Erős Vár, 1997 (67. évfolyam, 1-6. szám)

1997-02-01 / 1. szám

63. ÉVFOLYAM ERŐS® VÁR 3. oldal MÉLÁN CHTON FÜLÖP EMLÉKEZETE születésének 500. évfordulóján (Breiten, 1497. február 16) A legtöbb evangélikusnak az Ágostai Hit­vallásjut Melanchtonról eszébe. A tájéko­zottabbak azt is számontartják, hogy az ő műve az első evangélikus dogmatika, a Loci communes (1521). Képe ott függ több templomban. Ám bizonyára kevesen tud­ják, hogy Luthernek ez a közvetlen munka­társa, s bizonyos értelemben utódja nem volt teológus: képzettségét tekintve huma­nista, az ókori nyelvek és irodalom tudósa, hivatására nézve a wittenbergi bölcsészkar professzora volt, aki csak otthonában pré­dikált (latinul, a németül nem értő diákok előtt), és teológiával szinte csak mellékesen foglalkozott. Hogy Melanchton mégis éppen ezen a területen alkotott maradandót, olyannyi­ra, hogy az evangélikus teológia ma leg­alább annyira melanchtoni, mint lutheri, s az Ágostai Hitvallás védelmében írt terje­delmes Apologia c. hitvallási irata bekerült a Konkordia Könyvbe, az talán éppen pedagógusi erényeivel magyarázható: vi­lágos gondolkodásával, találó fogalmazás­készségével, melynek segítségével a legne­hezebb kérdéseket is közérthetően tárgyal­ta. (Melanchton gimnáziumi tankönyvei a múlt századig használatban voltak!) Mikor Bölcs Frigyes szász választófeje­delem a 21 éves tudóst kinevezte profesz­­szornak (akit nagybátyja, a kiváló hebrais­­ta Reuchlin János javasolt erre a feladat­ra), valószínűleg az a szándék is vezette, hogy Luther számára találjon sokoldalú segítőtársat. Ez a számítása bevált. Már a lipcsei dispután is (1519) Melanchton “sú­gott” reformátortársának, aki nem volt annyira járatos az ókeresztyén irodalom­ban, mint ő; de igazán pótolhatatlan segít­ségnek az Ószövetség lefordításában bizo­nyult. Melanchton nyelvtudása, humanis­ta műveltsége tökéletesen kiegészítette a nyelvészeti problémákra kevésbbé fogé­kony Luther mély bibliaismeretét és fordí­tói tehetségét. Kortársai viszont elsősorban a pedagó­gus Melanchtont ismerték. Wittenbergi székfoglaló előadását (1518) az egyetemi oktatás reformjáról tartotta. Leszögezte, hogy a hit és a tudomány szorosan össze­tartoznak és kölcsönösen támogatják egy­mást. Melanchton szerint a műveletlenség a hitetlenség melegágya: a bibliai nyelvek ismerete, az egyházatyák olvasása nélkül nem ismerhetjük meg Krisztust. A witten­bergi professzor egész pályája során az itt meghirdetett biblikus humanizmus és hu­manista keresztyénség ideálját képviselte. Melanchton reformprogramját elfogadta Philipp Melunchthon, Holzschnitt von Lucas Cranach a wittenbergi egyetem, melynek példáját hamarosan követte Németországban a töb­bi reformátori szellemű egyetem is. Nevelési elvét Melanchton a gyakorlat­ban is igyekezett megvalósítani. Egyetemi előadásai mellett a házába fogadott kosz­­tos diákokat irányította tanulmányaikban, s magánórákat is adott nekik. Nem csoda, ha ezek után ő lett a főtekintély pedagógiai kérdésekben. Az első evangélikus iskolák felállításakor tőle kértek tanácsot, Szász­országban személyesen résztvett az egyház­látogatásokban, s a vizitátorok számára írt eligazításban is felhívta a figyelmet az iskolák fontosságára. Méltán tüntette ki az utókora Praeceptor Germaniae— Német­ország tanítója — címmel. Szólnunk kell végül Melanchtonnak egy olyan erényéről, melyet kritikusai hi­bájának szoktak értelmezni: ez a kompro­misszumkészsége. 1529-től Melanchton résztvett valamennyi fontos kollokviumon, vallásügyi tárgyaláson, s ezeken lassan az evangélikusság egyedüli szóvivőjévé vált. Ebben — a Luther mozgását akadályozó átok mellett — közrejátszott szónoki ké­pessége, a délnémet humanistákhoz fűző­dő kapcsolatai, konzervatívizmusa, mely elfogadhatóvá tette őt az “óhitű” (katoli­kus) tárgyalópartnerek szemében, de leg­inkább a közvetítő szándék, mely minden megbeszélésen jellemezte. Kívülről nézve, Melanchton ingadozó, befolyásolható sze­mélyiség volt (1. például az Ágostai Hitval­lás többszöri módosítását), magatartásá­ban viszont felfedezhető a következetesség: az egységre való törekvés áll a középpont­ban. Hitbeli és politikai egységet akart, de nem minden áron. A pápaságot vagy az úrvacsora racionális értelmezését minden­kor elutasította. Erőfeszítései nem vezet­hettek teljes sikerhez, de ami megvalósult, az nem kis részben az ő érdeme: az evangélikus rendek összefogása — a smal­­kaldeni szövetség — az Ágostai Hitvallás alapján. Melanchton Fülöp hiteles képét gyak­ran eltorzítja, hogy összemossák őt tanít­ványaival, akik idővel két pártra szakad­tak—filippisták és gnézió(igazi)-lutheránu­­sok —, s egyaránt őreá hivatkoztak anél­kül, hogy komolyan vették volna tanítását. A Melanchton halála után (Wittenberg, 1560. április 19) kitört filippista civakodás a reformáció történetének egyik szomorú fejezete, mely árnyát a jobb emlékezetre méltó reformátorra is rávetette. Melanchton személyes varázsa magyar­­országi diákjait is rabul ejtette. Teológiai, filozófiai, s pedagógiai elvei nálunk is sokáig meghatározók voltak. A jubileum talán segít abban, hogy Melanchton szere­pét árnyaltabban értékeljük, és magyar­­országi hatását érdemben feldolgozzuk. (Ev. Naptár) — Csepregi Zoltán A.M.E.K TAGSÁG “Az Amerikai Magyar Evangélikus Konfe­rencia tagságát olyan... magánszemélyek al­kotják, akik a Konferencia hitvallási alapjával egyetértenek és a Konferenciában való tagsá­gukat igénylik.” Lassan ugyan, de egyre bővül az AMEK tagsága. Szívesen hívjuk hittestvéreinket, hogy a Konferenciában tagságot vállaljanak; így válik ez a szervezet az északamerikai magyar evangélikusok szórványközösségévé. Az évi tagsági díj $20 (US vagy kanadai), mely magá­ban foglalja az Erős Vár-ra való előfizetést is. Csekket “tagság” vagy “membership” megjelö­léssel a lap címére szíveskedjenek küldeni. Aki már 1997-re előfizetett és AMEK tag kíván lenni, küldjön be US$14-t vagy CA$10-t tagsá­ga ezévi érvényesítésére. Emlékeztetjük az AMEK tagokat, akiknek már lejárt a tagságuk, hogy azt megújítani szíveskedjenek. A lap címszalagján a lejárati évszám előtti “M” betű jelzi az AMEK tagokat. AMEK IMÁDKOZZUNK! Urunk, Istenünk! Magasztalunk szent Fiad engesztelő áldozatáért és szolgála­táért is, amelyet az igével és szentségek­kel végez egyházunkban. Könyörülj, hogy áldozata és szolgálata ne vesszen rajtunk kárba. Hadd legyünk az Ő szent népe: Reá hallgassunk, Neki higyjünk, Benne éljünk, s Általa egykor üdvösség­re jussunk. Ámen.

Next

/
Thumbnails
Contents