Erős Vár, 1990 (60. évfolyam, 1-6. szám)
1990-06-01 / 3. szám
2. oldal EROS ©VÁR kedves ígéreteire mind a „megváltás napjáig”. Mert arra pecsételt el minket a Szentlélek, hogy az üdvösségnek azt a napját megérjük. Végül még egy szemléletes képet. Adolf Köberlétől való, századunk neves evangélikus teológusától. Szerinte a megigazulás (vagyis az, hogy Isten Krisztusért igazzá tesz) hasonló az anyához, a megszenteltetés pedig a leányhoz. Nos, a leány nem szülheti meg az anyját, de mind magát, mind anyját elpusztíthatja! Nagy a titok, nagy a felelősség is. Pünkösd, Szentháromság utáni vasárnapok hosszú sora következik. Hívjuk naponként a bennünk lakó Lelket: Veni Creator SpiritUS. (Keresztyén Igazság) „A Trianonban meggyötört magyarságért” Lelkészi karunk jelentős része még a pécsi M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem soproni Evangélikus Hittudományi Karán készült fel a szolgálatra. Fakultásunk és a pécsi központi egyetem kapcsolata 1923-tól 1950-ig állt fenn. Ebben a korszakban keletkezett egy kevesek által ismert történeti dokumentum, melynek az idei trianoni gyászévforduló ad ismét időszerűséget. Negyvenöt éve, 1945 áprilisában kelt a Pécsi M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem „EMLÉKIRATA A MŰVELT VILÁG NAGY EGYETEMEIHEZ”. A 10 fejezetből és két térképmellékletből álló negyvenhárom oldalas irat alapos és igaz elemzést ad hazánk több százados szorongatott politikai, gazdasági és kulturális helyzetéről. Igazságának elismertetése és érvényesítése végett a művelt világ tudományos közvéleményéhez fordul. Azt kérik a befejező mondatok, hogy kezeljék az előadottakat időszerű és nagy gyakorlati kihatású kérdésként, vizsgálják meg érveinket tudományos eszközökkel, majd érvényesítsék a felismert igazságot kormányaik előtt, mint az emberi lelkiismeret és becsület fórumai. így zárul az Emlékirat: „kérjük, igyekezzenek elégtételt szolgálni a magyar kérdés végleges rendezése útján a Trianonban meggyötört és kétségbeesésbe taszított magyarságnak, az igazságos nemzetközi rend és a tartós béke örök emberi értékeinek őszinte szolgálatában.” (Dr. Fabiny Tibor előadása nyomán.) Most már megírhatom 1950, Rákosi és terrorrendszere virul nagyban és kicsinyben. Másodéves teológus vagyok Sopronban. A helyi lap kicikkezett néhányunkat, mert gyerekbibliaórákat tartottunk itt-ott. S akkoriban nálunk olyannyira dühöngött a vallásszabadság, hogy ezt kénytelenek voltunk abbahagyni. No de milyen a „klerikális reakció"? Új frontot nyitottunk, sportnyelven szólva széthúztuk a mezőnyt: a környező falvakba járogattunk ki — „a kertek alján” — vasárnaponként bibliaórákat tartani. Papíron ez sem volt illegális, de nagyon jól tudtuk: hogy a ,,vallásszabadság"mit enged meg, azt „pártunk és kormányunk”, valamint a helyi hatalmasságok döntik el. Magyarán: jószerivel bárkit, bármikor, bármiért elkaphatnak, s azt csinálhatnak vele, amit akarnak. (Természetesen népünk ragyogó jövője érdekében, amit a Párt biztosít.) Működési terepünk nem esett messze a határtól, vagyis fokozott ellenőrzési zóna volt. Egy szép sötét este gyanúsnak is talált egy belügyi férfiú, és „meghívott” az őrszobára. Itt kb. húsz zöldparolis határőrávós és három polgári ruhás tiszt társaságába kerültem. Utóbbiak vezetője hallgatott ki. Emberei a közelben voltak, talán hallották, amint főnökük — miután (hál’ Istennek!) sikerült tisztáznom, hogy nem vagyok külföldi titkosügynök — azt igyekszik célzott kérdésekkel kimutatni, hogy számomra a hitet csak a természettudományokban való járatlanság tette lehetővé. Ám ez sehogy sem akart neki sikerülni. További kérdéseivel sem volt valami tüneményes szerencséje, nekem viszont adva volt a „status confessionis”, a hitvalló helyzet. Nem is fogtam be a számat. Mindezt a tiszt úr nem értékelte túlzott mértékben, ami ábrázatán is tükröződött. Egyszer aztán — mert hogy az ő türelme sem végtelen — összehúzott szemmel arcomba sziszegve így szólt: — És ahhoz mit szólna, ha az embereimmel jól összeveretném?! Hát igen, neki ez az érv a mellényzsebében van. Eszmecserénknek most jön a második félideje. Istenem, pár perc, és puhára vernek. Aztán „folytatása következik”, az ávós recept szerint. Nem tudom, hogyan, mint akit halálos nyugalom szállt meg, csodálkozással vegyes hidegvérrel néztem a tekintetembe fúródó szemekbe: — Én önt meggyőződéses kommunistának tartom. És egy meggyőződéses kommunista ilyet ártatlan emberrel nem tesz. Azt hiszem, ön inkább próbára akar tenni, hogy én el tudok-e önről ilyesmit képzelni. Nos, én nem tudok önről ilyet feltételezni! A kőarc megrezzent, felszínére kissé zavart mosoly ugrott, s a tiszt hangszíneinek orgonáján a „jóságos"feliratú regisztert szólaltatta meg. — No persze, persze... Ebben maradtunk. Ha jól emlékszem, az erre következő nyáron szegődtem be szülővárosomban, Nyíregyházán szünidei munkára a Magasépítő Vállalathoz. Felvételkor, amikor megmondtam, hogy teológus vagyok, a párttitkár morgott, de mert ismerte apámat, aki baloldali ember volt, állományba vett. Anyagkönyvelőként, 2,44-es mamutórabérért építhettem a szocializmust. Hja, az is valami. Nem is lett volna semmi baj, ha egy kicsit kevésbé igyekszem, mert amikor J. elvtárs, a vállalatvezető megkérdezte a főkönyvelőt, hogy kit ajánl egy bizonyos munkára, az kibökte: — Hát itt van nálunk az a papnövendék! J. elvtárs lelkivilága ettől elborult. — Miii? Papnő vendééék?'! Két órán belül repültem. Hanem a vasárnapi korzón — vagy akkor már csak járkálás volt? — összeakadtam egy ifjúsági bibliaórás pajtással, Bandival. Mondom neki, mi történt velem. Mire ő: — Á, te voltál az? A Damjanich kaszárnyái részlegnél — tudod, ahol annyi diplomás dombelhárító és zuhanó talicskázó működik — nagy beszédet mondott J. Egyik ékes kirohanása így hangzott: „Elvtársak! Le kell leplezni a befurakodó belső ellenséget! Mert mik történnek a mi vállalatunknál? Például: idejön egy papnövendék, oszt’kiadja magát teológusnak!” Hát ilyen dolgok is történtek akkortájt... Bodrog Miklós (Ev. Élet) ERDÉLYI SEGÉLY Az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia szívesen fogad el és továbbít adományokat erdélyi célokra. A segélyezésre szánt adomány-csekket e címre küldjük: Hungarian Conference — ELCA 9715 Lake Avenue Cleveland, Ohio 44102 A csekk bal alsó sarkára tetszés szerint vagy „Erdély”, vagy pedig „Kolozsvár” megjelölést kell írni. Az „Erdély” jelzésű adományokat az AMEK a Magyarországi Evangélikus Egyház menekültszolgálatához továbbítja, a „Kolozsvár” jelzésűeket pedig egyenesen a kolozsvári ev. püspöki hivatalhoz.
