagy éppen elbocsátanak egy kórházi ápolónőt, mert nyakláncáról a kis kereszt függőt nem hajlandó levenni, de tere van mindenféle más nézetnek és elvnek, melyek társadalmat, családot, egyéneket rontanak meg. A baj azzal tetéződik, hogy vannak keresztyének, keresztyén egyházak, melyek még statisztálnak is az egyház és állam szétválasztása elvének ilyesfajta megcsúfolásához. S mivel bizonyos körökből a keresztyén magatartást és hozzáállást majdhogy szélsőjobboldalinak nem osztályozzák, s ezért nem is foglalkoznak a keresztyénségre vonatkozó ügyekkel, a nagyközönség arról sem tud, hogy világszerte milyen sú-. lyos üldözésnek vannak a keresztyének kitéve. A XX. század végén egyes helyeken mintha visszakanyarodás történnék az I. század nérói, vagy a IV. század diocletiánusi éveibe, amikor a keresztyének az állami hatóságok szabad prédáját képezték. Nemrégen az US külügyminisztérium jelentést adott ki a keresztyének üldözéséről. Megállapította a jelentés, hogy legalább 78 államban a keresztyének nem élnek biztonságban, sőt bármikor elveszthetik vagyonukat és életüket is. Egyébként is tiltott számukra vallásuk gyakorlása. Két könyv is részletezi a keresztyének üldözését azt állítva, hogy nem kevesebb mint 250 millió keresztyén van állandóan annak kitéve, hogy őket csupán hitük miatt háborgatják, hátráltatják megélhetésükben, vagy szabadságuk/életük elvesztésével fenyegetik. Ez a két könyv, Nina Shea: In the Lion’s Den és Paul Marshall: Their Blood Cries Out, könyvtárakban könnyen hozzáférhető. A Reader's Digest megnevezi azt a 12 élenjáró országot, mindegyikben a keresztyének száma meghaladja a százezret, melyekben a keresztyénüldözésnek a mértéke rendkívülien súlyos. Ezek az országok a következők: Kína, Északkorea, Vietnám, Indonézia, Pakisztán, Irán, Üzbegisztán, Szaudi- Arábia, Egyiptom, Szudán, Líbia, Nigéria, és Kuba. Mindeddig ez a kérdés alig kapott figyelmet, talán azért, mert a jelzett országok messze vannak és talán azért sem, mert el sem gondoljuk, hogy ma már a keresztyénség nagyobb része a nyugati kultúrkörön kívül él. Mind a kommunista, mind a muzulmán ideológia ugyancsak tudatosan törekszik arra, hogy ha kell erőszakkal is gátat vessen a keresztyénségnek vagy azt akár meg is semmisítse. Ezért feltéüenül fontos, hogy maguk a keresztyének és szervezeteik, de a még demokratikusnak mondható kormányok is felemeljék a felháborodás és tiltakozás szavát és megtegyék a szükséges lépéseket a keresztyének — egyes estekben tömeges — üldözésének, Ul. kiirtásának a megakadályozására. Államközi politikai vagy kereskedelmi kapcsolatok feltételei között a keresztyének ügye is kapjon helyet. Sajnálatos, hogy mindezt eddig még
