Erős Vár, 1992 (62. évfolyam, 1-6. szám)

1992-06-01 / 3. szám

POSTMASTER: DO NOT FORWARD! SEND ADDRESS CHANGES TO ERŐS VÁR, BOX 602148, CLEVELAND, OHIO 44102. NO. 3 (274). VOL. 58, JUN. 1992. USPS 178560 EROS # VAR AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 58. ÉVFOLYAM 1992. JÚNIUS 3. SZÁM HISZEK A SZENTLÉLEKBEN! A Hiszekegynek ezt a hitágazatát nem tudom találóbb cím alá foglalni, mint hogy a megszentelésről szól; mert a Szentlelket jellemzi és ábrázolja az­zal a szolgálatával együtt, hogy meg­szentel. A Szentlélek szóra kell tehát támaszkodnunk, mert olyan tömör ez, hogy nem találhatnánk ennél job­bat. Az írás szerint ugyanis többféle lé­lek van, például emberi lélek, mennyei lélek, s gonosz lélek. De csak Isten lel­két nevezi Szentiéleknek, mert Ő az, Aki minket megszentelt és még mindig megszentel. Ahogyan tehát az Atyát Teremtőnek, a Fiút Megváltónak ne­vezzük, úgy kell a Szentlelket is cselek­véséről Megszentelőnek neveznünk. De hogyan történik ez a megszente­lés? Felelet: Ahogyan a Fiú születésé­vel, halálával, s feltámadásával szerez­te meg azt az uralmat, amellyel Magá­évá tett minket, úgy végzi a Szentlélek a megszentelést a következőkkel: a Pünkösd után Pünkösd előtt — sóvárgás titkos mélye. Pünkösd előtt — ígéretek zenéje. Pünkösd előtt — esedezés, esengés. Pünkösd előtt — halk hajnali derengés. Pünkösd előtt — szent vágyak mozdulása. Pünkösd előtt — koldusszív támlása. Csendesen várni — várni, hinni, kérni! Aztán — boldogan pünkösd utánba érni! S pünkösd után — szent égi erőt-vetten, pünkösd után — Lélekkel telítetten pünkösd után — bátor tanúvá lenni, pünkösd után — szolgálni, égni tenni, \ pünkösd után — régit kárnak ítélni, Krisztusnak élni és másoknak élni, minden mennyei kincset elfogadni, és pünkösd után — adni, adni, adni! —Túrmezei Erzsébet. szentek gyülekezetével vagy a keresz­tyén egyházzal, a bűnök bocsánatával, a test feltámadásával, s az örök élettel, vagyis azzal, hogy először is szent gyü­lekezetébe visz és az egyház ölébe tesz minket, rajtuk keresztül prédikál ne­künk és elvezet Krisztushoz. Mert sem te, sem én soha semmit nem tudhatnánk Krisztusról, nem is hihetnénk Benne, Urunkká sem lehet­ne, ha a Szentlélek az evangélium hir­detésével fel nem kínálná és szívünkbe nem adná. A cselekedet megtörtént és elvégeztetett, mert Krisztus megvette és megszerezte számunkra a kincset szenvedésével, halálával, s feltámadá­sával. De ha ez a cselekedet rejtve ma­radna, úgyhogy senki sem tudna róla, akkor hiába volna és kárbavesznék. Hogy azonban ez a kincs ne maradjon elásva, hanem kamatozzék és hasznát vegyék, Isten kibocsátotta és hirdetteti az igét, és a Szentlelket adja benne, hogy helybehozza és ránkruházza ezt a kincset, a megváltást. A megszente­lés tehát az Úr Krisztushoz vezetés, mégpedig azért, hogy olyan kincset kapjunk ajándékul, amelyet magunk nem tudnánk megszerezni. Ha ezt kérdezik: Hogyan érted eze­ket a szavakat: „Hiszek a Szentiélek­ben”, — tudd azt felelni: „Hiszem, hogy a Szentlélek megszentel engem, ahogyan neve mutatja.” De hogyan végzi ezt, vagy mi a módja és eszköze? Felelet: Először is külön gyülekezete van a világban, ti., az anyaszentegy­­ház. Ez az az anya, aki minden egyes keresztyént fogan és hordoz Isten igé­je által, amelyet a Szentlélek jelent ki és terjeszt, amellyel megvilágosítja és lángra gyújtja a szíveket, hogy megért­sék és befogadják az igét, csüngjenek rajta és ragaszkodjanak hozzá. Ha pe­dig a Szentlélek nem hirdetteti és nem kelti életre az igét a szívben, hogy meg­ragadja azt, akkor kárba vész. Ez a hitágazat tehát olyasmiről szól, aminek állandóan történnie kell és soha nem szűnhet meg. A teremtés ugyanis már mögöttünk van, a meg­váltás is elvégeztetett, de a Szentlélek szüntelenül végzi munkáját az ítélet napjáig, s arra rendeli a gyülekezetét a földön, hogy Általa mondjon és csele­kedjék mindent. Hiszen keresztyén egyházát nem gyűjtötte még egybe, a bűnbocsánat osztását sem fejezte be még. Abban hiszünk tehát, Aki napról napra vonz minket az igével, és hitün­ket adja, növeli, s erősíti ugyanazzal az igével és bűnbocsánattal. Ha pedig mindezt elvégezte, mi viszont ragasz­kodunk Hozzá és meghalunk a világ­nak és minden nyomorúságnak: végül egészen és örökké megszentel minket. Ezt várjuk most hittel az ige szerint. A Hiszekegy három hitágazatában Isten maga jelentette ki és tárta fel atyai szívének és kimondhatatlan sze­­retetének legnagyobb mélységeit. Hi­szen éppen azért teremtett minket, hogy megváltson és megszenteljen. S miután nekünk adott és ránk költött mindent, ami mennyen és földön van: Fiát és Szentleikét is nekünk adta, hogy Velük Magához vonjon minket. Mi sohasem érnénk el azt, hogy meg­­ismeijük az Atya jóságát és kegyelmét, ha nem ismertetné meg azt az Úr Krisztusban, Aki atyai szívének tükre, Akin kívül csupán haragos és félelme­tes bírót látunk. Krisztusról pedig nem tudhatnánk, ha a Szentlélek ki nem jelentené. -Luther Márton, a Nagykátéban.

Next

/
Thumbnails
Contents