Erős Vár, 1992 (62. évfolyam, 1-6. szám)
1992-04-01 / 2. szám
4. oldal EßÖS®VÄR Isten országa: Az Evangélium Amikor a hívők közösségében szólalunk meg, senki sem veheti rossznéven tőlünk, ha szabadon engedjük gondolatainkat és érzéseinket, s ha hitünkön keresztül tekintünk magunkra, a körülöttünk élő világra, és talán még kicsit vakmerőén az egyházra is. így kínálkozik merész felismerésnek az, hogy az Isten országa azonos az evangéliummal. Ez az azonosság már az Ószövetségben is vakító fénnyel fel-felvillan, különösen Ézsaiás prófétánál és a Zsoltárok könyvében. Ez a szoros összefüggés legalább három évezrede fennállt az Ószövetség népe és az Isten országa gondolata között, s ez tette olyan kiemeltté Izráel népét. Ugyanakkor az Újszövetség népének is hatalmas a történelmi jelentősége. Azonban mind az Ó-, mind az Újszövetség népének nagy a tartozása is. Hol lehetne az emberiség ma, ha mindkettő nem vált volna olyan gyakran hűtlenné az Isten országának a gondolatához, hanem hűségesen ragaszkodott volna Isten evangéliumának világos és határozott hirdetéséhez és munkálásához. Egyfelől Izráel, megfeledkezve eredeti missziójáról, csak önmagára gondolt. S ma is szépen törődik és gondoskodik a szétszórtságban élő hittestvéreiről, elhitetve magával, hogy Istennek Ábrahám pátriárkán keresztül adott ígérete — “Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége” (1 Mózes 12:3) — akkor is érvényben marad, ha küldetéséről megfeledkezik. Másfelől, az Újszövetség népe — mely még egymással sem törődik nagyon, sokszor belefáradva küldetésébe és beletörődve, hogy jótékonykodáson túl csak kevés hatással lehet a világ folyására — befelé, a személyes lelki élet felé fordult ismételten. A jó Isten azonban nem feledkezik meg az Általa teremtett világról. Gondoskodik arról, hogy a szószékeken felhangozzék a Szentírás központi üzenete. Jézus is ezzel a prédikációval kezdte meg megváltói munkáját és így hirdette Isten igéjét: “Betelt az idő, és egészen közel van már az Isten országa. Térjetek meg és higyjetek az evangéliumban” (Márk 1:15). Jézus gyakran beszélt az Isten országáról, és gyakran szólította fel hallgatóit arra, hogy ne maradjanak hitükkel és életükkel pusztán elméleti síkon, hanem lépjenek a cselekvés mezejére. Egyben arra is figyelmeztette őket, hogy a dolgok nem mennek majd könnyen. „Odafutott Hozzá egy ember, és térdre borulva Előtte, azt kérdezte Tőle: ‘Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örökéletet?’ Jézus így szólt hozzá: ‘Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó az egy Istenen kívül. Tudod a parancsolatokat...’ Az pedig ezt mondta Neki: ‘Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva.’ Jézus ekkor rátekintett, megszerette, majd ezt mondta neki: ‘Egy valami még hiányzik belőled: add el, amid van, és oszd szét a szegények között, akkor kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem.’ A válasz miatt elborult az arca, és szomorkodva távozott, mert nagy vagyona volt. Jézus ekkor körülnézett, és így szólt tanítványaihoz: ‘Milyen nehezen mennek be Isten országába a gazdagok ’” (Márk 10:17-23). Jézus csodáit is mindig az emberek segítségének az érdekében cselekedve. Vö., Lukács 9:10-17: Az ötezer ember megvendégelése. Jézus boldognak mondta azokat, akik az emberek közötti ellentétek, háborúskodások kiküszöbölésén fáradoztak. Isten fiainak nevezte őket, megosztva velük fiúi méltóságát (Máté 5:9). Tanítványait sebek gyógyítására küldte ki (Lukács 10:25). Bizony nehéz ez a feladat. Őt is és követőit is úgy látják az emberek, mint akik nem ebből a világból valók. Már az első keresztyének is megtorpantak, amikor a kezdeti idők nagy lelkesedésében levonták Krisztus tanításának legegyszerűbb következményét. “A hívők közössége pedig szívében és lelkében egy volt. Senki sem mondott vagyonából semmit sem magáénak, hanem mindenük közös volt... Nem volt közöttük egyetlen szűkölködő sem, mert akiknek földjük vagy házuk volt, eladták azokat, az eladott javak árát pedig elhozták és letették az apostolok lábai elé, azután szétosztották mindenkinek úgy, ahogyan szüksége volt rá” (Csel. 4:32-37). De Cselekedetek 5-ben már megjelentek a nehézségek és hamarosan már semmit sem hallunk erről az eredeti, anyagiakra is kitérő közösségről. Az evangélium és Isten országa összefüggésében Jézus először megtérésről, gondolkozásunk, észjárásunk megváltoztatásáról beszél annak feltételéül, hogy beléphessünk Isten országába. Ezentúl Isten szeretetének a parancsa szerint kell élnünk és annak megfelelően kell elrendeznünk személyes kapcsolatainkat. munkánkat, foglalkozásunkat, mindezt szolgálatnak tekintve. Nincs külön lelki élet és világi élet. A kettő egy és ugyanaz. Sem lelki, sem világi életet nem élhetünk szeretet nélkül. Mindaz, ami nincsen szeretetből, előbb-utóbb összeomlik. Mindig borzalmas árát fizetjük annak, hogyha nem hallgatunk Krisztusra. “Higyjetek az evangéliumban!” kéri tőlünk Jézus. Szeretet nélkül az emberi élet semmilyen formája sem jó. Megdöbbentő azért meglátnunk, hogy maga a jó Isten készített számunkra egy új, váratlan alkalmat küldetésünk fontosságának a felismerésére. Vájjon nem tartjuk-e apokaliptikusnak a Szovjetunió történelmi végét, amikor önmagába omlott össze ez a tüntetőén hit és szeretet nélküli, elbizakodott emberi hatalomra épített rendszer? Mekkora légüres tér támadt, melyet így ahogy vagyunk nem tudunk tartalommal betölteni. Végre komolyan kell vennünk az Isten országáról szóló evangéliumot, hogy beleépítsük mindennapi életünk viszonylatába és értékrendszerébe Krisztus meleg szeretetét. Ez az egyház mai missziója. Szeretetünknek hasonlóvá kell lennie Krisztus szeretetéhez. Ez az a szeretet, mely Istennél mutatkozott meg a világ megteremtésében. Az édesanya szeretete ez, mely gyermekei érdekében feláldozza magát óráról órára. Az édesapa szeretete ez, mely magát és mindenét odaadja életében és halálában fiainak és leányainak. Erről a szeretetről beszél Jézus a gazdag iijúnak, amikor annak Isten iránti szeretetébe belekapcsolta embertársai iránt tanúsítandó szeretetét: “Menj el, add el minden vagyonodat, és oszd szét a szegények között, akkor kincsed lesz a mennyben; azután jöjj és kövess engem” (Márk 10:21). Nehéz megértenünk Jézust, mert nincsen meg bennünk az a szeretet, ami Őbenne volt. De ha bennünk van az Ő szeretete, akkor nem nehéz. “Add el, amid van” azt jelenti, hogy állítsuk azt embertársaink, felebarátaink, “testvéreink” szolgálatába. Ne a vagyon uralkodjék felettünk, hanem mi uralkodjunk vagyonunk — amink csak van — felett. Nagyobb boldogságot nem érezhet az ember szíve annál, amikor segítségére siethet annak, akit szeret. De nemcsak anyagiakkal szolgálhatunk felebarátainknak, hanem lelki javainkkal is, figyelmet szentelve egymásnak, érdeklődést tanúsítva egymás iránt, nem fukarkodva bá-ERŐS VÁR (USPS 178560) t is published bi-monthly (February, April, June, August, October, December) for $6 a year by the Hungarian Conference of the Evangelical Lutheran Church in America, 9715 Lake Avenue, Cleveland, OH 44102-1229. Second-class postage paid at Cleveland, OH. Az ERŐS VÁR az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia lapja. Szerkesztő és kiadó: Bernhardt Béla. Aláírt cikkekért írójuk felel. Előfizetés az Egyesült Államokban évi 6 US dollár, Kanadában és egyéb külföldön évi 8 US dollár vagy 10 kanadai dollár. — Kéijük olvasóinkat, hogy címváltozásokat haladéktalanul bejelenteni szíveskedjenek, s mindennemű levelezésnél címüket, beleértve a postai irányítószámot is, pontosan tüntessék fel. — Nyomda Printers: Classic Printing Corporation, 9527 Madison Avenue. Cleveland, OH 44102. - Minden levelezés, előfizetés, adomány a lap alanti címére küldendő: Postmaster, send address changes (Form 3579) to: ERŐS VÁR, P. O. Box 602148, Cleveland, OH 44102.
