Erős Vár, 1992 (62. évfolyam, 1-6. szám)
1992-06-01 / 3. szám
EROS® VÁR 3. oldal Isten országa sok nehézségen keresztül valósul meg Ezév elején feleségemmel együtt négy hetet tölthettünk el Magyarországon. Látogatásunk kizárólag magánjellegű volt, hogy újból láthassuk kedves rokonainkat és barátainkat. Ezért szerzett benyomásainkat ilyen személyes vonatkozások jellemzik. Élményeink az érdeklődő szeretet, az egyház- és honszeretet szűrőjén gyűltek össze és ezeket most az Erős Vár olvasóival szeretnénk megosztani. Január óta talán már sok minden meg is változott otthon, aminek csak örülni tudnánk. Nem kis csalódást éreztünk, amikor odaérkezésünkkor sehol sem találkoztunk azzal a várt ujjongó örömmel, hogy magyar honunk közel félévszázados rabságából végre kiszabadulhatott. Jóllehet nagy volt az öröm akkor, amikor szinte váratlanul megszűnt a népköztársaság és helyébe lépett a magyar köztársaság, s a szovjet katonaság elhagyta az országot. Mindenki azt várta, azt szerette volna, ha az ország hirtelen átugorhatott volna a szocialista rendszerből a mindenkinek mindent egyszerre biztosító demokráciába. Csak nehezen tudtak beletörődni abba, hogy egy nehéz átmeneti, sok áldozatot követelő időre lesz szükség. Munkanélküliség, pénztelenség, lakáshiány, magas árak és magas adók nagy próbára teszik ma otthoni magyar testvéreinket. Az átmeneti idő, emberileg szólva, legalább öt-tíz esztendőt vesz igénybe. Akkorra már kikerül az iskolákból egy lélekben és gondolkozásban új, megújult ifjúságnak első nemzedéke. Rokonaink és barátaink véleményét idézem, mely szerint a jelenlegi országvezetés a lehető legjobb, amit választás útján nyerhettünk. Szerintük bizonyos idő múlva már jobban előtérbe kerül azoknak a személye, akikben a nép bizalma megfelelőbb vezetőket fog látni és megválasztani. Közben a tisztulás folyamata nem áll le. Talán még külföldi segítség is szükséges lesz a nagyon bonyolult összefüggések, az ön- és közérdek feltárására. A kommunizmus visszasírása egyesek részéről viszont emlékeztethet minket Izrael népének pusztai vándorlására, amikor sokan a hátrahagyott egyiptomi húsos fazekakra áhítoztak, megfeledkezve a teli börtönökről, deportálásokról, s a szabadság teljes hiányáról. Most azonban szabad államban élhetünk. A legfontosabb most a mezőgazdaság megindulása. Hiányzik a tőke az egyéni, önálló gazdaságok megindulásához. Túlságosan nagy a nyugdíjasok száma, vagy 3 millió. S az infláció is nagymérvű. A nagy változásról egy barátunk ezt mondta: „Mikor hallottuk a Szovjetunió váratlan összeomlásának a hírét, az emberek el sem tudták hinni. Úgy érezték, mintha valami nem volna rendjén. A hír olyan megdöbbentően hihetetlen volt, hogy öröm helyett sokakban félelem támadt.” Ez a belső félelem még mindig tart. Nagy kérdést adott fel ez az esemény az egész világnak is. Az egyháznak is jól kell tanítania, hogy a hívek gondolkodásmódját megváltozáshoz segítse, s hogy az anyagival összekapcsolja a lelkit, s ez a lelkileg átalakult közösség lehessen az egyház erőssége is. Nagy változás mutatkozik a kommunizmus megszűnése óta az evangélikus teológiai hallgatók számában. Az eddigi 40-60 után jelenleg százhuszan keresnek kiképzést a lelkészi pályára. Ez mutatja, hogy a mai ifjú nemzedék sorában számosán vannak, akik érzik, mennyire fontos, hogy az egyházi élet újból erőteljesen meginduljon. A 30A0 évesek közül már sokan teljesen elszakadtak az egyháztól. Nem ismerik a hitet, s lelki tudatlanságban élnek. Nincsenek tudatában annak, hogy mennyire lesüllyedtek, amikor mindenben csak saját hasznukat keresték. Többször hallottuk ismerőseinktől: „Ma több milliomos van Magyarországon mint valaha!” Evangélikus egyházunk sok hívét veszítette el. Nemcsak a németajkú hívek kitelepítésével, hanem a falvak elhagyásával is. Nagyon sokan elkallódtak a városokban. Az egyház vezetősége nem intézkedett vagy nem intézkedhetett megőrzésükre. Ez a kritika rejlik a mostani belső egyházi feszültségek hátterében és az egyházi vezetéssel kapcsolatos problémákban. Egy óvónő fizetése havi 12,000 Ft. Januárban 70 Ft $l-ral volt egyenlő. Ez a fizetés csak a legszükségesebbre elég, vagyis arra sem elég. Mellékkeresetre kell szertteni. Egy középiskolai tanár fizetése 20,000 Ft; nyugdíja 10,000 Ft lesz, illetve annyi jelenleg. „Éhezni nem éhezünk, s örülünk, hogy van betevő falatunk” — mondták többen is. Azoknak igazán rossz, akik egyedül vannak, vagy nyugdíjasok. Ezek megpróbálják eladogatni régi értékeiket. Nemigen lehet tisztán látni, hogy mi is a helyzet igazán és hogyan lehetne azon javítani. A soproni evangélikus egyházközség jelenlegi létszáma 3,500, melynek 20%-a németajkú. Gondoskodás történik, hogy legyenek számukra németnyelvű Istentiszteletek. A közös szeretetvendégségeken magyar- és németajkú hívek egyformán résztvesznek. Az ezévi költségvetés összege 4,181,007 Ft. A bevételként adományokból 1.5 millió Ft, segélyekből félmillió Ft, közegyháztól, műemlékfelügyelőségtől, földbérekből, temetőhasználati díjakból, kamatokból még kb. 1 millió Ft fut be az egyházközség pénztárába. A közegyház javára 120,000 Ft-ot utalnak át. Egyegy soproni lelkész fizetése kereken 13,000 Ft, ehhez járul 2,000 Ft államsegély. Az egyházközség lelkészei az igehirdetést tekintik alapvető feladatuknak, ezután pedig a családlátogatásokat: a személyhez szóló lelkigondozást. Nagy örömet jelent, hogy az állami iskolák megnyitották kapuikat a hitoktatás számára. Az így kínálkozó lehetőség nagyságával alig tudnak megbirkózni. Maga az út sem egészen sima és az oktatás nem bizonyul eredményesnek ott, ahol a szülők nem támogatják a hitoktató munkáját. Új hitoktatókra van szükség. Az egyház jelenleg hároméves tanfolyamokat rendez, hogy ezzel megoldja hitoktatók képzését. Beállítanak nyugdíjas lelkészeket is ebbe a kemény munkába. Nagy a lelkészhiány is. Egyes egyházmegyékben egyenesen siralmas a helyzet. Nagy feladat a lelkészek számára az egyházba lassan visszatérő lelkekkel felvenni a kapcsolatot, vagy a hitüket elvesztettek között hitébresztést végezni. Ifjúsági órákat szerveznek érdeklődő fiatalok számára és megkezdték a gyermekek közötti lelki munkát is. Arra a kérdésre, hogy mivel és miben tudnánk magyarhoni evangélikus egyházunk segítségére lenni, Szimon János és Weltler Sándor lelkész ezeket mondta: „Bíztató szóval, az összetartozás vállalásával, érdeklődéssel, anyagi segítséggel, személyes kapcsolatokkal, tapasztalatcserére való alkalmakkal, társgyülekezeti viszony létesítésével, jó gondolatokkal az istentiszteleti élet megújulása vonatkozásában, és imádsággal.” Sohasem felejthetjük el, hogy Isten országa leginkább nagy nehézségek közepette valósul meg. Hogy Krisztus Urunk erősebb, mint az akadályok. Hogy Ő mindenkor velünk van. — Tessényi Koméi, ny. ev. lelkész. IMÁDKOZZUNK! Áldunk Téged, Istenünk, hogy Szentlelked sokféle ajándékával gazdagítod egyházadat, és szolgálatra hívod el gyülekezeted minden tagját. Egyesíts minket az egy Lélek által, hogy őszintén szeressük egymást, és egyetértéssel törekedjünk egyházad építésére, az Úr Jézus Krisztus által. Ámen.
