Erős Vár, 1992 (62. évfolyam, 1-6. szám)

1992-06-01 / 3. szám

2. oldal EROS® VÁR 30 éves az Ausztriai Magyar Lelkigondozó Szolgálat “Minden ember életében vannak olyan hatá­sok, olyan kövek, amelyeket megkerülni nem tud. Megkeseríti életét, mégsem teheti le, még­sem tud szabadulni tőle. Sokan érezték, amikor menekülni, vérezni kellett magyarságuk miatt, hogy ilyen kikerülhetetlen kő: magyarnak len­ni. Átoknak érezték ilyenkor ezt a követ, ame­lyet szívesen letettek volna. 1100 esztendeje lé­tező néphez tartozunk, ezt a követ le nem tehet­jük, ellenkezőleg: Ezt a követ fel kell venni, csi­szolni, csókolni kell, mert ez a kő ajándék. Ajándék a magyarság, ami egy életre szól. Ma­gyarságunkat vállalni kell! Ez nem magánügy, össze kell hajolnunk, össze kell fognunk. Gyer­mek és felnőtt mindig keres példaképet magá­nak. Követni akarja azt, aki utat mutat. Nagy­szerű, ha van valaki, aki erre a példaadásra, út­mutatásra képes. Szépfalusi István lehajolt, fel­vette az átokként kapott követ és az kezében ajándék lett. Példát mutatva arra, hogyan kell a diaszpórában, emigrációban élő magyarok között a magyarságtudatot ápolni, erősíteni, és a bajban támasznak lenni.” Dr. Andrásfalvy Bertalan művelődési és köz­­oktatásügyi miniszter mondotta ezeket a sza­vakat azon a bécsi ünnepségen, amelyen az Ausztriai Magyar Lelkigondozó Szolgálatnak az 1992—1998-as időszakra megválasztott egy­háztanácsát iktatta be ünnepélyes keretek kö­zött Szépfalusi István, aki lelkészi szolgálati idejének utolsó iktatását végezte. Ezt az alkal­mat használta fel a kultuszminiszter arra, hogy Szépfalusi Istvánnak az Ausztriában élő ma­gyarok között évtizedek óta végzett szolgálatá­ért a Magyar Köztársaság nevében a Pro Cul­­tura Hungarica kitüntetést nyújtsa át. Szépfalusi István ünnepi beszédében elmon­dotta, hogy az Ausztriai Magyar Lelkigondozó Szolgálat 30 éves jubileumát ünnepli, mert ezt a szolgálatot az ausztriai egyház 1962. március 9-én Bécsben ülésező zsinata fogadta és ismer­te el törvényes egyházjogi intézménynek. A Lelkigondozó Szolgálat működési területe ki­terjedt az Osztrák Evangélikus Egyház kötelé­kébe tartozó valamennyi gyülekezetre, vagyis állampolgárságra való tekintet nélkül az ezek­ben az egyházközségekben élő magyarajkú ta­gokra, ha állandó lakóhelyük Ausztriában van. A munka nehéz körülmények között folyt, mert az ausztriai egyház a mai napig anyagi támogatást nem adott. Ennek ellenére ez a szolgálat megerősödött, mert az idei választá­sok során az egyháztanács 16 helyére 9 új tagot tudtak delegálni. Fiatalítás is történt. Az egy­háztanács átlagos életkora ma 47 esztendő. Ez a tény örvendetes a Magyar Lelkigondozó Szolgálat jövőjére nézve, mert 1962 óta még soha nem volt annyi alkalmas jelölt, követke­zésképpen az egyháztanács albizottságaiban jelentős munkatársi gárda áll rendelkezésre. Az ünnepi közgyűlés végén Szépfalusi Ist­ván felolvasta a beiktatott egyháztanács ün­nepi nyilatkozatát. Rövid szünet után az ünnepi eseményre összegyülekezett többszáz érdeklődő templomi hangversenyt hallgatott meg, amelyen a Buda­pesti Lutheránia énekkar, a Magyar Állami Operaház szólistáival és a Magyar Filharmónia kamarazenekarával Bach János Sebestyén: János passióját adták elő. — Kiss Miklós, mosonmagyaróvári ev. lelkész. Személyi hírek • Juhász Imre hideaway-hillsi lakos ny. ev. lel­kész, lapunk volt szerkesztője Isten kegyelmé­ből már lábbadozóban van. Március 25-én élet­­veszélyes megbetegedéssel helikopteren szállí­tották az egyik columbusi kórházba; ott azon­nali műtéten esett át, melynek kimenetele né­hány napig kétséges maradt. Egészségének tel­jes helyreállását imádságosan ajánljuk Isten gyógyító szeretetébe. • István Imre kitcheneri ev. lelkésznek, az ot­tani magyar protestánsok gondozójának szere­tettel gratulálunk abból az alkalomból, hogy a Waterlooi ev. szemináriumon elnyerte a Magis­ter Theologiae fokozatot. Disszertációját üd­vösség és gyógyulás az evangéliumokban témá­val terjesztette be. • Nyárády Tamás ny. ev. lelkész új címe: 1701-10615 47 Avenue NW, Edmonton, AB, Canada T6H 0B2; Tel.: 403^36-7603. Sok ál­dásban legyen gazdag — amint hírlik — aktív nyugalma. AZ OLVASÓHOZ! Elöljáróban megismételjük: Mindenkinek szívesen küldjük lapunkat, aki szívesen olvassa azt. Az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia határozatából ez lapunk szolgálata az Északamerikába került magyar evangélikusok javára. Aki teheti, attól kér­jük, hogy előfizetést, s még felülfizetést is beküldeni szíveskedjék. Az előfizetés a címsza­lagon a nyilvántartási szám után feltüntetett év decemberével járt, ill. jár le. Lapunk terjedelme és gyakorisága folytán az előfizetési díjat már nem emelhetjük. Ezért fontos, hogy az évi US$6 (az Egyesült Államokban), az évi US$8/ CA$10 (Kana­dából és egyéb külföldről), az évi US$15 előfizetés (külföldről, légipostán) beküldésre kerüljön. Az 1989—1991-i elszámolási időszakban az Amerikai Magyar Evangélikus Konferenciának $3,000-ral kellett hozzájárulnia a lapkezeléshez, az előfizetési hiányok pótlására. A Konferencia ilyen hiányokat nem képes ismételten fedezni, vagyis a lap megszűnése belátható időn belül bekövetkezhetik. 1986-ban, hat évvel ezelőtt fordult a Konferencia a magyar evangélikusok családjá­hoz rendkívüli adományokért. Ebből telt eddig, hogy a lap folyamatosan megjelenhes­sék. Ez az 1986-osforrás kiapadóban van. A Konferenciához — a Konferencia és a lap pénzkezelése külön történik — adományok mostanában alig érkeznek. A laphoz vala­mivel sűrűbben. Ha másként nem is, de legalább ügyrendileg kell valamit tennünk, mert a lapot, ha­csak leállítását kifejezetten nem kérik, senkitől el nem vonjuk. így amint az olvasók név­jegyzékét kéthavonként kiigazítjuk, szükséges állománybeli javításokat kell eszközöl­nünk. Ennek az évnek a végére néhány kivétellel valamennyi olvasó "előfizető”állomá­nyúvá válik, amit a nyilvántartási szám utáni évszámmal jelzünk. A szerkesztőségi pél­dányok nagy részét átjeleztük máris, vagy átjelezzük még ezután, ami azt jelenti, hogy az MC (-missziós), CC (-tisztelet), IC (-tájékoztató) jelzésű, évszám nélküli példányok számát lényegesen, ha nem is teljesen, csökkenteni kényszerültünk. További gondunk az, hogy a szerkesztési és kiadói munkát korszerűsíteni kellene. S gond az is, hogy ennek a végzésére mindeddig valamely gyülekezet irodai felszerelésé­re és berendezésére támaszkodhattunk, amiért nem lehetünk eléggé hálásak (sok apróbb és nagyobb, egyébként elkerülhetetlen kiadástól mentesültünk). De maholnap megtör­ténhetik, hogy a szerkesztést-kiadást lelkészi hivataltól/ irodától függetlenítve kell végez­ni. Ezért kompjúter beszerzése elsőrendű szükségként jelentkezik. Ezen minden szer­kesztési és kiadási részlet, rímek nyilvántartása, címszalagok nyomása, stb., stb., egysze­rűsítve elvégezhető. Középteljesítményű kompjúter a megfelelő programokkal, címsza­lag- és iratnyomóval becslésünk szerint $3,000-ba vagy kevesebbe kerül. Ilyesmiről je­lenlegi bizonytalan anyagi helyzetünkben még álmodni sem lehet. Pedig a mihamarab­bi átállhatás ilyen munkarendszerre, ami egyben az egyszemélyes munkavégzést is lé­nyegesen megkönnyíti, feltétlenül kívánatos és szükséges. Vájjon, az északamerikai magyar evangélikusok nagy szórványcsaládja képes-e még ilyen kedvező és elodázhatat­lan körülmény megteremtésére? Az évek hosszú során — 60. születésnapját ünnepelte tavaly az Erős Vár — olva­sóink mindig megértéssel viseltettek lapunk sorsa, szolgálata iránt. Bízunk Isten által, hogy törődésüket meleg szívvel és bőkezűen ezalkalommal is szívesen juttatják kifeje­zésre. — szerkesztő.

Next

/
Thumbnails
Contents