Erős Vár, 1995 (65. évfolyam, 1-6. szám)
1995-10-01 / 5. szám
61. ÉVFOLYAM EROS® VÁR 5. oldal GYŐZELEM Te kis sereg, mely Jézus szent nevében Az Úr ügyéért harcba indultál, Adj hálát, hogyha egy-egy ütközetnél A küzdelemben győztes te valál. Ne hidd: erő, hogy önmagadban van tán, S tied az érdem s a diadalom. Ajkad, szíved csak háladalra nyíljon: Győzött az Úr s az evangéliom! Ne elbizottá, felfuvalkodotlá —, Alázatossá tegyen a siker; Ne hidd: babéron fogsz nyugodni most már, De tudd: tovább is híven küzdni kell! Nincs még kivíva harcod e hazában, Nem tudtál győzni még sok száz bajon. Előre hát, a tér előtted nyitva: Győzzön az Úr s az evangéliom! A bűnt gyűlölni, a bűnöst szeretni, Erre tanít bennünket Mesterünk; Míg bűnt találunk, addig munka vár ránk; Míg lelkek vesznek, nem pihenhetünk. Szemünk ha nyitva, könnyű látni akkor, Hogy tettre, harcra nyílik alkalom. Ne nézzük hát, hogy pusztul, vész e nemzet: Hisz él az Úr, van evangéliom! Ha mustármagnyi, gyenge kis hitünkre Tudott az Úr nagy áldást hinteni, Mi lesz, ha majd erős hittel Tudunk az Úrra feltekinteni? Ha hő imánk a mennyet ostromolja S felel rá az égi irgalom? Majd akkor látjuk meg, hogy mi lesz az ország, Hol győz az Úr s az evangéliom! Ha minden háznál, szép családi körben Olvassák együtt majd a Bibliát; Ha fölruházva lelki fegyverekkel Bocsátja ki minden anya fiát; Ha minden ifjú küzd a bűnök ellen, S szűztiszta lesz a lány, mint liliom; Ha templommá lesz a családi tűzhely: Akkor győzött az evangéliom! Ha majd hiúság, élvvágy, cifra pompa Nem bitorolnak "jótékony"nevet; Ha majd a gazdag önként, szerétéiből Nyújt a szegénynek segítő kezet; Ha gyűlölet s vad, őrült hajsza helyét Fölváltja béke, jóság, irgalom; Ha minden ember testvért lát egymásban: Akkor győzött az evangéliom! Föl harcra hát, hivő testvéreim, Öltsük magunkra lelki fegyverünk’! Igazmondás övezze derekunkat. A hitnek pajzsa védje kebelünk', Fejünkön az idvesség sisakjával, Kardunk az Ige, e szent hatalom: S megérjük majd, hogy szép magyar hazánkban Győzött az Úr s az evangéliom! NB — A fenti és a lap elején közölt “Hálaadás a reformációért” c. verset a reformácó 400. évfordulójára a Luther Társaság 1917-ben kiadott versesfüzetéből vettük. A versgyűjteményt Majba Vilmos lelkész állította össze. —Szerk. —Vargha Gyuláné JÉZUS SZOKATLAN SZAVAI A pünkösd utáni 13. vasárnap evangéliuma szerint (Lukács 12:49-53) Jézus ezeket a Nála szokatlan szavakat mondta: “Azért jöttem, hogy tüzet bocsássák a földre, és mennyire szeretném, ha már lángolna! Keresztséggel kell azonban még megkereszteltetnem, és mennyire szorongok, míg ez végbe megy! Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre? Nem, mondom nektek, hanem inkább meghasonlást. Mert mostantólfogva öten lesznek egy családban, akik meghasonlottak, három kettővel és kettő hárommal hasonlik meg: az apa fiával és a fiú apjával, az anya leányával és a leány az anyjával, az anyós a menyével és a meny az anyósával. Jézus szavai azért hangzanak számunkra szokatlannak, mert inkább az ellenkezőjét látszanak mondani, mint amit Tőle várni szoktunk. Hiszen nem lett volna arra szükség, hogy Jézus jöjjön el, hogy tüzet bocsásson a földre, s hogy meghasonlást okozzon a családon belül. A tüzes háborúk elcsüggesztő, végtelen sora jelzi az emberiség történetét. Szinte hihetetlen a háborúk nyomán az emberi életekben és anyagi javakban okozott veszteségek száma és súlya. A családokban pedig már ősidők óta tapasztalható nézeteltérésnek és bajoknak nagy sokasága, mindmáig. A háborúknak és a családi problémáknak fokozódó gyakorisága szinte tetőfokra érkezett napjainkban, úgy hogy már sokakban támad a kérdés: Vájjon egy újabb háború küszöbéhez közeledünk-e, s vájjon széthullik-e az emberi életnek ez a legfontosabb és legszebb köteléke, a család, hogy utána végül is nagy káosz következzék be? Amikor Jézus lángoló tűzről beszél, sürgeti tanítványait, hogy minden életmegnyilvánulásukban, minden aktivitásukban az Ő önfeláldozó, lángoló szeretete legyen jelen, mert csak annak nyomán születhetik meg egy új világ, Isten Országa. A Krisztus szeretete nélküli világban az a helyzet, hogy az csak az éhes farkasok közötti szüntelen marakodásra emlékeztét minket. Ennek nincs soha vége, ez csak pusztulásba vezethet. Követőit tehát harcba hívja Jézus, mert ez az egyetlen, nagy reménységgel folytatott harc, mely a szeretetnek a győzelmével fejeződik be. Ez különösen a családon belüli meghasonlásokkal van így. Ha az apa és fiú között jelentkeznek ellentétek, amik még a háborúknál és egyéb bajoknál is mélyebben érintik az ember szívét, és egyikben sincs jelen a Krisztus-fajta szeretet, amelyről a fenti igében most burkoltan szól Jézus, amikor arról beszél, hogy Neki “még meg kell kereszteltetnie egy keresztséggel”, akkor azok csak kölcsönös nagy vereséggel végződhetnek. A Krisztus szeretete, akár az apában, akár a fiúban van jelen, elfogadja a fájdalmas ütéseket abban a mély tudatban, hogy az apai méltóság megsértésének elfogadása az egyetlen lehetőség utat nyitni a Krisztus szeretete számára; s így végül győzhet a jóság és az igazság, helyreállhat a család békessége. Amikor családról van szó, akaratlanul eszünkbe jut népünk családja és az emberiség családja is. A családban kezdődik a nagy lelki harc Krisztus szeretete nevében és folytatódik szélesebb családunkban, né-
