Erős Vár, 1994 (64. évfolyam, 1-6. szám)
1994-02-01 / 1. szám
2. oldal EROS® VÁR 60. ÉVFOLYAM világban ördögök között kell élnem és járnom. A sátán minduntalan el akarja foglalni szívemet. Gyakran haragra ingerel és visszatart a Néked való teljes átadástól. De Fiad nagypénteki és húsvéti győzelmével legyőzte gonosz ellenségemet. Az Ő győzelmében bízva esdeklem: Szabadíts meg a gonosztól! Küldd el gyorsan angyalaidat megmentésemre, hogy szívem ostromlott várát felszabadítsák és ellenségemet, a sátánt és démonait elűzzék. * Mert Tied az ország és a hatalom és a dicsőség, mindörökké! Tied az ország! Te király vagy és uralkodói. Nagy bizalom tölti el kebledet, ha erre gondolok, Uram. Én tehát nem a magam ügyének, hanem a Te országodnak vagyok harcosa. Tied a hatalom! Mindenható vagy, Uram! Hatalmad nagyobb, mintsem el tudnám képzelni. Nálad lehetetlen nincsen. Téged senki meg nem gátolhat kérésem teljesítésében. Világot teremtettél. - Krisztust a halálból feltámasztottad. Embernek, állatnak, növénynek Te adsz életet. Veled, az Erőssel kívánok szövetségben maradni. Tied a dicsőség! Eredményért vagy sikerért nem engem illet dicsőség. Hiszen mindent kegyelemből kapok. Mégis — megvallom Neked — gyakran elvettem Tőled a dicsőséget. Istenem., győzzed le bennem a dicsőségre való szomjúhozást és minduntalan emlékeztessél arra, hogy egyedül Tied a dicsőség! * Ámen! Úgy legyen! E kéréssel zárom esdő fohászomat. Hiszem, hogy meghallgatsz, s midőn azt kérem: “Úgy legyen!”, azt feleled reá: “Úgy lesz!” —Id. Harmati Béla: “A Miatyánk”. HELYREIGAZÍTÁS Az 1993/6. szám 4. oldalán, a melboumei magyar ökumenikus templom felszentelését ismertető cikkből sajnálatosan kimaradt a felszentelést együtt végző egyházfők közül a harmadik: ... dr. Little Frank r. k. érsek, Bomford Nancy UCA moderator és dr. Stolz Dávid evangélikus egyházkerületi elnök... A 6. oldalon az “Ujjongó angyalok — néma emberek” c. kis cikk 3. bekezdése helyesen így kezdődik: “Míg az angyalok örvendeznek, addig annyi ember néma marad!... — A4, bekezdés pedig így: “Istent dicsőíteni az egek egében: Ez a legfenségesebb Istentisztelet!...” A 7. oldalon a “Könyvpiac” jegyzékben a “Sem magasság, sem mélység” c. könyv írója Fabiny Tamás. KOSSUTH LAJOS halálának 100. évfordulójáról az áprilisi számban dr. Fabiny Tibor ev. teol. professzor írásával emlékezünk meg. PILLANTÁS A SZOMSZÉDBA Székelyudvarhelyi református kórus Hegyeshalomban A közelmúltban a hegyeshalmi evangélikus templomban lépett fel a székelyudvarhelyi református vegyeskar. Elkísérte őket erre az útra Geréb Attila, az udvarhelyi református lelkész. Először a gyülekezetéről kérdeztük a lelkipásztort. — Székelyudvarhelyen három református gyülekezet működik. Az első a régi, az úgynevezett belvárosi egyházközség. A nyolcvanas években alakult meg a másodikegyházközség, a Küküllő jobb partján, végül három évvel ezelőtt a város új negyedeiben, Betlenfalván a harmadik egyházközség. Erős gyülekezet mindhárom. Érdekes helyzetben élnek velünk együtt az evangélikusok. Lelkész híján évtizedekig ránk voltak bízva ők is. A városban kevesen voltak, mindegyiket nyilvántartottuk. Később, az iparosodást követő beköltözéseknek köszönhetően megnőtt a számuk. Három évvel ezelőt kezdett a vásárhelyi kolléga átjárni, hogy gondozza őket. Havonta tartanak Istentiszteletet templomunkban. Soha nem jelentett problémát az együvétartozás, mert evangélikus testvéreink megőrizhették hitvallási azonosságukat. — Mikor alakult meg a gyülekezeti vegyeskar? — Az első székelyudvarhelyi dalárda 1926-ban alakult. Akkori karvezetője az a Balogh Ferenc volt, aki később konzervatóriumi tanár lett, fia pedig Magyarországon neves hegedűművész. Ez az első dalárda 1948-g működött, akkor erőszakkal feloszlatták. Majdnem negyven évig szilenciumra ítélték a vegyes kart. Ám érdekes módon az elnyomás erősödésének idején, 1986-ban Gyarmathy Gizella jelenlegi karvezető szervezésében indult újra az éneklés. — Hogyann fogadták a dalárda újraszervezését? Az 1989 decemberi fordulatot megelőző időszak nehéz volt a vegyeskar életében. Tagjainkat megfenyegették, többen abba is hagyták az éneklést. Akadályozták működésünket. Például, amikor valahová vendégszolgálatra akartunk indulni, a buszt, amellyel szállítottak volna minket, az utolsó pillanatban nevetséges okokkal visszatartották. A decemberi fordulatot követően ezek a zaklatások megszűntek, ma szabadon és félelem nélkül énekelhetünk. — Csak református tagjai vannak az énekkarnak? — Alapszabályunk kimondja, hogy bárki jelentkezhetik, aki vállalja a református szellemben működő dalárda munkájában való tevékeny résztvételt. Van közöttünk evangélikus és katolikus énekes is. — Merre jártak újjáalakulásuk óta? — Elsősorban Erdélyt jártuk. így énekeltünk Fogarason, Marosvásárhelyen, Szovátán, s szülőfalumban, Kibéd községben is. De sorolhatnám tovább. Magyarországra két évvel ezelőtt jöttünk először. A gödöllői református egyházközség hívott meg bennünket. Tavaly Székesfehérváron szerepeltünk. Ez a vendégszolgálat a harmadik magyarországi útunkat jelenti. Természetesen templomokban, Istentiszteleteken szolgálunk; repertoárunkban is inkább egyházi, lelki énekek találhatók. — Egyházi énekkarként működnek. Mit jelent a dalárda tagjainak és egyáltalán a kisebbségi sorban élő magyaroknak az egyház, a templom? — A gyülekezet és a templom nemcsak itt, hanem egész Erdélyben is a szórványhelyzetben élő magyarok számára magyarságuk megélésének helyét, lehetőségét jelentette. A szószékről magyar nyelven hallgathatták az igehirdetést. Az egyházhoz való tartozás egyértelműen a nemzethez való tartozást is jelentette. Kiváltképp így volt ez a református, illetve a reformált egyházaknál. Köztudott, hogy Romániában más nemzetiségű református egyház nincs, csak magyar. Az oláhság nem reformálódott, hanem megmaradt ortodoxnak. A görögkatolikusokat korábban letörték, karhatalmilag a ortodox egyházba hajtották őket. Ma már ők is külön egyházba szerveződtek. Református egyházunkra ma is úgy tekintenek a magyarok, mint olyan menedékre, ahol magyarságtudatukat erősíthetik. Ilyen szerepet akar betölteni dalárdánk is. A közös éneklés erősíti az összetartozás érzését, a közös sors vállalását. Ez minden kisebbségben élő nemzetiség számára erőt és hitet ad a sokszor kilátástalannak tűnő helyzet elviselésére. -Kiss Miklós, mosonmagyaróvári ev. lelkész --------------------------------------------------- — IMÁDKOZZUNK! Urunk, Istenünk! Magasztalunk szent Fiad engesztelő áldozatáért, és szolgálatáért is, amelyet az Igével és szentségekkel végez egyházunkban. Könyörülj, hogyy áldozata és szolgálata ne vesszen rajtunk kárba. Hadd legyünk az Őszent népe: Reá hallgassunk, Neki higyjünk, Benne éljünk, s Általa egykor üdvösségre jussunk. Ámen. —
