Erős Vár, 1992 (62. évfolyam, 1-6. szám)
1992-04-01 / 2. szám
2. oldal ERŐS® VÁR tásokat, amelyeket élete mér reá. Ezért szenvedte Isten első gyermeke, Jézus, a gyötrelmek egész sorozatát, azok testi és lelki változatában, hogy legyen magunkat kihez mérni, valakihez, akinél ember többet nem szenvedhet, mert Ő több volt, mint az ember, és mégis átélte mindezt. Nem embertársainkhoz kell tehát magunkat mérnünk, hanem Őhozzá, hogy vigasztalást találjunk és egyúttal szemünket a földről az égbe emeljük. Kísértésein, lázadozásaink úgyis abból származnak, hogy ezt az ősi kérdést forgatjuk agyunkban: “Miért kell az igaznak szenvednie (azaz magunknak) és miért sikeres a gonosz (mindig a másik)? Ahelyett hogy ezt kérdeznénk: Miben kellene megváltoznom, Uram, hogy könnyebben tudjam elfogadni a keresztfán szerzett kegyelmi ajándékot? A válasz nem lehet más, csak ez: “Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak Neki szolgálj!” Hiszen magán a Megváltón is csak akkor lett teljessé mennyei Atyjához való hasonlatossága, amikor a kereszten el tudta mondani: “Atyám, a Te kezedbe ajánlom lelkemet.” Isten elfogadásának meg kell valósulnia mások elfogadásában is, Istenen keresztül. Nem azért elfogadni másokat, mert házastársunk, rokonunk, barátunk, ismerősünk, vagy honfitársunk, hanem azért, mert azzal Isten akaratát fogadjuk el magunk felett. Jézusnak sem volt könnyű dolga, amikor nemzeti nevelése ellenére el kellett fogadnia a samaritánusokat és a pogányokat, akik a megváltásra számot tartottak. Azért vannak az ilyen történetek a Szentírásban, hogy meglássuk a mások kivétel és fenntartás nélküli elfogadásának szükségességét. Bármennyire is nehéz azonban a keresztyén ember számára, mindig a másik az első, nem sajátmaga. Ebben különbözik a világtól, amelyben mindez fordítva van, s amit nemcsak mint természetest, hanem mint szükségeset fogadnak el e világ gyermekei. Krisztus azt mondotta: “Egymás terhét hordozzátok”, s ez sokszor nem is olyan nehéz, mert gyakorlatilag módosul az apostol szavaira: “Viseljétek el egymást szeretetben.” Amikor Krisztus magára vette a keresztet, hogy vállán vigye a Golgotára, éppen ezekre adott példát, mert szerette az embereket, s így elvállalta érettük még a halált is. Végül Krisztus arcának bennünk való kialakulásához tartozik az önmagunk elfogadása is, Istenen keresztül. Ez nem önszeretet, ami mindent elvisel és mindent menteget önmagára nézve és önmaga iránt, önmagunk elfogadása nemcsak önmagunk megértése, hanem a helyzetünkkel való leszámolás is. Belenyugvás például abba, hogy elszalad felettünk az élet, hogy erőnk egyre kevesebb lesz, hogy testünk egyre gyengébb. Mindennek arra kellene mutatnia, hogy szükségünk van lelkünk erősítésére, arra hogy egyre jobban belekapcsolódjunk tehetségünkhöz képest Isten terveibe. Senki sem bízhatik abban, hogy majd csak lesz valahogy. A nagypénteki kereszt mutatja a legjobban, hogy semmi sem lesz “valahogy”, hanem úgy, ahogy azt Isten akarja gyermekei javára, és ha egyszer saját Egyszülöttjét nem kímélte, akkor abban megmutatta, hogy mindent be kell tölteni teljes felelősséggel. Mert felelősségeink nem csökkennek, hanem növekednek az idő múlásával. Minél többet éltünk át, annál többet vár el tőlünk Isten, mert annál többet adott: nekünk és mások javára. Növekednie kell bennünk a türelemnek, a belátásnak, a szeretetnek, a bajokkal való bátor szembeszállásnak. Az elmúlt éveknek ki kellett volna alakítaniuk bennünk azt a meggyőződést, hogy hitben kell élni és a hit szükségszerűen kockázatvállalás. Hinni nem azt jelenti, hogy Istenhez szaladunk léptennyomon biztonságért, hanem hogy neki merünk vágni a bizonytalannak is abban a hitben, hogy “nem hagy bennünket árván”. De mindezt nem tudjuk meg mindaddig, míg meg nem próbáltuk. Isten kegyelmi ajándéka az örök élet a mi Urunk Jézus Krisztus keresztje által, Újra középhullámú egyházi rádióadások otthon Eredményre jutottak a Magyar Rádió, valamint a magyarországi történelmi keresztyén egyházak és a zsidóság képviselőinek tárgyalásai, melyeket az az intézkedés indított el, hogy az év elején a vallási műsorokat a Kossuth Rádió URH sávjára tették át. Nagy volt a felháborodás — annál is inkább, mert vidéken, s az elorzott területeken URH adások nem foghatók, ill. keveseknek van megfelelő készüléke —, levélözön indult útjára, s az egyházak vezetői nem tehettek másként, mint ahogy tettek, tiltakoztak és bejelentették minimális igényeiket. E tárgyalások nyomán megszületett a Kossuth Rádió programmódosítása, éspedig: Március 29-ével minden vasárnap Istentiszteletet közvetítenek mind közép-, mind ultrarövidhullámon de. 10—11 óra között. Május 4-től aztán középhullámon kedden, szerdán, csütörtökön, s pénteken du. Zi2—2 óra között felekezeti műsorokat közvetítenek. Ez azt jelenti, hogy havonta egy vasárnapon evangélikus Istentiszteletet, s minden második pénteken evangélikus vallásos műsort közvetítenek. A műsorok tartalmát kizárólag az egyház határozza meg. Hazai egyházunkkal együtt örülünk ennek az eredménynek. Reméljük, hogy a Magyar TV-vel is dűlőre jutnak hasonló panaszokat orvosolandó tárgyalások után. de nemcsak keresztje, hanem feltámadása által is. Éppen a kereszt mutatja, hogy az Istenben való hit az ismeretlenbe való belevágás, amelynek végét, kimenetelét nem tudjuk, míg meg nem próbáltuk azt. A kereszt kínja nélkül Megváltónk sohasem tudhatta volna, hogy valósággá lesz-e a feltámadás — csak hite mondotta azt. Ezért lett Ő elsője és gyümölcse egy személyben mindenkinek, aki kinyújtja kezét Isten ajándékáért, amelyben végül is kialakul bennünk Krisztus arca. Pál nem várja egyik napról a másikra. Mi sem várhatjuk el, hacsak nem egy hosszú és küzdelmes élet végén. Mégcsak azt sem tudjuk, hogy érdemes-e szenvednünk azokért, akik “nem érdemlik meg” — Isten azonban tudja. Ő adta nekünk ezt a próbát. Nem mintha mások értékesebben és fontosabbak lennének, mint mi, hanem mert a mi értékünk és fontosságunk csak akkor lesz valósággá, ha mások életében nyilatkozik meg. Szükségünk van mások gyengeségére, hogy erőnk valósággá legyen, s ezért mondhatjuk azt is, hogy bár van biztonság és védelem Jézus Krisztusban, de az nem minden. Sok minden más van még ott. Küzdelem önmagunkkal, másokkal, Istennel. Szenvedés. Kudarc. Megbocsátás. Halál. Feltámadás. Növekedés. Élet. Boldogság. Ezek alakítják ki bennünk Krisztus arcát. [“Negyedórák isten előtt"] —Kemény Péter. Feltámadott Húsvéti reggel tavaszi kedvvel zeng a berekben: Feltámadott! Egei kéklik, szelei végig — zúgják az erdőn: Feltámadott! Dongói dongják, méhei zsongják, kórusban mondják: Feltámadott! Lepkéi írják, bimbói nyílják, fűből virítják: Feltámadott! Égi madárkák dalolva szántják az új barázdát: Feltámadott! Tavasz van íme hatalmas ige zuhog a szívre: FELTÁMADOTT! —Füle Lajos.
