Erős Vár, 1995 (65. évfolyam, 1-6. szám)
1995-08-01 / 4. szám
2. oldal ERŐS® VÁR 61. ÉVFOLYAM nak, a műveltség alacsonyabb fokán vannak, más ízléssel rendelkeznek. Az evangélium egy addig teljesen ismeretlen, új világot nyitott meg az emberiség számára. Jézus Krisztus Istennek addig ismeretlen vonását nyilatkoztatta ki számunkra. Azok pedig, akik őt követték, azok ennek teljes tudatában voltak. Ezért is voltak készen nemcsak magatartásukat, világnézetüket, a dolgokról való felfogásukat gyökeresen megváltoztatni, hanem még életüket is odaadni. Teljesen új szögből kezdték nézni és látni az emberi életet, annak feladatait és célját, s egy egészen új rendszer kialakításán kezdtek fáradozni földi életüket illetően. Ennek a földi életnek a végét már nem látták a halálban, mint kortársaik, hanem meggyőződésükké lett az örökélet dicsősége. Földi életük célját a Krisztusban megismert agápé visszatükrözésében látták meg. Nemcsak azokat vonták közösségükbe, akik rokonként vagy másként kapcsolatban voltak velük, hanem kiszélesítették, kiterjesztették azt az egész világra. Pál apostol már maga is kezdte bejárni a római birodalom távoli részeit, hogy elvigye oda az evangélium hírét. Mielőtt megismerte volna Krisztust, “szeretete” kizárólag Izrael népére vonatkozott, de amikor megragadta Krisztus agápéja, egyetlen boldogsága abban volt, hogy azt megoszthassa honfitársaival és az Izraelhez nem tartozókkal is. Vissztérve megint a római százados rokonszenves alakjához, jó volna nekünk is magunkévá tennünk az ő Krisztuslátását, Aki egyszer így is szólt tanítványaihoz: “Űj parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!” (János 13:34.) —Tesscnyi Koméi, ny. ev. lelkész A “MINDENNAPIT” Uram, áldd meg kenyerünket, a,,mindennapit", amit, nem is tudom, kérünk-e még. Hiszen van elég, és a maradék szemétre kerül... — de legbelül éhesek vagyunk! Jóllakotton vagyunk éhesek! Jólétben élünk nyugtalanul, mert áldatlanul faljuk ételünket... Uram, áldj meg minket! Uram, áldd meg a kenyerünket! Lukátsi Vilma Búcsú az esperesi szolgálattól Bárány Gyulát, a győr—soproni evangélikus egyházmegye esperesét egész szolgálati útja ehhez a megyéhez köti. 1949. szeptember 18-án avatta lelkésszé Túróczy Zoltán püspök. Kétéves kissomlyói segédlelkészi szolgálat után Kisfaludra került. Ezt követően a répcelaki missziói intézetet vezette, ahonnan 1953-ban Kisbabotra ment. A következő szolgálati hely— 1971- től — Beled. Itteni szolgálati idején választották esperessé 1977-ben. 1980-ban Győrbe helyezi át esperesi székhelyét. Itt szolgál azóta is. Nyáron jár le a harmadik ciklusra szóló esperesi megbízatása, amit nem kíván meghosszbbítani. Az esperesi szolgálattól igen, de a lelkészi szolgálattól nem búcsúzik. — Melyek voltak lelkészi és esperesi szolgálatának legjelentősebb eseményei? — Nehéz a választás, de mindenképpen kiemelkedő helyet foglal el a sorban a bodonhelyi templom és a kisbabod lelkészlakás építése. Beleden pedig teljes templom és parókia felújítást végeztünk. Szép időszakot jelentettek ezek az építkezések, mert a közös munka közelhozta a lelkészt és a gyülekezetét. — Hogyan értékeli esperesi szolgálatát? — Egyházmegyém és egész egyházunk életéta nagy változások jellemezték. Weltler Rezső korábbi esperes harmincéves szolgálata alatt nem volt annyi lelkészváltozás, mint az én esperességem idején. Én közel negyven lelkészválasztást bonyolítottam le. Egyházunk pedig 1989-ben a rendszerváltást követően került teljesen új helyzetbe. Fontos helyet foglalnak el szolgálatomban az esperesi vizitációk. Háromnégyévente látogattam meg a gyülekezeteket. Kedves emlékeket ébresztenek bennem ezek a látogatások. Nem szeretném kihagyni azt a fontos tényt sem, hogy mégis mindig gyülekezeti lelkész maradtam. Ez lényeges eleme volt szolgálatomnak. — Mi volt a legszebb és legnehezebb része esperesi szolgálatának? — A legszebb pillanatai azok voltak esperesi szolgálatomnak, amikor egy-egy szép gyülekezeti ünnepen vehettem részt. Megható volt a gyülekezeteket járva azt tapasztalni, hogy milyen megbecsüléssel fordultak a gyülekezeti tagok a lelkészek szolgálata felé. Mindig, még a legnehezebb időkben is számosán voltak olyanok, akik szívükön viselték evangélikus egyházunk sorsát és segítségükkel támaszai voltak a lelkészeknek. Hálával és örömmel gondolok közvetlen munkatársaimra is. Mindenekelőtt feleségemre, akivel mindenben együttvoltunk. Azután Kozma Istvánra és egyházmegyei felügyelőmre, Pócza Zoltánra, akik kezdettől fogva társaim voltak. A legnehezebb része szolgálatomnak a rendszerváltás utáni nagy változások feldolgozása volt. Az egyház súlyának növekedésével lényegesen nehezebb és sokrétűbb lett az esperes feladata. Sokszor kellett önálló döntést hozni; a felelősséget nem lehetett másra hárítani. — Milyennek látta a győr—soproni egyházmegyét? — Mint esperes nem lehetett panaszom az egyházmegyére. Országos viszonylatban a maga huszonöt aktív lelkészével a nagyok közé tartozik. A fraternitás hiányát érzem néha, de ez azzal magyarázható, hogy nagy volt a lelkészváltozások üteme. Nehéz úgy összerázódnia egy közösségnek, hogy új és új lelkész érkezik az egyházmegyébe. — Milyen érzésekkel búcsúzik az esperesi szolgálattól? — Örömöt, hálát és szomorúságot érzek. Örömöt, hogy szép és változatos életet adott nekem a három ciklus 18 esperesi éve. Hálát, hogy olyan egyházmegyét adhatok át utódomnak, amelyik életképes. Végül szomorúságot, hogy egy út végére értem. — Kiss Miklós, mosonmagyaróvári ev. lelkész MEGHÍVÓ! AZ AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUS KONFERENCIA 1995. október 8-án, vasárnap délután 2 órai kezdettel tartja meg 26. biennális közgyűlését a clevelandi Első Magyar Evangélikus Egyház dísztermében 2830 M. L. King Boulevard címen. Az AMEK tagjait és barátait szeretettel hívjuk és várjuk. Szíveskedjenek a dátumot és időpontot már most előjegyezni. Erős vár a mi Istenünk! D. Brachna Gábor, s.k., főesperes Juhász Imre, s.k., jegyző ____________________________________________J
