Erős Vár, 1992 (62. évfolyam, 1-6. szám)

1992-10-01 / 5. szám

Szenteld meg az ünnepnapot! 6. oldal____________________________________ERŐS SVÄR Afrikai mese szerint egyszer régen fehér emberek mentek keresztül az őserdőn. Út­juk elején kísérőket fogadtak fel, bennszü­lötteket, hogy felszerelésüket vigyék és az utat mutassák. Egy idő múltán megálltak a sötétbőrű kísérők, a fehéreket pedig ag­godalom töltötte el; veszélyre gondoltak. Ám a kérdésre: Miért álltunk meg? — eny­­nyi volt a válasz: Azt várjuk, hogy a lel­künk utolérje a testünket. A Biblia első lapjain ezt olvassuk: A he­tedik napra elkészült Isten a maga munká­jával, amelyet alkotott, és megpihent a he­tedik napon... Azután megáldotta és meg­szentelte Isten a hetedik napot (lMóz 2:2-3). Isten az embert is úgy alkotta, hogy bizonyos ritmust szabott életének. Meg kell állnia az embernek, s a munkával eltöltött napok után pihenőnapot kell tar­tania! Sőt! Isten így parancsolja: Szenteld meg az ünnepnapot! Mit jelent ez? Há­rom dolgot: Istenre figyelsz, embertársra figyelsz, s magaddal is törődöl. Istenre figyelsz. Keresd az alkalmat a Vele való találkozásra. Luther ezt írja: Is­tent félnünk és szeretnünk kell, hogy Igé­jét és az igehirdetést meg ne vessük, ha­nem szentnek tartsuk, örömest hallgassuk és tanuljuk (Kiskáté). Az Ige hallgatása és az Ige tanulása nem bizonyos szokások­hoz, személyhez, időhöz, vagy helyhez kö­tött alkalom. Az Isten Igéje az, ami szent­té teszi a pihenőnapot, a vasárnapot. Isten szavára figyelni, Őt dicsérni, énekelni, imádkozni — ez az, ami megszenteltté te­szi az ünnepet. Ez az, ami élő és ható be­széd, ez az, ami segít, hogy “utolérje lel­künk a testünket”. Embertársra figyelsz. Az ember nem tud egyedül élni. Az, hogy igazán maga­dévá tetted a hallott isteni szót, emberi kapcsolataidon mérhető le. Szeretni a má­sik embert, akivel egy családban élsz, aki­vel egy munkarendben töltőd időd jelentős részét, akivel hetente többször találkozol akár a gyülekezetben is — nem könnyű dolog. Megszentelni az ünnepnapot ezt is jelenti: Építed a testvéri kapcsolatot má­sokkal. Magaddal is törődöl. A vasárnap erre is jó. Kipihenheted ilyenkor magad; azzal töltheted idődet, amire éppen kedved telik. Isten nem tiltja a munkát! A Nagykátéban ezt olvassuk: Hogyan történik ez a meg­szentelés? Nem úgy, hogy a kuckóba ülünk és nem végzünk semmi munkát ... Ha egész héten tanultál, bizony jólesik egy kis • A caracasi (venezuelai) Magyar Evangéli­kus Gyülekezet dr. Bodrog Miklós budapesti ny. ev. lelkészt hívta meg szolgálatra, aki mun­káját ott októberrel kezdi meg. Mind a lelkész­nek, mind a gyülekezetnek új helyzetükben és kapcsolatukban szeretettel kívánunk Istentől sok áldást. • Csak előző számunk lapzárta után értesül­tünk, hogy dr. Hefty László barilochei (argen­tínai) lelkész, Amerikai Magyar Evangélikus Konferenciánk tagja áprilisban két igencsak súlyos műtéten esett át, melyek hosszasabb utókezelést is igényelnek. Osztozunk a család és a gyülekezet aggodalmában, de egyben örö­mében is, hogy Hefty László július óta ismét teljesidejűen végezheti gyülekezeti munkáját. További felerősödését és egészsége teljes helyre­állását Isten szerető és bő kegyelmére bízzuk. • Az Evangelical Lutheran Church in Ame­rica egyház erre megbízott országos munka­­csoportja próbakiadásban “Faj-Nemzetiség- Kultúra” (Race-Ethnicity-Culture) címen nyi­latkozatot dolgozott ki azzal a céllal, hogy azt minél többen elolvassák és véleményezzék. A beérkező hozzászólások nyomán a nyilatkoza­tot végleges szöveggel határozati javaslatként terjesztik az 1993. évi országos közgyűlés elé. Ha elfogadják, az lesz a hivatalos állásfoglalás a jelzett témában. A 18 kisoldalas nyilatkozat bármely ev. lelkészi hivataltól igényelhető. An­gol mellett kínaiul, spanyolul, s — németül is megjelenik. • Dr. Nádas János Clevelandban, augusztus 25-én 90. évében bekövetkezett halálával a nyu­gati magyar emigráció nagyrabecsült vezér­alakját veszítette el. Fáradhatatlanul és világ­méretekben képviselte személyében és az általa több mint négy évtizede létrehívott Magyar Társaságban és egyéb szervezetekben, valamint fizikai munka. Ha pedig fizikai munkával keresed kenyered, jólesik pihenésképpen olvasni, zenét hallgatni. Szenteld meg az ünnepnapot! Ez arra fi­gyelmeztet, hogy csak ha a “lelked utolérte a testedet”, ha Isten Igéjével feltöltekeztél, akkor tudsz közösségi emberként élni, tel­jesítve a szeretet kettős parancsát: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, tel­jes telkedből, minden erődből, és teljes el­médből; és szeresd felebarátodat, mint ma­gadat! —ez. a kontinensekről összesereglők évenkénti Ma­gyar Találkozóin a keresztyén magyar elveket, különös figyelemmel a Trianonban elorzott te­rületekre. A család és a magyar közösség gyá­szában osztozva vigasztalásunk Jézus szava: “Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz Én­­bennem, ha meghal is, él.” — Ravatalánál töb­bek között az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia nevében Bernhardt Béla esperes­­alelnök is búcsúztatta. • Szeptember 20-án, 44 évi kényszerszünet után megkezdte működését a sárospataki refor­mátus teológia. A magyarországiakkal együtt Erdélyből, Felvidékről, s Kárpátaljáról verő­dött össze a kereken 50-fős teológustestület. A teológia eredetileg 1531-ben nyílt meg és 417 éven át folyamatosan nevelte ki a református lelkészeket. BÖNGÉSZŐBEN A Trianonban elbitorolt késmárki ág. hitv. ev. líceum és az állami felsőkereskedelmi iskola öregdiákjai 1928-ban Budapesten megalakítot­ták a Késmárki Diákszövetséget. A nagysza­bású ünnepi megmozdulás záró aktusa bala­toni kirándulás volt. Ennek a kirándulásnak a beszámolójában Krisch Jenő, a Diákszövetség elnöke, a vas-utcai felsőkereskedelmi iskola igazgatója többek között — maradandó ér­vénnyel — a következőket is írta: “...A szép parti sétányon keresztül eljutot­tunk a nagy indus költő, Rhabindranath Ta­gore balatonfüredi tartózkodása emlékére ül­tetett fához. Ő Magyarországon jártában a szívbetegek Mekkájában, Balatonfüreden ke­resett régi betegségére gyógyulást. E fát látva, eszünkbe jut Tagore madárfiókája, amelyről azt írja, hogy fészkében ülve azt hiszi, nem tud repülni. De látván, hogy tápláléka nem fész­kének szélén terem, hanem, hogy szárnyaikon repülő apja, anyja a végtelenség kékjén keresz­tül hozza messze tájakról, ő is repülni próbál, hogy azt maga szerezze meg. Az indus költő e gondolatából tanulhatunk. Nekünk magyarok­nak levertségünkben nem szabad másokra bíz­nunk dolgaink intézését. Saját lábunkra kell állnunk, hogy sikeresen megoldjuk azt a nagy feladatot, amelyet a mai történelmi idők reánk róttak...” —[“Késmárki Diáktalálkozó Emlékkönyve”] NB A késmárki ev. líceum kezdetei 1530-ra nyúlnak vissza, a felsőkereskedelmi iskolát ép­pen száz éve, 1892-ben létesítették. —Szerk. A Torontoi Magyar Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház 1992. október 25-én, vasárnap du. 5:30 órakor ÜNNEPI ISTENTISZTELETEN ÉS DÍSZVACSORÁN ad hálát alakulásának 65. évfordulójáért. Erre az ünnepi alkalomra szeretettel hívjuk minden hittestvérünket, gyülekezetünk barátait, s valamennyi kedves magyar honfitársunkat. Istentisztelet és vacsora helye: FIRST LUTHERAN CHURCH, 116 BOND STREET, TORONTO. Jelentkezés vacsorára Bakó Lászlómnál 881-3243 számon. Vacsorajegy-adomány felnőtteknek $12.00, gyermekeknek $8.00. INNEN—ONNAN

Next

/
Thumbnails
Contents