Erős Vár, 1996 (66. évfolyam, 1-5. szám)
1996-08-01 / 4. szám
62. ÉVFOLYAM ERŐS® VÁR 3. oldal ISTEN SZENTJEI8 “Amiképpen szent az, Aki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben. Mert meg van írva: Szentek legyetek, mert Én is szent vagyok ” (1 Péter 1:15-16). * * * Már most, ahogy szent a mi Urunk, az Isten, éppen úgy szent az Ő népe is. Ezért vagyunk mi mind szentek, ha hitben járunk. A Szentírás nem sokat emlegeti a halott szenteket. Inkább azokról beszél, akik itt a földön élnek. Dávid is azzal dicsekszik: “Uram, tartsd meg az én lelkemet, mert én szent vagyok.” Aki keresztyén, az a Krisztussal minden Ő javában közösségre lép. Mivel pedig Krisztus szent, neki is szentnek kell lennie, vagy pedig tagadnia kell, hogy Krisztus szent. Ha meg vagy keresztelve, szent ruhát öltöztél fel, amely a Krisztus — mint Pál apostol mondja. A “szent” szó azt jelenti, ami az Isten tulajdona, ami Őt illeti, Neki szenteltetett. Ezért tanácsolja Péter is: “Akik Isten tulajdonaiul adtátok magatokat, rajta legyetek, hogy ne sodródjatok megint világi kívánságokba, hanem az Isten uralkodjék, éljen, s hasson bennetek. Akkor szentek vagytok, mint ahogy Ő szent.” * * * Nem magunkat, hanem Krisztust dicsőítjük, mikor ugyanazzal a szentséggel dicsekszünk. Mert hiszen attól vagyunk szentek, hogy benne vagyunk az Ő szenvedésében és szentségében. Jól teszem, ha bűnösnek ismerem el magamat, amennyiben rólam van szó. De mert Krisztusban való hitemmel többé nem Ádám gyermeke vagyok, hanem Istené —, ennyiben valóságosan szent vagyok. Finom különbséget kell hát tenni! Mint ember és Ádám gyermeke, a pokolé vagyok. Még ha a magam választotta szenteskedés önkínzó életfolytatásának minden jócselekedetével dicseked hetném is. Elkárhoznám és elvesznék, ha ezekre bíznám magamat. * * * De ha hiszed, hogy a bűneidért meghalt és megigazulásodért feltámadt Krisztusban testvérségre és gyermekségre jutottál, s erre meg is vagy keresztelve, akkor nyugodtan mondhatod: Ameddig ebben a testvérségben és gyermekségben maradok, nem vagyok Ádám gyermeke és nem vagyok bűnös. Ha te ezzel kérkedni mersz, ám tedd. Én a magam részéről, még mindig csak tanulgatom. Mert nem olyan egyszerű dolog az, hogy egy bűnös ember azt mondhatja: Szent Péter mellett ülök a mennyben. És mégis dicsekednünk kell ezzel a szentséggel. Mert mi más ez, mint igaz testvériség! Tartsuk hát és nevezzük Krisztussal mi is szenteknek azokat, akik Igéjét bírják, kivált a megpróbáltatásokban és üldözésben. Bizony szentek, mégha egészen nyomorultak és gyengék is, és nincs rajtuk a szentség semmi különleges látszata. Mert a homlokára ugyan senkinek sincs írva, hogy megigazult szent-e, vagy nem, de az bizonyos, hogy ahol Isten Igéje van és gyümölcsözik, ahol szenvedik az érte járó szenvedést, ott bizonyosan élő szentek is vannak. De megszólal a cselekedet-szentek hamis alázata: “Isten őrizzen az ilyen nagyralátástól, hogy szentnek neveztessük magunkat, holott szegény bűnösök vagyunk.” Ez mind abból a régi tévelygésből van, amely amikor szentségről hallott, a hatalmas cselekedeteket kutatta, mint melyekkel a szentek maguk érdemelték ki és szerezték meg maguknak a mennyországot. Mi pedig azt mondjuk, hogy Krisztus igazi szentjei bizony bűnösök és bűnösök is maradnak, akik nem szégyenük elimádkozni a Miatyánkat: “Szenteltessék meg a Te Neved; jöjjön el a Te országod; bocsásd meg a mi vétkeinketEzzel bevallják, hogy Neve nem bennünk szenteltetik meg, országát nem ők hozzák el, akarata sem általuk történik meg. Ezek nem azért szentek, mert bűnnélküliek és cselekedetük szentté teszi őket. Ellenkezőleg, azért szentek, mert minden cselekedetükkel együtt is nem egyebek a maguk szemében kárhozott bűnösöknél. Idegen szentség teszi őket szentté, a Krisztusé, amelyet hitükben ajándékba kapnak, s amely sajátjukká válik. ♦ * * Az igazi szent nem állítja magát igaznak, hanem mindig csak könyörög megigazulásáért és szüntelenül vallja, hogy Isten országa igaznak ismeri el azokat, akik magukat bűnösnek ismerik el, s vétkeiken bánkódnak. Ezért az újjászületett hivő egész élete abból áll, hogy a szív fohászkodásával, a cselekedet kiáltásával, a test fáradozásával mindig csak azt az egyet követeli, sóvárogja, s esdekü, hogy mindhalálig lehessen megigazult, soha meg ne állapodjék, tényleges célhozérkezettséget sohase ismerhessen, hanem mindig csak várja a megigazítást, mintha az halála órájáig birtokán kívül volna, mivel ő maga még mindig bűnben él és vesztegel. * * * Isten úgy végzett, hogy szentek legyünk lélekben. Isten azt akarja megmutatni hogy csak az a szentség, amit Ő végez bennünk, így nevez bennünket szentnek a Szentírás, már e földi életben — Ha hiszünk. Szentnek kell lenned, csak azt ne gondold, hogy magadtól, saját érdemedből vagy szent, hanem, tied az Isten Igéje, s a Krisztus igazított, szentelt meg, s adta neked a mennyet. Erről kell hitet tenned, ha keresztyén akarsz lenni. Mert Krisztus nevének leggyalázatosabb káromlása volna, ha tagadnánk, hogy az Ő vére mossa el bűnünket és tesz szentté. Hinned és vallanod kell tehát, hogy szent vagy, de nem a saját kegyességeddel, hanem a Krisztus vérével. Erre a hitre tedd fel az életedet, mindenedet, s bármi étje, vállald érte. * * * Olvasd: lKorinthus 6:11 — 2Tesszalonika 2:13 — Cselekedetek 26:18 — Filippi 3:12- (“Jer, örvendjünk”) _ Luther Innen-onnan, röviden • Clevelandban, a nyugati oldalon lévő gyülekezetünkben nagy várakozással néznek új lelkészük és felesége Magyarországról való érkezésének elébe. Az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia is osztozik ebben a lelkészvárásban és előre is köszönti Nt. Tamásy Zoltánt és ugyancsak lelkész feleségét, Nt. Tamásyné Molnár Évát. Idejövetelükön, az október 1-ével kezdődő szolgálaton legyen Isten gazdag áldása. • A “Lutheran School of Theology at Chicago” szemináriumban az 1996/ 97-es tanévben újabb magyar ev. teológusok tanulnak a “Fuchs Frigyes és Irén Alapítvány” ösztöndíjával. Szeretettel várjuk augusztus végére T. Molnár Erzsébet IV. éves és T. Marossy Attila V. éves teol. hallgatót a budapesti Evangélikus Hittudományi Egyetemről. Egyben elbúcsúztunk az 1995/96-os tanév végével T. Aradi György V. éves ösztöndíjasunktól, aki Csikágóban bölcsész-magiszteri fokozatot szerzett, s hazatért teológiai tanulmányai befejezésére. Isten áldja meg mindhármukat tanulmányaikban és terveikben! • Osztozunk Nt. D. Brachna Gáborék örömében, akiknek unokája, Bonn-Brachna Éti a Harvard Egyetemen “cum laude” eredménnyel szerezte meg régészeti oklevelét. Szakmai továbbképzését a new-yorki Szépművészeti Múzeum posztgraduális intézetében végzi. Szeretettel gratulálunk! • A Magyarországi Evangélikus Egyház vendégeként vehetett részt június utolsó hetében a finn-észt-inkeri-magyar ev. lelkészek teológiai konferenciáján, tekinthetett meg egyházi intézményeket, s teremthetett/felújíthatott ismeretséget lelkészekkel, barátokkal Bernhardt Béla, az AMEK főesperese. Beszámolója anyagtorlódás folytán az októberi számra maradt. • Meghalt Rieker George lelkész, aki Bell (Belopotoczky) Lajos után 1967 és 1984 között volt a ne w-brunswicki (NJ) magyar evangélikus gyülekezet lelkésze. Bár nem tudott magyarul, készségesen adott meg minden alkalmat, hogy az akkor már erősen csökkentszámú, magyarul beszélő híveknek az igényét anyanyelvi gondozásra kielégítse. 63 éves volt. Szeretettel emlékezünk rá a feltámadás hitének a bizonyossá- 8aval—(EVHír)
