Erős Vár, 1997 (67. évfolyam, 1-6. szám)
1997-02-01 / 1. szám
4. oldal ERŐS® VÁR 63. ÉVFOLYAM “AZ IGAZI VILÁGOSSÁG ELJÖTT A VILÁGBA” A háromkirályok, vagy vízkereszt ünnepe (január 6-án) egykor igazán a nagy egyházi ünnepek közé tartozott. Aztán az élettempó megnövekedése, s valahogy a közömbösség is közrejátszik, hogy e nagy ünnep, ha hétköznapra esik, nem kapja meg a megillető hangsúlyt, mégha itt vagy amott istentiszteleti alkalmat is nyújtanak. Ezért, noha lapunk inkább már böjt idejére jelenik meg, vízkereszti visszatekintésre hívom az olvasókat. Mégpedig két gondolat jegyében. Az egyik ez: Nem a körülöttünk elterülő világból érnek minket a legsúlyosabb bajok, a legveszedelmesebb, leghalálosabb csapások, hanem azok saját szívünkből, belülről törnek ránk, amikor elszakadunk Istentől. A másik: Isten gyermekeinek lennünk nem abból áll, hogy kikerüljük a nehéz órákat, a megpróbáltatásokat, hanem abból, hogy legyen erőnk azokat elviselni. Elég ritkán nyitjuk fel a Szentírást annak kezdetén. A vízkeresztünnepi egyik perikópa késztetett engem is erre. Mózes I. könyvének 2. része szerint Isten az általa teremtett embert az Éden-kertben helyezte el, hogy ezt művelje és őrizze. Ezzel gondtalan életet biztosított az ember számára, így szólt hozzá: “A kert minden fájáról szabadon ehetsz, de a jó és rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert ha eszel róla, meg kell halnod.” És az ember boldog és megelégedett volt, összhangban élve Istennel, a természettel, s teljes egyetértés volt közte és élettársa között, akiről Isten oly szépen gondoskodott számára. Boldogságukat semmi sem zavarta. Talán ezt emeli ki a Szentírásnak ez a megjegyzése: “Még mindketten mezítelenek voltak, de nem szégyelték magukat.” Első gondolatomnak alapját innen merítettem. Addig volt boldog és gondtalan az ember élete, amíg belső összhangban volt Istennel. Az ember tragédiája akkor kezdődött, amikor megfeledkezett arról, hogy mi is az alapja a boldogságának. Hogy az nem más, mint az Istennel való belső harmónia, aminek csak gyömölcse volt boldogsága. Ekkor támadt az embernek az a furcsa, szinte természetellenes, szerencsétlen gondolata, hogy boldogságát sajátmagának köszönheti. Vájjon nem ismétlődik-e meg ez a furcsa jelenség mindnyájunkban? Azt merném — Visszatekintés vízkeresztre -mondani, hogy még a kígyóra sincs az embernek szüksége, hogy ez az emberi magatartás bennünk is megismétlődhessék. Nem ezt tapasztalja-e sok szülő is, amikor saját gyermekeik ellenük fordulnak? A Szentírás I. könyvének a 3. része szerint az ember egyszercsak úgy érezte, hogy teljes boldogságának egyetlen akadálya van: a tiltott fa gyümölcse. Ez olyan fontosnak látszott számára, hogy Isten eredeti parancsára is már csak eltorzult formában emlékezett; mintha Isten tiltotta volna őt valamennyi fa gyümölcsének az élvezetétől. Ezért Isten parancsának a fenyegető részét is most már csak fenntartással fogadta. Nemde ilyenek vagyunk mi is mindnyájan, mindmáig? Áh, ez nem lehet igaz. Miért is kellene meghalnunk, csak azért, mert megszegjük Isten parancsait? Hiszen Isten az atyai szeretet Istene, s nem lehet olyan kegyetlen! Emlékszem, hogy még teológus koromban is úgy gondoltam, hogy maga Isten sem váltotta be szavát, hisz sem Ádám, sem Éva nem halt meg abban a pillanatban, amikor beleharapott a tiltott gyümölcsbe, ill. abban a pillanatban, amikor megtagadták engedelmességüket Teremtőjük iránt. Vájjon nem maradt-e meg azóta is az ember tudásszomja, összekapcsolva az Istennel való függetlenségnek a vágyával, mint legnagyobb kísértéssel? Saját szavai szerint Einsteint tudományos munkája közben az a kíváncsiság ösztökélte, hogy hogyan is teremtette Isten a világot. Egy másik, még élő, modern tudós legnagyobb eredményének szánta az Isten-hívők felé, mikor azt mondta: “Már, már nagyon közel vagyok ahhoz, hogy én is higyjek Istenben.” A másik gondolatomat illetően — hogy a mi saját Isten-gyermekségünk igazán nem abból áll, hogy Isten segítségével elkerüljük életünknek nehéz óráit, hanem inkább abból, hogy elég erőnk legyen azoknak elhordozásában — ezeket szeretném mondani, ill. két illusztrációt felhasználni. Az egyik Michelangelo “Pieta” c. szobra. Micsoda mély békesség jut kifejezésre Mária arcán, amint ott nyugszik ölén a kereszten meghalt és mégis élő Fia, Jézus Krisztus! Másik illusztrációmnak hadd idézzem volt német jó barátomnak, Spreng Heinznek az emlékét, akivel előbb Tübingenben, majd Bonnban 1932-ben és 1933-ban egyegy évet töltöttünk együtt, mint teológiai hallgatók. Ő Württembergben szolgált később, mint fiatal evangélikus lelkész, amikor a II. világháború vége felé katonai behívót kapott és az északafrikai frontra küldték ki szolgálatra, Feleségének, aki otthoni gyülekezetében férje helyett folytatta a lelkészi szolgálatot, egyszer magáról készült fényképet küldött haza, amint ott ül a sivatag forró homokjába ásott lövészárok előtt. Levelében meg arról számolt be, hogy már csak néhányan maradtak életben, de már várják a pillanatot amikor ők is mint áldozati bárányok fejezik majd be földi pályafutásukat. Mély békesség sugárzik az ő arcáról is. Nem új törvények hozásával, új gazdasági és társadalmi rendszerekkel, sem még pusztító atomfegyverekkel, körmönfontan megfogalmazott szerződésekkel és megállapodásokkal változnak meg ennek a sokat gyötört világnak a viszonyai. Egyesegyedül Isten gyermekeinek bensőjéből kisugárzó békesség és szeretet hoz változást. Ezért nagy küldetés vár az egyetemes keresztyén egyházra, híveire, hogy bárhol vannak, mindenben, amit csak tesznek magánéletükben, hivatásuk teljesítésében, társadalmi munkásságukban ezt a békességet, ezt a krisztusi szeretetet sugározzák ki. Abban a bizonyos reményben, hogy maga Isten is velük lesz, és az Ö segítségével sokakat elvezessenek Krisztus Urunkhoz, az igazi Világossághoz, Aki — eljővén ebbe a világba — megvilágosít minden embert (vö., János 1:9). —Tessényi Kornél, ny. ev. lelkész KIÉ JERUZSÁLEM? A “New York Times”-ben december 21-én megjelent nyilatkozat közel 300 aláírója között van dr. Anderson George, az “Evangelical Lutheran Church in America” országos püspöke is. A nyilatkozatot az izraeli—palesztin béketárgyalások újonnani megindulásához bocsátották ki. Ez többek között megállapítja: “Jeruzsálem békéje megkívánja, hogy az ne egy néphez, vagy egy államhoz vagy egy valláshoz tartozzék. Jeruzsálemnek nyitva kell lennie mindenki — két nép és három vallás — számára.” ERŐS VÁR (USPS 178560) | is published bi-monthly (February, April, June, August, October, December) for $6 a year by the Hungarian Conference of the Evangelical Lutheran Church in America, 9715 Lake Avenue, Cleveland, OH 44102-1229. Second-class postage paid at Cleveland, OH. - Az ERŐS VÁR az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia lapja. Szerkesztő és kiadó: Bernhardt Béla. Aláírt cikkekért írójuk felel. Előfizetés az Egyesült Államokban évi 6 US dollár, Kanadában és egyéb külföldön évi 8 US dollár vagy 10 kanadai dollár. — Kérjük olvasóinkat, hogy címváltozásokat haladéktalanul bejelenteni szíveskedjenek, s mindennemű levelezésnél címüket, beleértve a postai irányitószámot is, pontosan tüntessék fel. — Nyomda/Printers: Classic Printing Corporation, 9527 Madison Avenue, Cleveland, OH 44102. — Minden levelezés, előfizetés, adomány a lap alanti címére küldendő: Postmaster, send address changes to: ERŐS VAR, P. O. Box 602148, Cleveland, OH 44102.
