Erős Vár, 1990 (60. évfolyam, 1-6. szám)
1990-10-01 / 5. szám
EROS® VÁR 5. oldal INNEN-ONN AN... BECKER JAKABNÉ, volt detroiti esperes-lelkészünk özvegye írja a Csikágó melletti Nilesből: Nagy sajnálattal olvastam az Erős Vár szerkesztő-kiadójának lemondását. A több évtizedes nehéz és önfeláldozó munka után itt az őrségváltás ideje. Megérdemli. Remélem, hogy az újság nem szűnik meg. (Az 1991. évi első számtól kezdve Nt. Bernhardt Béla clevelandi lelkész veszi át a lappal kapcsolatos teljes munkakört. — A szerk.) — Én részemről mindig örömmel vártam az Erős Várt. Az utolsó betűig elolvastam. * EGY ERDÉLYI LELKÉSZTESTVÉR leveléből: ...Az Erős Vár címemre érkezett példányát meglepetéssel fogadtam, de ugyanakkor végtelen nagy örömmel telt meg a szívem. Meglepetés volt ugyanis azért, mert e lapról eddig sajnos nem volt tudomásom, akárcsak az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia létezéséről. Ez a tájékozatlanság természetesen vonatkozik egyházmegyénk többi lelkészeire is. Végtelen örömet jelentett a hír, hogy ott „ama távoli partokon túl” is él egy magyar evangélikus egyház. Meggyőződésem, hogy nagyon sok szempontból közös a sorsunk ... mert egy világunktól teljesen idegen tömegben óriási szórványterületen végezzük szolgálatunkat, hogy népünk megmaradjon magyar öntudatában és evangéliumi hitében. ...Minden esztendő végén boldogan valljuk a próféta vallomását, hogy „az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk (JerSir 3:22). így nagyon hálásak vagyunk még a gondolatért is, hogy ott valahol távol Valakik figyelnek ránk és szívükön hordják sorsunkat. Erre nagy szükségünk van. Nagyon hálás vagyok azért is, hogy az amerikai magyar evangélikusok segély formájában is bizonyítják szeretetüket. Örömmel töltene el — akárcsak többi szolgatársaimat, akik a szomjas lélek áhítatával itták és szívták magukba az Erős Vár minden sorát —, ha a jövőben is kaphatnánk egy-egy példányt a lapból. Nem szeretnék nagy szavakat használni, de az az igazság, hogy az Erős Vár a szó igazi értelmében egy új világ ablakát nyitotta meg számunkra. És reméljük, hogy ez a kitárt ablak továbbra is nyitva marad, ahonnan éltető erő sugárzik majd felénk. Imádkozom, hogy az Úristennek áldása és a mi Urunk Jézus Krisztus szerelme ölelje át és tartsa meg az Amerikai Magyar Evangélikus Egyház hívő népét, kedves szolgatársaimat és minden testvérünk életét. DR. KONKOLY LÁSZLÓ (Fasor, 1940) amerikai gyülekezetében (Devon, PA — St. Luke’s Lutheran Church) eredményesen propagálta Magyarországot, öt részből álló előadás-sorozatot szervezett egy Felnőtt Fórum keretében, melyen Keleteurópai változások címmel ismertette szülőhazáját, valamint a magyar evangélikus egyház életét és problémáit. A fórum hallgatói többek között egy 25 dolláros csekket küldtek a budapesti Ev. Teol. Akadémia támogatására. — Devon egyébként a piarista atyák ottani magyar iskolájáról is nevezetes. * PÜSPÖKJÁRÁS volt szeptember utolsó hetében a Nyugat-Clevelandi Egyháznál. Nem is egy püspök, hanem három! Azzal kezdődött, hogy az észt testvérek istentiszteletén, akik évtizedek óta élvezik a magyar gyülekezet vendégszeretetét, az Észt Evangélikus Exil-Egyház 66 gyülekezetének most megválasztott püspöke, Udo Petersoo végezte az igehirdetést. A püspökjárás úgy folytatódott, hogy a magyar gyülekezet „lelkész-kereső bizottsága” (melyre azért van szükség, mert lelkészük 1991. július elsejével nyugalomba vonul) ugyanazon a héten tartott ülést, amikor is megjelent a Northeast Ohio egyházkerület püspöke, Robert Kelley (Bishop No. 2). Vele jött Sherman Bishop lelkész (akinek csak a neve Bishop), harmadik „püspökként”. Eddig szól a nyugat-clevelandi hármas püspökjárás egyszerű története. Mégcsak annyit, hogy az utóbbitól megkérdezték: ha netán a jövőben megválasztanák püspöknek, hogyan szólítsuk őt: „Bishop Bishop”?! A READER’S DIGEST nevű, 18 millió példányban megjelenő amerikai magazin júliusi száma hosszú cikkben, több színes képpel írt Tőkés László győzelmes harcáról s a Temesvárott kirobbant forradalomról. Jóleső volt a cikk hangvétele, mely maradéktalanul képviselte a magyar érdekeket és szempontokat. — Országos egyházunk, az Evangelical Lutheran Church in America hivatalos lapja, a “The Lutheran” 1.2 milliós példányszámban jut el az amerikai evangélikusokhoz. A lap társ-szerkesztője, Linda-Marie Delloff, márciusban elkísérte a MEVISZ, valamint a kőbányai és nagytarcsai gyülekezetek által indított erdélyi segélyszállítmányt. Három oldal terjedelmű cikkében Kolozsvártól Halmágyig és Oltszakadátig (magyar helységnevekkel!) részletesen leírja a magyar evangélikus gyülekezetek mai helyzetét és jövő kilátásait. (The Lutheran, 1990. június 13.) — Ugyancsak megörvendeztetett bennünket az ELCA negyedévenként megjelenő világmissziói folyóirata, a World Encounter, melynek ezévi első számában két kitűnő cikk szól a magyarországi evangélikusokról. A Kereszt és a vörös csillag a címe az első írásnak Kovácsné Tóth Márta Kemenesmagasi-Kemenesmihályfa-Vönöcki lelkész tollából, míg a másik a magyar ev. egyház menekültszolgálatát ismerteti, melynek igazgatója Bízik László pestújhelyi lelkész. — A budapesti Magyar Nemzet május 21-i száma Egyházi iskolák c. mellékletében egyházunk három cikkel szerepel, melyek között Frenkl Róbert országos felügyelő írt fasori emlékeiről és reményeiről. Köszönjük az Akronban megjelenő amerikaikanadai Magyar Életnek, hogy ez utóbbit teljes egészében közölte. „Minden erény önáldozattal jár” (Folytatás a 4. oldalról) magában tisztázó és másoktól ezt elváró gondolkodó szava. Érezhetjük ezt a következő gondolatából is. „Egész világért, egész emberiségért halni, azt Isten teheté; ember meghal házanépéért, ember meghal hazájáért; halandó szív többet nem bír. ” (Mohács) Reális gondolat és éppen ezért erkölcsileg nemcsak megvalósítható, de felszólító erejű is. Nem vár el az embertől olyat, ami idea csupán. Etikai magatartásával bár elszigetelődhetett, de mégis megnyílt egy magasabb szint a számára. Hiszen ő nem a mindennapok harmóniájában, hanem a küldetés áldozatában találja élete értelmét. Eszköz voltát éli át újra és újra. Hiszen, ahogyan Kazinczy Ferenc felett mondott beszédében fogalmazta: „A sorsnak kedvencei nincsenek, csak eszközei. ” Ezt pedig csak a legnagyobb alázattal élheti meg. Tudja: „Embernek ártalmasabb férge nincsen az önszeretetnél. ” (Kritika) Amikor Wesselényi Kölcsey halálhírét meghallotta, így szólt: „ Ő nem volt közénk való. ” És ez dicséretként hangzott el. Szemere Bertalan pedig ezt írta róla: „Kik ismerték, tisztelték mindazok. Sőt (és ez olyan dicsőség, miben vele kevesen osztoznak) nemcsak a jók tisztelték, de még azok is, kiknek őt gyűlölniük kellett volna, s kiktől ő, bár szereié az embert, nem kívánt becsültetni. ” Nagy László (Ev. Naptár)
