Erős Vár, 1990 (60. évfolyam, 1-6. szám)
1990-10-01 / 5. szám
POSTMASTER: DO NOT FORWARD SEND ADDRESS CHANGES TO ERŐS VÁR, Box 02148 Cleveland, OH 44102 (USPS 178560) AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 56. ÉVFOLYAM 1990. OKTÓBER 5. SZÁM Erős vár a mi Istenünk (József Attila fordítása) Erős vár a mi Istenünk, Kemény vasunk és vértünk, ínségben együtt van velünk, Megvált és harcol értünk. Kél az ősi rossz, Bajvető gonosz, Csel vad fegyvere, Erőszak ővele. A földön ő az első. Önnön erőnk csak délibáb, És bizony esnénk esten; De harcba küldte Egy Fiát Értünk maga az Isten. Kérded-é, ki az? Jézus, az Igaz. Sok had, Egy a fő, Nincs Isten más, csak Ö, Krisztus, a Győzedelmes. S ha földön ördög nyüzsgene, És elnyelni akarna, Meg nem riadnánk — ellene Győz hitünk diadalma. A világi úr Tombolhat vadul, Semmit sem tehet; Ö megítéltetett. Megrendül egy szavunkra. Él, áll az Ige igazul, Akárki vesse-hányja. Táborainkra száll az Úr Szent Lelke, adománya. Jóhír, nő, család, Jószág, test, világ Veszhet, — vihetik Veszendő kincseik’, — Miénk marad az Ország. Luther jól látta: Akié az ifjúság -Újjászülető hazánkban a megújuló evangélikus egyház sem mentes a vajúdási folyamat nehézségeitől. Az egyházi vezetés, a lelkészi kar és a gyülekezetek népe sok-sok megoldandó kérdéssel viaskodik. Erőfeszítéseiket innét, a tengeren túlról is, aggódó szeretetünk és imádságunk kíséri. Hogy gondjaikat a magunkévá tehessük, szükséges az azok felől való tájékozódás olvasóink számára. A magyarországi evangélikus közvéleményt foglalkoztató kérdések közé tartozik az egyházi iskolák ügye. Erről írt figyelemreméltó tanulmányt a fenti címmel a Keresztyén Igazság júniusi számában Nagy Miklós ny. mérnök (Budapest), melyet az alábbiakban közlünk. A reformáció azzal, hogy a népek kezébe adta a Bibliát nemcsak a nemzetek nyelvkincsét alapozta meg, de terjesztve az írás-olvasás tudományát az emberi haladás fundamentumát is megvetette. Éppen napjainkban ízlelgetjük és csodáljuk újfent Károli Gáspár és tudós társainak elévülhetetlen művét: az első magyar Bibliát, — hajdanvolt iskolamesterek tán egyetlen „tankönyvét”. A reformáció népének és egyházának a kezdetektől fogva volt ereje és elszántsága, hogy áldozatos munkával lelki otthonokat, iskolákat építsen a gyermeknek: — a jövendőnek. Fraknói Vilmos tudós történetíró szerint hazánkban már a XVI. században 168 iskola létezéséről tudunk. Ezek közül 134 a reformáció híveinek kezén volt. A virágzó évtizedek után azonban elborult az ég. Már-már úgy látszott, hogy a magyar, az osztrák és a cseh területek után német földön is elbukik a reformáció ügye, mikor azé a jövendő... Gusztáv Adolf — a lelkiismereti szabadság bajnoka — 1632 novemberében a lützeni csatában önmagát is áldozatul adva testvéreiért, de mégis győztesként írhatta harci lobogójára: „Ne csüggedj el kicsiny sereg...” Lipótok és Károlyok rémuralma, császárok sorvasztó egyházpolitikája, Caraffák vésztörvényszéke, hitvalló papok gályarabsága kevés volt arra, hogy a reformáció végleg elhamvadjon. A lábbal tiport országos törvények helyett császári rendelet nyit résnyi utat a vallásszabadságnak. Akkori eleink mégis úgy érezték, hogy a szabadság elnyert morzsái a vérrel és megaláztatással terhes évszázad után a tavasz zsendülését jelzik. A tétlenségre kárhoztatott evangéliomi tűz egyszerre lángra kapott és rövid pár esztendő után 758 — az ellenreformációval elfojtott — gyülekezetünk lesz ismét a lelkiismereti szabadság zászlóvivője. Eleinket a vérzivataros évszázadok nem tudták megtörni; — ők nem csüggedtek el!! A ledöntött hajdanvolt falakat újra felemelték. Templomokat és iskolákat emeltek elszántan és áldozatos munkával, mert tudták, hogy mindezt a gyermeknek, a jövendőnek építik. Tudták, hogy mikor a gyermekért dolgoznak, akkor a jövendőnek dolgoznak, amikor a gyermeket mentik, akkor a jövendőjüket mentik, amikor a gyermek lelkét az örök igazságok vésőjével formálják, akkor a saját jövendőjüket is alakítják. Igen, mindezt tudták hajdanvolt eleink és konokul, magabiztosan vetettek fundamentumot egy szebb jővén-
