Erős Vár, 1992 (62. évfolyam, 1-6. szám)

1992-06-01 / 3. szám

1

ERŐS® VÁR

5. oldal

NT. MAG. BUTHY DÉNES 1915-1992

Kegyelmes mennyei Ura, Akit sok küzdelmes éven át hűségesen szolgált, 1992. március 29-én hívta el az örökélet örömébe Nt. mag. Buthy Dénes ev. esperes-lelkészt, 77 éves korában.

Buthy Dénes a sopron-megyei Beleden született 1915. január 22-én. Iskolái elvégzésével az Erzsébet királyné tudományegyetem Sopronban székelő ev. teológiai karára iratkozott be, hogy lelki elhívása szerint készülhessen fel a lelkészi szolgálatra. 1938. szeptember 18-án szentelte fel őt Győrben D. Kapi Béla dunántúli ev. püspök, hogy kibocsássa a szent munkára, lelkek gondozására az Ige és a Szentségek által. Szolgálatát Balatonszárszón kezdte meg mint szórványlelkész, majd 1939- ben siófoki lelkésszé lett, ahol 1957-ig teljesítette a reá bízott feladatot. Bizony próbás évek ezek. Erre az időre esik a II. világháború kitörése, az országvesztés, s a féktelen idegen megszállás a maga lélekölő ideológiájával. Ilyen körülmények között végezte Buthy Dénes munkáját ott a balatonvidéki, jobbára szórványjellegű gyülekezetben, annak sokféle ügyes-bajos elkívánásai közepette, nem is beszélve akár az állami, akár az egyházi politikai nyomásról és követelményekről. Itt alapított családot is, övéinek is jó gondját viselve. Az 1956. évi szabadságharc letörése körüli zavarokat kihasználva menekül el szeretteivel, hogy aztán rövid ausztriai tartózkodás után 1957. január 1- ével megkezdje a buffalói “Megváltónk” Egyházban a magyar evangélikusok pásztorolását. A tulajdonképpen kis gyülekezet mégis nagyobb igényeinek fáradhatatlanul tett eleget. Gondozta a híveket, bátorította őket abban a sorshelyzetben, amit magának és családjának is meg kellett tapasztalnia. 1964 és 1968 között még a torontói magyar ev. gyülekezet gondozását is vállalta. Mindig keményen állott ki az ún. kisebbségi jogokért, hogy kedves magyarjai ne szenvedjenek hátrányt az egyházi szervezetben, de ugyanúgy ékes szószólója volt a hazai magyar ev. egyház és magyar ügyének. A dotáció elégtelen volta és a család szüksége folytán szorgalmas estiórázással megszerezte a magiszteri fokozatú tanári diplomát, s középiskolai matematikát és latint tanított. A körülményeiből támadt próbákat lelkészi és tanári működése során fegyelmezetten viseli el. Amikor nyugalomba került, akkor is vállalta tovább a megfogyó gyülekezet gondozását, mely 1989-ben ünnepelte fennállásának 75. évét. Az Amerikai Magyar Evangélikus Konferenciában kedves lelkésztárs volt. Utolsó tizenkét évében esperesként betöltötte az alelnöki tisztet. Jótollú írásai időről időre napvilágot láttak az Erős Vár-ban.

Lelkészi pályája 54. évében szűnt meg szíve dobogni. A Gyászistentiszteleten, április 2-án a szent szolgálatot Jerge Marie püspöki lelkész vezette az “Upper New York” Ev. Egyházkerület részéről, s vele együtt fungált D. Brachna Gábor, az AM EK főesperese, valamint Kuhlne Howard ev. és Aday-Keresztúry Lajos, wellandi ref. lelkész. Brachna Gábor János 9:1-3 és 16:33 alapján hirdetett vigasztalást és tett bizonyságot affelől, hogy minden küzdelem és próbatétel végül Jézus Krisztusban, az Ő megváltói és örökéletre hívó szeretetében nyer feloldást. A grantstreeti kis magyar ev. templomot megtöltő, búcsúzó gyülekezet szeretettel vette körül gyermekeit, Erzsébetet (Szabó Józsefnét), Évát (lelkésszé lett leányát), Jánost, és Dénest, s velük a család további tagjait. Buthy Dénest az “Elmlawn” temetőben hirtelen támadt — mintegy az életút nehézségét mégegyszer jelképező — zord időben helyezték nyugalomra. De az élő Krisztus vele is megosztja az örökélet dicsőségét: “Legyen békességtek énbennem. A világon nyomorúságtok van, de bízzatok: Én legyőztem a világot.”

A SZENTHÁROMSÁG

— nagy titok. Mélyen hívők, bölcsek, s kétkedők kerülgetik évszázadok óta a száraznak tűnő tanítást: “Az egy Istent a Háromságban, a Háromságot egységben imádjuk."Az igazi nagy titok mégsem az, hogy értelmi korlátáink és földhözkötöttségünk fogva tartanak, hanem az a nagy szeretet, amivel érdemtelenségünk ellenére is átölel a teremtő Atya, a bűnbocsánatot adó Fiú, és a hitre vezérlő Lélek. [Június 14: Szentháromság ünnepe.]

~~ Újra működik odahaza a FÉBÉ evangélikus diakonissza egyesület

Pál apostol Róma 16:1-ben ír Fébéről mint a kenkreabeli gyülekezet szolgálóleányáról. Nevének jelentése: sugárzó, ragyogó. Lehet, hogy ő vitte az apostol levelét Rómába.

Amikor 1924-ben diakonissza egyesületünk megalakult, ennek a régi diakonisszának, Fébének a nevét vette fel, hogy mint valamikor Fébé, ma is Jézus szeretetét sugározza szét.

Egyesületünk aztán a diakónia és misszió területén sokféle szolgálatot végzett. Szolgáltak diakonissza és diakónus testvéreink gyülekezetekben, kórházakban, nevelőotthonokban. Volt több árvaházunk, öregotthonunk, nevelőotthonunk, üdülőnk, konferencia telepünk, könyvkiadó vállalatunk, nyomdánk, több könyvkereskedésünk. Belmissziói célt szolgáltunk kiadványainkkal, evangéliumi folyóiratainkkal.

1951-ben már 201 diakonissza és diakónus tartozott a FÉBÉ anyaházhoz, s végezte szolgálatát az egyesület lelkésze és a főnökasszony vezetése alatt.

Az állam 1951-ben feloszlatta egyesületünket, ahogy minden magyarországi diakonisszaanyaházat. A szétszóratás ideje következett. Ingatlanainkat részben államosították, részben egyházi kezelésbe kerültek.

Isten kegyelme megengedte, hogy 40 év után a magyarországi rendszerváltást követően munkánkat újra kezdjük.

Legfontosabb feladatunk most egy diakonisszaanyaház, illetve kiképzési központ létesítése, ahol elkezdhetjük a diakóniai munkások kiképzését. Van erre a célra Budapesten, a Hűvösvölgyi úton értékes telkünk és külföldi diakonisszatestvéreink szerető adakozásából gyűlnek az “építőkövek”, de az építkezés most még meghaladja anyagi erőnket.

Piliscsabai telkünkön (25 km Budapesttől, üdülőtelepülés) megkezdtük már mozgássérült fiatalok számára tervezett csoport-otthonok és munkahelyek építését, de anyagi erőforrások híján ez a munka is kezdeti stádiumban van.

Mátrai telkünkön (900 m magasan, Budapesttől 100 km-re) üdülésre és evangélizációk tartására alkalmas telepet tervezünk egy kis kápolnával. Folyamatban van a víz és a villany bevezetése.

Piliscsabán, az evangélikus missziói otthonban, Béthelben 3 alkalommal tartottunk 1991- ben háromnapos evangélizáló konferenciát mintegy 220 résztvevővel. Kiadtunk egy evangéliumi ihletésű verskötetet, egy vigasztaló füzetet gyászolók számára, karácsonyi kifestő füzetet és tanító játékot gyermekeknek.

80 idős diakonisszatestvérünk él még szétszórva az országban.

Budapesten minden hónap első szombatján összejövetelt tartunk volt anyaházunk templomában 50-60 résztvevővel.

Hisszük, hogy a Megváltó Urunk segítségével egyesületünk kiépítheti és folytathatja kényszerűségből félbemaradt szolgálatát a diakónia és a misszió területén. — Madocsai Miklós.