Erős Vár, 1992 (62. évfolyam, 1-6. szám)

1992-04-01 / 2. szám

EROS® VÁR

5. oldal

torításunkkal, segítve egymást a teherhordozásban, nem sajnálva az időt -sem. hogy egymást jobban megismerjük.

Bele kell kóstolnunk az igazi, Krisztus szerint való szeretetbe, a tárgyilagos, az abszolút szeretetbe. (Vő., 1 János 4:19, Lukács 6:32.) Isten országa az egész emberiséget, az egész föld kerekségét magában foglalja. A Szovjetunió szétesésével támadt hatalmas légüres tér elénk állításával Isten az egyházat rendkívüli feladatra méltatta. Vagyis: Krisztus egyháza nem csupán a személyes kegyességnek, sokoldalú írásmagyarázatnak, szép liturgiának és jótékonykodásnak az egyháza legyen. Ez lehet alapvető kiindulópont, hogy azután foglalkozhassék az emberi élet kemény, robusztus kérdéseivel és feladataival, alkalmazva a Krisztus szeretetét a senki más és semmi más által meg nem oldható problémákra.

Egyedül Krisztus szeretete útján jöhet el hozzánk Isten országa és rajtunk keresztül az egész világhoz. Erről az országról volt már látomása Dániel prófétának: “Látám éjszakai látásokban, és íme az égnek felhőiben mint valami Emberfia jőve; és méné az Öregkorúhoz, és Eleibe vivék Őt. És ada Néki hatalmat, dicsőséget és országot, és minden nép, nemzet és nyelv Néki szolgála; az Ő hatalma örökkévaló hatalom, amely el nem múlik, és az O országa meg nem rontatik” (Dániel 7:13-14). Az Ó- és Újszövetség teljes azonossága ragyog fel a Jelenések könyvében Dániel próféta látomásának mintegy világos megismétlésével: “Kegyelem néktek és békesség Attól, Aki van, és Aki volt, és Aki eljövendő, és a hét lélektől, akik királyi széke előtt vannak; és Jézus Krisztustól, a hű tanútól, Aki elsőszülött a halottak közül, és a föld királyainak fejedelme; Aki szeret minket, és vére által megszabadított bűneinktől, Aki országa népévé tett minket, papokká az Isten az Ő Atyja előtt: Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen." (Jelenések 1:4-6.)

—Tessényi Kornél, ny. ev. lelkész.------------------------------------------------IMÁDKOZZUNK!

Úr Jézus Krisztus! Áldunk Téged, hogy megtörted a halál hatalmát és hogy életet és halhatatlanságot hoztál napvilágra! Tégy minket alkalmassá az örök dicsőségre, amelyet feltámadásoddal szereztél nekünk. Add, hogy meghaljunk a bűnnek, és igaz hittel ragaszkodjunk Hozzád, Téged kövessünk egész életünkben, a halálon át pedig eljussunk az örök életbe. Ámen

. —------------—-----------------------------------NT. MARKOVITS PÁL

1915-1992

Közvetlen családjával együtt az amerikai magyar evangélikusok családja is gyászolja Nt. Markovits Pál elhunyták Az Úr végzéséből 77. életévében, boldog házasságának 52. évében 1992. március 2-án tért be az Ö szolgája az örökkévalóság honába.

Markovits Pál a békésmegyei Szarvason 1915. április 29-én született Markovics István és Szebedinszky Zsuzsanna negyedik gyermekeként. (Két fivére, Markovics István Floridában, dr. Szarka János Szegeden, s nővére, özv. Szántó Károlyné Quebecben él.) Az egyházi életben buzgolkodó család körében fejlődött hite is és a lelkészi pályára való elhívatásának tudata. A szarvasi gimnáziumban érettségizett, s röviddel azután a már Kanadában élő nővére segítségével az Ontario tartományban lévő Waterlooi ev. szemináriumban végezhette lelkészi tanulmányait. 1940. február 18-án, 52 éve szentelték fel az Ige és Szentségek szent szolgálatára az akkori Amerikai Egyesült Evangélikus Egyház (ULCA) kebelében. Első lelkészi állomása a windsori magyar evangélikus gyülekezet volt 1940—1945 között. 1941-ben esküdött örök hűséget Bogád Annának, akivel bensőséges, példamutató keresztyén házasságban osztotta meg az élet örömeit és terheit. Windsorból elkerült a New York-állambeli Lyonsba, ahol az evangélikus gyülekezetben két évig szolgált. Következő állomáshelye Pittsburgh. Itt a magyar evangélikus gyülekezet lelkésze 25 éven át, 1946—1970-ben. Nehéz és mozgalmas évek ezek. Minden idejét leköti a II. világháború, majd az 1956-os szabadságharc menekültjeinek a gondozása. Százak kapnak tőle lelki indítást, gyakorlati segítséget az új körülmények között. Az egyház 1957-ben a menekültügyek közelebbi kivizsgálására Ausztriába küldte ki. Markovits tiszteletest, tisztelendőt, nagytiszteletű urat sokan és sokszor emlegetik hálával. Pittsburghi szolgálatát bevégezve vidéki lelkigondozást vállat a Hatfield Ferry ev. egyházközség lelkészeként, két gyülekezet pásztorolásával. 12 évi működését különösen is nagyrabecsülték hivei Carmichaelsben és Masontownban. Ezekben az időkben is és 1982-től nyugalmi éveiben is tartja szoros és aktív kapcsolatát az Amerikai Magyar Evangélikus Konferenciával. Ebben mindig szívügye volt az Erős Vár, melynek korábban hosszú éveken át volt szerkesztője és kiadója. Ennek a Jézusközpontú embernek a családi élet jelentett sok erőt, sok boldogságot. Gyermekeire feleségével együtt nagy gonddal vigyázott, s kedves öröme telt sikereikben, haladásukban, amint kirepültek a családi otthonból. Házasságkötésük csak növelte a családi kört, melyben meleg helyre talált két menye, veje, s aztán három unoka is. Az alig féléve fellépett kór gyógyíthatatlannak bizonyult. Ebbe beletörődve vett szép búcsút egyre-másra lelkésztársaitól, barátaitól, s ismerőseitől. Az Úr kezébe lelkét családja szeretetétől körülvéve tette le.

A Gyászistentiszteleten, március 9-én a masontowni evangélikus Jakab-templomban nagy gyülekezet — köztük úgy egy tucatnyi amerikai lelkész és három magyar református lelkész is (Kovács Pál, Kovács Zoltán, Jalsó Sándor) — adott hálát Istennek, hogy Markovits Pál nagyon sokak számára áldás lehetett. Az Igét Clementson Martha egyházkerületi püspöki lelkész hirdette Róma 14:7-8 alapján. A család részéről fiai, Markovits Timóteus, dr. Markovits Pál és felesége, s Goehring Harry, leánya, Carol Ann férje, továbbá unokái, Markovits Sára és Tamera méltatták, valamint az AM EK képviseletében sógora, dr. Brachna Gábor főesperes, meg Juhász Imre és Bernhardt Béla lelkészek. A templomkerti temetőben a szertartás végén sírjára ráhajlott az egykori pittsburghi gyülekezet szép címeres zászlaja és porait a napsugárba öltözött pennsylvániai dombok felett átölelte a néhány magyar résztvevő ajkáról a Himnusz.

Két hónap híján 77 éves volt. Ezeket az éveket jellemezte a már említett Ige: Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagának. Mert ha élünk, az Úrnak élünk; ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk.

Az Úr adta, az Űr vette el. Áldott legyen az Úrnak neve! — t —a