Erős Vár, 1990 (60. évfolyam, 1-6. szám)
1990-10-01 / 5. szám
2. oldal dőnek. — Igen, a 18. századvég evangélikus magyarjai szegénységükhöz mérten igen gazdagon szórták el azt a magot, melynek mi a 20. századvég evangélikus magyarjai is aratói vagyunk. Aratói vagyunk, mert a század harmincas évei Magyarországának 152 középiskolájából tíz viselhette homlokzatán az evangélikus jelzőt a sokszáz elemi, mint fundamentumot vető-iskolánkról szót sem ejtve: — de bizonyítva, hogy evangélikus magyarságunk számarányán messze túlmenően áldozott — a világgazdasági válság esztendeiben is — az iskola ügyért. Iskoláink többsége az élen állt; — mondják, hogy a legendás „fasori” gimnázium a hazai tanulmányi versenyben behozhatatlanul vezetett — a büszkélkedésre hajlamos gyarló emberi számítások szerint. Tény azonban az, hogy iskoláink kapcsolódva az Eötvös — Trefort — Klebelsberg nevekkel fémjelzett rendszerhez a hazai analfabétizmust 2,5% alá tudták leszorítani és „kitermeltek” a kultúra, a művészetek, no és a természettudományok területén olyan nagyságokat, szellemóriásokat, kiknek meghatáro-A KEGYELEM EGE ALATT „Isten az evangéliummal új eget vont a hívők fölé. A kegyelem ege ez. Sokkal gyönyörűségesebb, mint a látható égboltozat." Luther A kegyelem ege alatt járhat Isten népe boldogan. A kegyelem ege alatt az életnek annyi szépsége van. A kegyelem ege alatt könnyűvé válik a nehéz. A kegyelem ege alatt szemünk a célra néz. A kegyelem ege alatt nem roskaszt bűn és fájdalom. A kegyelem ege alatt szolgálhatunk egymásnak szabadon. A kegyelem ege alatt könnyet törölhetünk. A kegyelem ege alatt szeretetet sugárzik életünk. A kegyelem ege alatt Jézusunk jár velünk... s a kegyelem ege alatt az ő nyomában hazaérkezünk. Túrmezei Erzsébet ERŐS ©VÁR zó szerepük volt nemcsak hazánk, de egész világunk mai arculatának kialakulására. Egyetlen nevet meg kell említeni, ez pedig Neumann Jánosé, akinek számítógépe: — a mai transputerpostindusztriális világunk sarokkövévé vált, éppen napjainkra. Azután, nos igen azután a borzalmas világégés után valami ködösen megfogalmazott jobb jövő reményében hazug demagóg jelszavakat követve szétveretett minden: gazdaság és gazdálkodási rend, — az irodalomra és a művészetekre egyfajta ideológia béklyóit raktuk, — önkormányzataink és ezek önfenntartó rendszere ideértve természetesen oktatásügyünket is, áldozatul esett az önkénynek. Hiába volt az az okos figyelmeztető szó és érv, hiába emelkedik magabiztosan éppen az iskolaügyben Ordass Lajos püspök szikár alakja rendíthetetlenül az emberi fejek fölé: győz a képzetlen önkény, eluralkodik a diktatúra és ismét fel kell jegyezni egy évszámot, mikor evangélikus egyházunknak, a reformáció ősi népének, egyetlen egy iskolája sem marad. És az eredmény??? Szinte törvényszerű: az ifjúságot a szüleik ellen úszítja az ördögi „rend” és felnő egy olyan emberfajta tömegében akinek se apja, se anyja — csak az állami neveidében kap úgymond szeretetet. Közben korosztályoknak hazudunk évtizedeken keresztül. Nehogy azt gondoljuk, hogy csak a történelmet hamisítottuk meg és napjainkra tanár sincsen elegendő, aki a való igazat tanítani tudná, — nehogy azt gondoljuk, hogy csak a térképeket rajzoltuk hamisan, torzítottuk el, — nehogy azt gondoljuk, hogy csak a genetika helyét adtuk át a Liszenko nevével fémjelzettnek, de még a fizika területén is csődöt mondott elméletek kaptak akadémiai zöld utat, ha hirdetőjük az „eszme” követője volt. Hivatott egyetemi tanáraink sokkoló statisztikája dobol az agyunkban: az általános iskolát végzettek 40%-a nem tud folyamatosan írni, olvasni; — az analfabétizmus 10%-ra nőtt; — mit kezdjünk az alulképzett szakmunkásainkkal? A statisztika számai könyörtelenek és igazolják az elmúlt négy évtized — ehelyütt jelző nélküli — pedagógiájának teljes csődjét sőt égre kiáltó bűneit ifjúságunkkal szemben. A statisztika számai könyörtelenek és még akkor is csüggesztően hatnak, ha ellentételükként tudjuk, hogy akadémiai kutatóink jórésze külföldön dolgozik, mert tudásuk elismert; — csüggesztően hatnak akkor is, ha tudjuk, hogy esztendőnként mintegy ezer kitanult emberfőnk hagyja itt hazáját, kiképzésének helyét, mert szerzett tudásukat külföldön jobban megfizetik. A sort a fejetetejére állított szellemi és gazdasági értékrendünk anomáliáival szinte végnélkül lehetne folytatni. Egy biztos: az a társadalom, mely jövendőjének azaz ifjúságának lelkét ilyen felelőtlenül dobja oda a sátánnak, a bűnnek; mely szellemi elitjének azaz ama 5-6%-ot kitevő rétegének effajta leértékelését sokáig tűri, az előbb vagy utóbb olyan kaotikus állapotba jut, melynek végső kimenetele kiszámíthatatlan. Sem az elherdált, — sem az elásott talentumainkat nem nyerhetjük vissza, bűnösen sáfárkodtunk... valahol utat tévesztettünk elengedve a vezérlő kezet... kiművelt egyéniségek helyett alulképzett nyájemberek téblábolnak, kik hamis Mammonok oltárain áldozzák erőiket eleddig hamis célokért. * Több mint négy évszázad és több mint négy évtized történései elé tartottam villanásnyi időre tükröt. — Hozzá nem értő kéz torzító tükröt tartott — mondhatná bárki is — ezért íródhattak a fenti sorok... Noshát ha avatott kéz kutatja a csüggesztő okozatok valódi okát, ha avatott kéz keresi a vágyódásainkhoz vezető utat, akkor is csak azt tárhatja elibénk, amit a Fasori Gimnáziumunk évadnyitóján Glatz miniszter úr első mondatként így fogalmazott meg: „Ha nem sikerül a munkaerő értékének hanyatlását megállítani és ha nem sikerül a társadalom műveltségi szintjét felemelni a fejlett európai országokéhoz, — Magyarországnak semmi esélye sincs az európai betagozódáshoz.”... Ne engedjük elsikkadni a figyelmeztető szót; — melyet lefordítva a hétköznapjaink nyelvére, leírhatjuk: ha a jelen és jövő iskolái akár spártaian kemény követelményrendszer árán is nem tudnak nemzetünknek, evangélikus egyházunknak magasan képzett, szabad és független, kiművelt ember-
