Erős Vár, 1992 (62. évfolyam, 1-6. szám)
1992-02-01 / 1. szám
ERŐS ©VÁR 3. oldal ISTEN ORSZÁGA “Odament az írástudók közül egy, aki hallotta őket vitázni, és mivel tudta, hogy Jézus jól megfelelt nekik, megkérdezte Tőle: Valamenynyi parancsolat közül melyik a legfőbb? Jézus így válaszolt: Ez a legfőbb, Halljad, Izráel, az Úr, a mi Istenünk, egy Úr, és szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből. A másik ez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincsen más ezeknél nagyobb parancsolat. Az írástudó ezt mondta Neki: Jól van, Mester, helyesen mondtad, hogy egy Isten van, és Rajta kívül nincsen más, és ha szeretjük Őt teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből, és ha szeretjük felebarátunkat, mint magunkat, sokkal több az minden égő és véres áldozatnál. Jézus pedig, amikor meglátta, hogy értelmesen felelt, ezt mondta neki: Nem messze vagy az Isten országától."(Márk 12:28-34) Evvel az igével kapcsolatban két kommentárt is átolvastam, keresve a választ ennek az evangéliumnak számomra oly jelentőségteljes, rövid záró mondatára: “Nem messze vagy az Isten országától.” Az egyik kommentár szerint ez az egyetlen eset az egész Újszövetségben, hogy Jézus és egy írástudó, aki a hivatalos ortodox zsidóságot képviselte, teljesen egyetértett. Jézus szeretettel és rokonszenwel nézett erre az írástudóra, emlékeztetve minket egy másik jelenetre, a gazdag ifjúról szóló történetre. “Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem?... Tudod a parancsolatokat ... Az pedig ezt mondta Neki: Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva. Jézus ekkor rátekintett, megszerette, majd ezt mondta neki: Egy valami még hiányzik belőled: add el, amid van, és oszd szét a szegények között, akkor kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem. A válasz miatt elborult az arca, és szomorkodva távozott, mert nagy vagyona volt. Jézus ekkor körülnézett, és így szólt tanítványaihoz: Milyen nehezen mennek be Isten országába a gazdagok!"(Mk 10:17-22) Vájjon mi hiányzott az írástudó esetében, hogy közelebb kerüljön, sőt beléphessen Isten országába? Csak az, hogy elismerje Jézust, mint Megváltóját, csatlakozzék Hozzá és tanítványaihoz, és kövesse Őt. De ez túlságosan soknak látszott. Az Isten országának gondolata nemcsak Jézus tanításának, de az Ószövetségnek is központi gondolata volt. Amikor Dávid király látta, milyen bő adakozást tett a nép az épülendő jeruzsálemi templom javára, nagy örömmel örvendezett, és hálákat adva az Úrnak az egész gyülekezet előtt így imádkozott: “Tied, Uram a nagyság, a hatalom és a fenség, a ragyogás és a méltóság, bizony minden, ami a mennyben és a földön van! Tied, Uram, az ország, magasztos vagy Te, mindenek feje!" (1 Krónika 29:11.) Továbbá: “Mert az Úré a királyi hatalom. ’’(Zsolt 22:29.) Az Ószövetség Istenről, mint a menny és föld Uráról beszél. A mindenség nem személytelen természeti erők véletlen játékának színhelye. Már pusztán ennek a hitbeli felismerésnek óriási jelentősége volt Izráel számára. Ez a hit tartotta meg és emelte ki a többi nép sorából, hogy mindmáig olyan nagy szerepet tudott betölteni a történelem színpadán. S a legnagyobb megpróbáltatások idején is ez a hit tartotta meg. Isten nemcsak a mindenség Ura, de a királyok királya is. Ahogyan Izráel nem félt a természeti erőktől, mint azt a „pogányok” tették, úgy saját és más népek királyaitól sem félt. A királyok felett is Isten az Úr, Neki tartoznak azok is felelősséggel. Az Ószövetség tanítása szerint Isten a sötét gonosz hatalmak felett is Úr. Bármilyen nagynak is látszanék a gonoszság ereje ebben a világban, Istené a végső győzelem. Az Ószövetségi kánon lezárása után, amikor már a próféták is elhallgattak, a két szövetség közötti időben Izráel teológusai, írói és írástudói ébrentartották az Isten királyságáról való tanítást. Ők a “mennyek királyságáról” írtak és tanítottak. Nehéz időkben minden nép reménysége a mennyek királyságának eljövetelében jutott kifejezésre. Nehéz megpróbáltatások előzik meg ugyan eljövetelét és kataklizmikus égi jelenségek jelzik majd a Messiás közvetlen érkezését. Különösen a Krisztus születése előtti évtizedekben a hivő zsidók, főleg Dániel próféta jövendöléseinek a hatása alatt lázas kalendáriumi számítgatásokkal voltak elfoglalva a nagy nap elérkezését illetően. Mások pedig a törvény előírásainak még szigorúbb megtartásával gondolták meggyorsítani a Messiás érkezését... Jézusnak az Isten országáról szóló tanítása erre az ószövetségi fogalomra épült: “Miután Jánost fogságba vetették, elment Jézus Galileába, és így hirdette az Isten evangéliumát: Betelt az idő, és egészen közel van már az Isten országa; térjetek meg, és higyjetek az evangéliumban." (Mk 1:14.) Vagy: "Amikor a farizeusok megkérdezték Tőle [Jézustól], hogy mikor jön el az Isten országa, így válaszolt nekik: Az Isten országa nem úgy jön el, hogy az ember azt előre kiszámíthatná. Azt sem mondják: íme, itt, vagy írnél ott van! Mert az Isten országa már közöttetek [bennetek] van. ”(Lk 17:20-21.) Isten országa Krisztusban van jelen, és Krisztusnak bennünk való jelenléte által. Isten országának új megfogalmazása volt Krisztus nyilvános tanításának főtémája. Ez volt szíve, középpontja. Ezért ez a mi tanításunknak, az Egyház tanításának is főtémája. Krisztusban Isten országát nem úgy látjuk, mintha az bizonytalan távoli időben volna és arra várnunk kellene, hanem az máris jelen van. Krisztusban Isten közel van hozzánk, mint Atya gyermekeihez. Isten ugyanis tudja, hogy nem jó az embernek egyedül lennie. (lMóz 2:18.) Nincs nagyobb kín az egyedüllét-MIRE GYÜJTSÜNK? MIRE GYŰJTÜNK? Az utóbbi hónapokkal Magyarországról egyre több megkeresés érkezik lapunkhoz, hogy támogasson különféle célú alapítványokat és mozgalmakat. Magukban, ahogy innen megítélhető, mindegyik megérdemelné az anyagi segítséget. Másfelől elképzeljük, hogy olvasóinkat, talán közvetlenül vagy egyesületeken keresztül szintén megkeresik, hogy ilyen vagy amolyan egyházi, társadalmi, politikai intézményt támogassanak. Eltekintve az egyszemélyes szerkesztőségtől és ügykezeléstől, lapunk nem vállalkozhatik ezerféle adomány közvetítésére. Azaz, lapunk és szolgálatunk jellege szerint válogatunk, illetve kivételt teszünk. Úgy gondoljuk, hogy ma odahaza sok egyéb szükség közepette talán a legfontosabb az ifjúsági nevelés felkarolása, főként az egyházon belül. A Magyarországi Evangélikus Egyház rendkívüli merész és bátor iskolaügyi tervben néhány éven belül 9 gimnáziumot kíván működtetni. Ezt a tervet szükséges legelőbb támogatnunk. 1989-ben a Budapesti Evangélikus Gimnázium (Fasor), 1991-ben a soproni Berzsenyi Dániel Gimnázium/ Líceum nyitotta meg kapuit, s a Teológiai Akadémián megkezdődött a hittanárképzés, 1992-ben a nyíregyházi Kossuth Lajos Gimnázium, a budapesti Deák-téri Gimnázium, az Orosházi Gimnázium és az Aszódi Gimnázium nyílik meg, 1993-ra a Békéscsabai Gimnázium, és 1994-re a Szarvasi Gimnázium és a Bonyhádi Gimnázium indítását tervezik. Ezekben az egyházi iskolákban egykor olyan minőségi tanítás folyt, hogy a magyar evangélikusság messze számarányán felül lehetett képviselve az értelmiségi pályákon, egyházunk, magyarságunk, s még a nemzetközi közösség nagy hasznára, sok jó hírnevet szerezve egyházunknak és a magyar társadalomnak is. Ugyanezt kell elérni és biztosítani most is az új helyzetben. Röviden tehát, olvasóinkat szeretettel és készségesen buzdítjuk a magyar evangélikus egyházi iskolák ügyének a felkarolására, támogatására. Megtehetik ezt közvetlenül is, de szívesen gyűjtjük és továbbítjuk az adományokat az adakozók nevében (ezeket mindenkor lapunkban nyugtázzuk). Adományok Hungarian Conference-ELCA névre, 9715 Lake Avenue, Cleveland, OH 44102 címre küldhetők. Kérjük az iskolát a csekken/ pénzesutalványon pontosan megjelölni. Természetesen mind a Magyarországi Evangélikus Egyház, mind az erdélyi Magyar Evangélikus Egyház támogatására (menekültügy, stb.) a már folyamatban lévő gyűjtést folytatjuk. Az “Erdély” jelölésű adományokat ezentúl felerészben a hazai, felerészben az erdélyi (magyar) ev. egyháznak továbbítjuk. —BB. 1
