Erős Vár, 1994 (64. évfolyam, 1-6. szám)
1994-02-01 / 1. szám
60. ÉVFOLYAM EROS® VÁR 3. oldal Az élet az emberek világossága Zord, komor decemberi napon vetem papírra az “Erős Vár” februári számába szóló elmélkedésemet. Tél elején az éjszakák sötétsége a leghosszabb, a nap világossága a legrövidebb. Ilyen időszakban igen bíztatónak hangzik a Szentírás eme szava: “Őbenne vala az élet és az élet vala az emberek világossága" (János 1:4). Sokak élete csupán tengődés, létezés, amiből hiányzik az élet teljessége. Még a legteljesebb, legtartalmasabb emberi élet is csak halvány árnyéka annak az életnek, amely Jézusban van. "Mert amiként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak, hogy élete legyen önmagában" (János 5:26). Az “élet”, ami Jézusban van az isteni, örök, tökéletes élet. Jézus azért jött erre a világra, hogy az embereknek, akik az isteni életet bűneik következtében elvesztették, a Benne való hit által újból“óó've/kedő"(János 10:10) életük lehessen. Az “élet”, amely Jézusban van, sokféleképpen megbizonyította magát itt e földön. “Beszédének hatalma vala" (Lukács 4:32, Máté 7:29). Kegyelemmel teljes szavainak hallatán emberek elálmélkodtak. “Soha ember úgy nem szólott, mint ez az ember!" (Lukács 4:22, János 7:26). Áldjuk Istent azért, hogy Urunk földi élete megbizonyította isteni “hatalmát” és szavainak kegyelemmel való teljességét. Senki más élő teremtés nem szólott emberekhez úgy, mint az “élettel teljes” Isten Fia. Nemsokára azután, hogy a mi Urunk belekiáltotta ebbe a világba nagyfontosságú kijelentését: “Én vagyok a világ világossága” (János 8:12), egy vak ember nyomorúsága irgalmas szívét tettre késztette. Kezének illetése megnyitotta a vak szemét és ezáltal nyilvánosságra hozta Isten csodaműveinek egyikét. Tettéhez az Úr megjegyezte: “Míg e világban vagyok, e világ világossága vagyok" (János 9:5). Jézus, Akiben “élet” vala, a vak embert nemcsak látásra, hanem hitre is újjáteremtette. Több más csodájának láttán emberek megvallották, hogy Jézus "mindent jól cselekedett; a süketeket hallókká teszi, a némákat is beszélőkké" (Márk 7:37). Senki nem cselekedett annyi csodát, beleértbe némely halott feltámasztását is, mint Jézus, Akiben “élet” vala. Gecsemánéi vértusája, golgotái pokoli kínjai a világ bűneinek kiengeszteléséért történtek. Jézus egyedülálló szenvedésének láttán a kereszthez közelálló római tiszt önkéntelenül ejtette ki az igazság szavait: “Bizony ez az ember Isten Fia volt” (Máté 27:54). Senki ember nem szenvedett soha úgy, mint Jézus. Isteni, örök élete a kereszten megtöretett, szent vére kiontatott a számunkra szerzett új szövetség megpecsételésére. A halál és a pokol erői nem tudták Jézust karmaikban tartani, mert Ő “a feltámadás és az élet"(János 11:25). Isteni örök élet volt Ő és az marad örökké, mert Ő mindig az élet eleme. Az Ő élete az emberek világossága mindenkor és mindörökké. Jézus evilágra jövetele óta Ézsaiás próféciája: “A nép, mely sötétségben jár. lát nagy világosságot, s akik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel felettük" (9:2), missziói elkötelezettségre indítja követőit. A külmisszió áldott gyümölcsei tanúskodnak erről. Ma már szerte a nagy világ minden országában Jézus a világ világossága. Olvasóm! Neked sem kell a sötétségben ülnöd, mert Jézus "a sötétségből az Ő csodálatos világosságára hívott el” (1 Péter 2:9) Tégedet. Veled együtt az író is együttesen áldja az Urat, hogy <3 “gyújtott világosságot a mi szívünkben ” (2Korinthus 4:6). Minden egyes személy szerte a nagy világon, aki a Krisztusban hisz, "a világosság fia", "a világosság leánya ’’(János 12:36, lThesszalonika 5:5). A “fiúság” a Szentírásban pozíciót jelent. Az Istentől elidegenedett, bűnei rabságában lévő személy helyzete a Krisztusba vetett hit által “fiúsággá”, Krisztus örök társává változott. “Szeretteim, most Isten fiai vagyunk" (1 János 3:2). Mireánk, mint Krisztus világossága fiaira, leányaira, mint Krisztus örökségének részeseire milyen elkötelezés is hárul? Szóban? Cselekedetben? Követhetjük a Krisztus által meggyógyított vak ember jó példáját, aki meglepő bátorsággal tett tanúbizonyságot Jézus isteni voltáról (János 9:27, 30-33) és mindarról, ami vele történt. “Egyet tudok, hogy noha vak voltam, most látok!” (9:25). Ennek a tanulatlan, egyszerű embernek a bátor tanúságtétele hej, de sokszor szégyenített meg engem! Hirdeted-e, Olvasóm!, Annak “hatalmas dolgait, Aki a sötétségből az Ő csodálatos világosságára hívott el” Tégedet? Jézus megtisztelt bennünket azzal, hogy minket, az Ő követőit “a világ világosságának” nevezett. Nem azt mondta, hogy “lesztek” világosság, hanem hogy “vagytok”, mert, mondta Ő, "aki Engem követ, az nem járhat a sötétségben, hanem az övé lesz az életnek világossága "(János 8:12). Jézus követése nem lábnyomba való lépést jelent, hanem teljes önmegtagadást. Búcsút mondunk önző életünk kívánságainak, dicsősége keresésének; megszakítjuk vele teljesen a kapcsolatot. Követőitől megkívánja az Úr a keresztje hordozásával járó megcsúfoltatás és szenvedés eltűrését. Aki így követi Krisztust, annak világossága állandóan Krisztustól ered. Sajnos már Pál apostol korában is voltak Démások, akik megtagadták a krisztusi világosság továbbadását, akik engedték, hogy anyagi javak által kínált élvezetek elszakítsák őket a Krisztus követésétől. Napjainkban "a világhoz ragaszkodó” (2Timótheus 4:10) Démások száma félelmetesen szaporodik. Nemcsak másoknak, de főleg önmagámnak ismétlen Isten Igéjének nagyon is szükséges intelmét:" Vessük el a sötétségnek cselekedeteit, és öltözzük fel a világosság fegyvereit"! Róma 13:12), mert különben a sötétség erői levernek bennünket, a világosság leányait és fiait. Betegágy melletti sokszoros szolgálatomból tudom, hogy lelki ellenségünk még a betegágyon fekvő Krisztus-követőt is igyekszik kishitűségre, vagy éppen hite megtagadására késztetni. Olvasóm! Ha ilyen helyzetben a kétségek legsötétebbje is venne körül, ragaszkodjál bizalommal Krisztushoz és az Ő Atyjához, a mi Atyánkhoz (vö. Ézsaiás 50:10). Amikor majd a halál árnyékának völgyében járunk is, akkor is hisszük, hogy a "vigasztaló vessző és bot "még mindig a mindenható, jó Pásztor kezében van (23. Zsoltár). Jézus az a jó Pásztor, Aki önként vállalt váltsághalálával “eltörölte a halált, világosságra hozta az életet és halhatatlanságot az evangélium által" (2Timótheus 1:10). Legyünk akár betegek, akár egészségesek, nem szűnünk meg “hálákat adni az Atyának, Ki alkalmasokká tett minket a szentek örökségében való résztvételre a világosságban"(Kolossá 1:12; Jelenések 21: 23). így aztán most itt e földön, s majdan az örökkévalóságban megszakítás nélkül valljuk (János 1:4): “Őbenne van az élet és az élet vala az emberek" — ideigtartó és örökkévaló — "világossága!" — Kunos Jenő, ny. misszionárius-lelkész Köszöntjük... ... Nt. Kunos Jenő floridai ny. ev. lelkészt, Kínában volt misszionáriust 80., Nt. D. Terray László norvégiai ev. lelkészt, az Ordass Alapítvány főtitkárát 70., s Nt. Szigethy Sándor svédországi ev. vallástanár-lelkészt 60. születésnapja alkalmából. Kunos Jenő szolgálatáról az “Erős Vár”-ban jelentek meg részletek, vele a Magyar Evangélikus Külmissziói Egyesület is foglalkozott, s a Terray: Küldetésben c, könyv is kiemeli miszszionáriusi munkáját. Angolul írt könyvét, melyhez dr. Marshall Róbert, a volt “Lutheran Church in America” egyház országos püspöke írt előszót, “That I may declare Your mighty acts” (“Hogy hirdessem nagyságos dolgaidat”) címmel a minneapolisi“ Augsburg” Kiadó mostanában jelenteti meg. Terray László élet- és szolgálati útját a hazai “Lelkipásztor” és a “Keresztyén Igazság” c. szakfolyóirat méltatta bővebben. Két éven belül két könyve is megjelent; D.Ordass Lajos püspök életéről “Nem tehetett mást”, s a külmisszióról “Küldetésben” címen (mindkettő kapható ‘könyvpiacunkon’). Szigethy Sándor pályafutását a svédországi “Új kéve” c. lap inteijú formájában ismertette. Isten áldja meg az ünnepeiteket életükben és szolgálatukban! ny Hálát adva a kegyelmes Istennek felgyógyulásomért és megköszönve a rendkívül szakszerű kórházi kezelést, ugyancsak közvetlen és távoli családom ápoló és aggódó szeretet ét, to vábbá gyülekezetek, szervezetek, szolgatársak, hittestvérek, barátok, s ismerősök sok és sokféle bíztató imádságát és jókívánságát december 29-én történt szívműtétem és az azt követő lábadozási idő kapcsán, most az olvasók megértését is kérem, hogy ez az 1994. februári szám, s majd még az áprilisi szám is, bizonyos késéssel jelenik meg. —Szerkesztő.
