Erős Vár, 1992 (62. évfolyam, 1-6. szám)
1992-04-01 / 2. szám
6. oldal ERÖS®VÁR Feltámad-e egyházunk diakonissza munkája? Győrben 1920-ben jelent meg az első két diakonissza, akik Pozsonyból érkeztek. Győrben, a Kálvária utcában volt árvaház, ennek lettek ők a vezetői. A diakonissza munka kettejük vezetésével ment 1919-ig, amikor külső körülmények miatt szolgálatuk lehetetlenné vált. 1925-ben ért meg az idő arra, hogy a diakonissza munka újult erővel induljon meg. A trianoni döntés azonban megnehezítette az újrakezdést, mert Pozsonyból már nem lehetett diakonisszákat hozni. Akkor a győri gyülekezet elhatározta, hogy saját kézbe veszi a diakonisszaképzést. Megalapította a diakonissza anyaházat és képzőt. Ezt követően egy alapítvány segítségével megépült a szeretetház is, s így már teljes erővel folyhatott a diakonissza munka. Mindezt Lupták Gyula evangélikus lelkész mondta el, akit a győri gyülekezet presbitériuma bízott meg azzal, hogy Győrben próbálja újraszervezni és beindítani a diakonissza szolgálatot. Hogy sikerül-e és milyen körülmények állnak rendelkezésére, erről beszél a továbbiakban. — A helyzet mindenképpen jobb, mint 1951-ben, amikor a diakonissza munka látszólag reménytelen állapotba került. Az állam drasztikus módon feloszlatta először a szerzetesrendeket, azután a diakonissza anyaházakat is. IMÁDKOZZUNK Atyánk! Dicsérünk téged, mert Fiadat nem hagytad a halálban, hanem feltámasztottad. Kérünk ajándékozz meg életújító kegyelmeddel Szentlelked által. Add, hogy ne halálfélelmünk, hanem életörömünk áradjon szét e világban. Ámen. A diakonisszák szétszóródtak; akinek volt szakképesítése viszonylag könynyebben állást talált. Tudomásom szerint tizennyolcán rendelkeztek teljes egészségügyi, betegápolói képesítéssel, ők kórházi szolgálatba álltak. A többiek pedig úgy maradtak, mint a partravetett halak. Hála Istennek, a politikai fordulatnak köszönhetően államunk újra lehetővé tette a diakonissza munka megindulását. A győri gyülekezet presbitériuma megbízott feleségemmel együtt, hogy itt Győrben próbáljuk meg újra beindítani a diakonissza munkát. Toborzással kellett kezdeni. Meghirdettük az Evangélikus Élet-ben, a lelkészeknek pedig körlevelet küldtünk ki. Az eredmény elég gyér volt, mert a mai fiataloknak halvány fogalmuk sincs arról, hogy miféle szolgálatról van szó. Néhány jelentkezővel elkezdtük ugyan a munkát, de volt közöttük olyan, aki pár hónap elteltével abbahagyta. Az elhívatással volt a probléma. A diakonissza szolgálatot nem egészen a régi modell szerint kívánjuk felújítani. A régi modell szerint háromféle közösséget alkottak a diakonisszák: Hitközösséget, szolgálatközösséget, s életközösséget. Ma ez a harmadik lenne kritikus. Ez a közösség ugyanis akkor vagyonközösséget jelentett. Ők nem kaptak mást, mint zsebpénzt. Ellátták őket ruhával, állásban voltak teljes fizetéssel, de a fizetésüket az anyaháznak adták. Igaz, az anyaház gondoskodott róluk. Ha betegek voltak, ha megöregedtek, otthont nyújtott nekik. Jövedelmükkel azonban az anyaház rendelkezett. Ezt a közösséget ma nem lehet megkövetelni jelöltjeinktől, mintahogy nem ragaszkodunk ahhoz sem, hogy hajadonok maradjanak. Amikor diakonisszaképzésről beszélünk, tekintettel kell lenni az egyház mai szükségleteire. Égető a hitoktatóhiány, a kántorhiány. Ezért nagy súlyt helyezünk a hitoktató- és kántorképzésre. De ezen túlmenően az egészségügyi képzésre is. A diakonisszáknak szociális gondozóknak is kell lenniük, gyülekezeti munkát is kell végezniük, de szükséges, hogy intézményvezetésre is képesek legyenek. A kétéves képzéssel a gyülekezetekbe, a lelkészek mellé akarunk gyülekezeti segítőket adni. Sajnos, nehézségeink sokszor kiábrándítólag hatnak. Meg kell mondani, hogy nem az állam okozza számunkra a nehézséget az újraindulásban, hanem az evangélikus szeretetház. Amikor kényszerűségből elhagyták a diakonisszák hajdani épületüket, az üresen maradt helyiségeket betöltötték öregekkel. Az öregek otthona terjeszkedett. Most ezeket a helyiségeket nem, vagy csak nagy harc árán kapjuk vissza. Ez sajnos nem kívánt feszültségeket is okozott. Most, hála Istennek, már van egy szobánk, ahol három jelöltünket el tudjuk helyezni. Van egy tanteremnek használható helyiségünk, sőt egy vendégszobánk is. Segítség és nagy lehetőségek hordozói viszont az egyre jobban alakuló kapcsolataink külföldi diakonissza anyaházakkal. Példa erre a finnországi Oulu városának diakonissza anyaháza, ahová márciusra hívtak meg bennünket az ottani diakonissza napokra, hogy beszámoljunk hazai munkánkról, helyzetünkről. Az anyagi támogatáson túl fontosnak tartjuk, hogy hallgatóinkat külföldi gyakorlatra küldjük ki, elsősorban Finnországba és Németországba. Fontos ez azért, hogy mintát lássanak; itthon ugyanis már nem igen tudnak a még élő, egykori diakonisszák példát mutatni nekik sem a szolgálatban, sem a közösségben — fejezi be ismertetését Lupták Gyula. — Kiss Miklós, mosonmagyaróvári ev. lelkész. MEGHÍVÓ A Nyugat-Clevelandi Magyar Evangélikus Egyház mindenkit szeretettel hív és vár KISS JÁNOS PROFESSZOR EMLÉKÉRE a templomban (W. 98/Denison) tartandó zenés áhítatra 1992. május 3-án, vasárnap du. 4 órakor A műsoron volt tanítványai, zenészek és énekesek vonós és fúvós hangszeren, hárfán, szóló, duett, trió, kvartett és kórus előadásban, zongora és orgona kísérettel Kiss János zene- és énekműveit elevenítik fel. Belépődíj nincs, önkéntes adományok egyházunk missziós céljait szolgálják. Az áhítatot szeretetvendégség követi, melyre mindenkit szívesen látunk.
