Erős Vár, 1995 (65. évfolyam, 1-6. szám)
1995-12-01 / 6. szám
2. oldal EROS® VÁR 61. ÉVFOLYAM KIDOBOTT PÉNZ...? Folytatva az Erős Vár legutóbbi számában megkezdett örvendetes vagy aggódással eltöltő, egyházunk életét érintő történések sorát, ezúttal újra három dologról szeretnék néhány szóban szólni. Kidobott pénz... ? Gyülekezeteink élniakarását ragyogóan bizonyítják a templomok, parókiák, gyülekezeti házak, harangok, s orgonák építése és felújítása. Pedig az építkezések megkezdése kockázatos. A gyülekezetek pénzügyi helyzete bizonytalan és gyenge. Ám ez nem riasztja vissza még a kis szórványgyülekezeteket sem, hogy végre nekik is saját istentiszteleti helyük legyen. Az én egyházmegyémben, a győr—soproniban Kisfaludon és Sopronnémetiben folyik templomépítés, Mórichidán pedig templomrenoválás. Erőtlen gyülekezetekről van szó, mégis a lelki éhség erőnfelüli áldozatvállalásra indítja a gyülekezetek tagjait, önmagában ez az áldozatvállalás szinte mindegyik gyülekezet esetében kevés. Külső segítségre, külső forrásokra minden esetben szükség van, hogy a sokmilliós beruházások megvalósulhassanak. Ez a külső segítség jöhet az országos egyháztól, külföldi forrásból, vagy éppen a helyi önkormányzattól. Még így is sok építkezés renoválás megakad, félbeszakad. A befejezés időpontja tolódik és bizonytalanná válik. Látva ezeknek a gyülekezeteknek kilátástalan helyzetét, valamint azt az erőfeszítést, amelylyel mégis belevágnak a lehetetlenbe, lesz igazán mellbevágó Fodor Gábor kultuszminiszterünk egy beszélgetésben elejtett véleménye, hogy az egyházaknak nyújtott állami támogatás teljesen feleslegesen kidobott pénz! Ez a megjegyzés mutatja, mire számíthatnak az egyházak ettől a kormánytól. Isten őrizz, hogy ez a vélemény hivatalos álláspontra emelkedjék. Kiss Samura emlékeztek. A kisbaráthegyi gyülekezet nemrégiben kapta vissza egykori iskoláját, amelyet még 1929. szeptember első vasárnapján szenteltek fel. Ebben az időben már lelkésze volt Kiss Samu. Őreá és két utódjára emlékezett a gyülekezet az egykori iskola épületében, amelyet ma gyülekezeti házként használnak. Kiss Samu 1910—1953 között szolgált a gyülekezetben. Ezidő alatt 171 fiatalt konfirmált, akik közül még 113-an élnek. Közülük sokan eljöttek erre az ünnepélyre, hogy felele-ŰJ ÉNEKESKÖNYV Az elszász-lotaringiai evangélikus és református gyülekezetek francia—német kétnyelvű énekeskönyvet vesznek közösen használatba még ebben a hónapban. Az énekeskönyv szerkesztésében és kiadásában a Badeni Evangélikus Egyház is közreműködött. Ez az énekeskönyv megegyezik a német tartományi egyházakban és az Osztrák Evangélikus Egyházban nemrégen rendszeresített énekeskönyvvel, melyben az első 535 ének közös, s melyhez aztán mindegyik egyháztest a maga kiegészítő részét adja hozzá a helyi kiadásban megjelenő énekeskönyvhöz. A bajor kiadást tartják a legnépszerűbbnek, mely többszínnyomásban képekkel, s versekkel jelent meg. lwi venítsék egykori lelkészük alakját, munkásságát. Az ünnepen e sorok írója, az unoka hirdetett Igét és osztott Űrvacsorát. A délutáni kötetlen beszélgetésen pedig az egykor konfirmáltak tisztelettel és szeretettel szóltak Kiss Samu lelkészi szolgálatáról. Az ő munkálkodásának nyoma és hatása mindmáig érződik a gyülekezetben. Kiss Samu már nyugdíjas korában kivándorolt Clevelandban élő lányához, Tomaschek Lászlónéhoz. Ott érte a halál 99 éves korában. Hamvait családja hazahozatta és a baráti temetőben helyezték végső nyugalomra. Elkezdődött a területrendezés. Zsinatunk lassan befejező szakaszába lép. Elérkezett talán legnagyobb feladatához, az ún. területrendezés kérdéséhez. Meg kell határozni, hogy a haté-25 országból több mint 180 ortodox, protestáns, anglikán, s katolikus találkozott Magyarországon, hogy olyan utakat keressen, melyeken a keresztyén egyházak — minden jóakaratú ember együttműködésével — együtt járhatnak, hogy túllépjenek az etnikai, vallási, s nacionalista megosztottságokon Közép-, Kelet-, s Délkeleteurópában, “A keresztyén hit és az emberi ellenségeskedés” című konferencia Magyarországon került megrendezésre, Kecskeméten 1995. augusztus 21-e és 27-e között. A résztvevők — egy hosszabb nyílt levélben — kijelentették, hogy “bár egyházainkat az elmúlt évtizedek nehézségei meggyengítették, mindazonáltal szeretnénk felajánlani szerény lehetőségeinket és erőfeszítéseinket, hogy enyhítsük a szenvedést, melyet a jelen háború eseményei okoztak térségünkben”. A továbbiakban buzdítanak minden keresztyént, hogy megújult imádságban és munkában hordozza a menekültek millióit és a háború összes áldozatát, kiváltképp a Balkán térségének tekintetében. Megerősítik azt is, hogy “különböző etnikai és vallási csoportok élhetnek együtt békességben”, s elutasítják “az etnikai tisztogatás ideológiáját és gyakorlatát”. A konferencia résztvevői kifejezték meggyőződésüket, hogy a konferencia majd jó gyümölcsöt terem. Emilianos Timiades ortodox metropolita a Konstantinápolyi Ökumenikus Patriarchátus részéről kifejezte reményét, hogy a konferencia a szükséges utómunkálatokkal “segít az egyházaknak, hogy politikusokkal és közgazdászokkal együtt építhessék az egyesült Európát”. Mandisova Nadeja asszony, a Cseh Köztársaság Egyházainak Ökumenikus Tanácsa protestáns főtitkára szavai szerint: “A konferenciának köszönhetően mostantól több figyelmet szentelnek azoknak a területeknek, ahol etnikai és nacionalista konfliktusok jelennek meg. Az ilyen bajban lévő térségek népei egyre közelebb kerülnek szívemhez.” Dr. Zovkic Mato, a Bosznia—Hercegovinái Katolikus Püspökkari Konferencia képviselője konyább egyházvezetés céljából hány egyházkerület, vagyis hány püspökség legyen, valamint azt, hogy egyházunk működőképessége szempontjából hol húzódjanak az egyházmegyék és gyülekezetek új határai. Az elképzelések széles skálán mozognak. Az egyházkerületeknél az egy kerülettől az öt kerületig szinte minden variáció felvetődött. Az egy hámegyék tekintetében az egyes egyházmegyék közötti aránytalanságok kiegyenlítése a cél. Egy szinttel lejjebb, a gyülekezeteknél pedig, hogy az önállóan életképtelenné vált gyülekezeteket észszerű társítással újra életképessé tegyék. Amennyiben a területrendezést megnyugtatóan sikerül lezárni, úgy történelminek minősíthető zsinatunk majdnem teljesen elvégezte feladatát. kifejezte meggyőződését, hogy ,,a lelki gazdagodás és a nyomasztó kérdésekre való nyílt reagálás lehetősége következményeként hazámban a vallási csoportok megújúlva támogatják a békét”. A konferencia szerves része volt a napi imádság és biblia tanulmány, előadások a vallás szerepének különböző aspektusairól, hogy menynyiben járulhat hozzá a nacionalista és etnikai problémák megoldásához; a munkacsoportok megbeszélései a következő témákban, mint nacionalizmus és etnicitás, a konflitusok békés megoldása, a nemzeti ellenségeskedés lelkipásztori megközelítése, a bűnök megvallása, és a felelősség felismerése. Az előadók között volt dr. Harmati Béla ev. püspök, a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsának elnöke, dr. Seregély István érsek, a Magyar Katolikus Püspökkari Konferencia elnöke, dr. Orsolic Marko Bosznia— Hercegovinából, s dr. Volf Miroslav Horvátországból. A konferenciát köszöntötte többek között Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke és Gál Zoltán, a magyar parlament elnöke. A konferenciát a budapesti ökumenikus Tanulmányi Központ rendezte a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa és a Magyar Katolikus Püspökkari Konferencia támogatásával. Két szervezet az Amerikai Egyesült Államokból — az Egyházak Nemzeti Tanácsa Európai Bizottsága és a Keresztények a Keleteurópai Kapcsolatokért — szintén támogatta a konferenciát. Küldöttek érkeztek mintegy tucatnyi kelet-, közép-, s a délkeleteurópai országból, Nyugateurópából, az Egyesült Államokból, és Japánból. Megfigyelői minőségben az Egyházak Világtanácsa, az Európai Egyházak Konferenciája, az Európai Katolikus Püspökkari Konferenciák Szövetsége, az Evangélikus Világszövetség, az ökumenikus Patriarchátus, s a Pax Christi tagjai voltak jelen. Ez a konferencia a kecskeméti református és más egyházak nagylelkű vendégszeretete nélkül nem jöhetett volna létre. — A budapesti ökumenikus Tanulmányi Központ sajtóközleménye nyomán. — Kiss Miklós, mosonmagyaróvári ev. lelkész “A keresztyén hit és az emberi ellenségeskedés”
