Erős Vár, 1990 (60. évfolyam, 1-6. szám)
1990-02-01 / 1-2. szám
8. oldal SECOND CLASS PUBLICATION. POSTMASTER: DO NOT FORWARD SEND FORM 3579 TO ERŐS VÁR (USPS 178560) BOX 02148, CLEVELAND, OH 44102 DR. GERO LÁSZLÓI Mindennek megvan a rendelt ideje: megvan az ideje a születésnek, és megszabott ideje a meghalásnak. (Préd 3:1-2) Szolgatársak indulnak folyvást hazafelé. Fogadja őket kegyelmesen a hűséges Isten, s hangozzék el egykor felettük is a drága ige, amivel ők is sokakat elbocsátottak: „ Jól van, jó és hű szolgám: hű voltál a kevesen, sokat bízok rád ezután. Menj be a te Uradnak örömébe!"(Mt 25:21.) Győrött született 1910. június 26-án egyszerű családból. Orvos bátyját követte volna, de mint orvostanhallgató az akkori gazdasági helyzetben nem tudta magát fenntartani. így hát jog- és államtudományt tanult a szegedi egyetemen, majd Kolozsvárott, ahol doktorált. Újságíró lett, majd haditudósító; a szovjet gyűrűvel körülzárt Sztálingrádból a legutolsók között menekült ki. A magyar összeomlás után a németországi menekült-sorsban Egyed Aladár tábori főesperestől nyert indíttatást a lelkészi pálya felé. Még abban az időben, 1950-ben feleségül vette Halemba Gizellát, egy szintén menekült német leányt. A házaspár 1950-ben érkezett Clevelandba, ahol az Első Ev. Egyház gyülekezete fogadta őket szeretettel. Gerő László a következő években felkészült a lelkészi szolgálatra, tanulmányait a csikágói ev. teológián végezte. 1957 szeptemberétől harmadfél éven át az Erős Vár szerkesztője volt. Mint „utazó-lelkész” számos alkalommal tartott istentiszteletet amerikai és kanadai magyar evangélikus gyülekezetekben. 1960- ban meghívta egy angolnyelvű egyház: „Gloria Dei” (Tecumseh, MI), ahol 20 évig szolgált egészen nyugdíjba meneteléig. Ott született fia, Earl, együtt növekedett a gyülekezettel, amelynek lélekszáma a 2 évtized alatt megtízszereződött. Új templomot is építettek, nevük szerint valóban „Isten dicsőségére.” Gyülekezetére mindig úgy tekintett, mint saját családjára és meghitt baráti közösségére. Hívei szeretetét fejezte ki a volt lelkészüknek adott „Pastor Emeritus” cím is. Kapcsolatuk nem szakadt meg azután sem, szívesen átjött a szomszédos Ann Arbor-ból, s bár súlyosbodó szívbajával küzdött, utódja kérésére gyakran Húsvét Fénylik a fényes nap Nagy szép fényességgel. Zeng a csillagos ég Szép dicséretekkel. Minden állatok is Mostan vigadoznak, Fák, füvek, virágok Erősen újulnak. A vizek jegei is Már elolvadnak, Szépszavú madarak Örülnek tavasznak. Mi is azért mostan E húsvét ünnepben, Dicsérjük a Krisztust, Feltámadott testben, Hogy megadta érnünk A húsvét-napokat, Tölthessük békében, Örömben azokat. Mondja minden ember: Ámen. Feltámadt a Krisztus, Az áldott Úr Jézus. Meggyőzte a halált És életet talált Nekünk, híveinek, Azért hát vigadjunk, Nagy hálákat adjunk A mi Istenünknek. Mondja minden ember: Ámen. (Hétfalusi rigmusok) szolgált igével, imádsággal, jelenlétével. Mindennek megvan a maga ideje... Benső békességei várta elmenetelének idejét, február 26-át. Március 1-én temették a „Gloria Dei” templomból. Milton Reisen, a Southeast Michigan egyházkerület püspöke búcsúztatta a szolgatársat, Ronald Johnson, a gyülekezet jelenlegi lelkésze, J. Roberts és K. Taylor lelkészek segítségével végezte az istentisztelet többi részét, valamint a szolgálatot a Brookside temetőben. Evangélikus lelkész temetésén nem a szomorúságé az alaphang, hanem a hálaadásé, a diadalé: győzelmi hír hangzik egy Ura szolgálatában elégett diadalmas életről! Elmenetele előtt ő is elmondhatta: „Mostan bocsátód el, Uram, a te szolgádat a te beszéded szerint békességben, mert látták az én szemeim a te üdvösségedet. ”(Lk 2:29) A fenti életrajzi adatok egyrészét dr. Fabók Ferenc Tecumseh-i orvos szolgáltatta, ki maga is ev. lelkészi családból származik és meleg barátság fűzte a Gerő családhoz. Curitiba kiértékelése (Folytatás a 6. oldalról) Ennek az üzenetnek azonban a legnagyobb baja az, hogy túl hosszú (kb. 17 sűrűn gépelt oldal!). Nagyon kevesen fogják azt elolvasni és részleteiben tanulmányozni, mert erre nincs idejük, illetőleg, mert talán nem is fogják azt egy túl fontos vagy izgalmas olvasmánynak tartani. Pedig mi evangélikusok, Luther Márton reformátori munkájának az őrizői, megtanulhattuk volna tőle, aki a hosszabb Nagykáté mellett megírta az egyszerű hívek számára a Kis Kátét, hogy miképpen kell röviden és mégis tömören fogalmazni. Mint említettem, az elmondottak ellenére, az Úristen a maga bölcs ökonómiájában, még olyan eseményeket is fel tud használni az Ő ügye előbbreviteléhez, amelyek — emberi szándék szerint — az ellenkező célt szeretnék elérni. Persze, az Evangélikus Világszövetség VIII. Közgyűlését nem sorolhatjuk ezek csoportjába, de éppen az, hogy ilyen bibliai (és egyháztörténeti) példákra is gondolhatunk, adhat reménységet arra, hogy egyszer erre a ma még mind pozitív, mind negatív előjellel ellátható gyűlésre azt mondhassuk: fontos mérföldkő volt az Anyaszentegyház országúján. Pósfay György (Genf)
