Erős Vár, 1989 (59. évfolyam, 1-5. szám)

1989-08-01 / 3. szám

6. oldal ERÖS®VÁR Homokra épült élet A ház valamennyi ablaka a tenger­re nézett. Látta, amikor vihar közele­dett és végig szántott a vízen, hallotta, amikor a hullámok vad robajjal zúdul­tak neki a partnak, látta a fehér hajó­kat, amint úsztak a látóhatár félkörén, látta, amikor egy magányos vitorlás esténként a lenyugvó nap sugarain rin­­gatódzott. Szép volt a ház. Ha ember arra té­vedt, megcsodálta, talán még irigyelte is a gazdáját. Kié lehet? Ki vette a bá­torságot, hogy ide a homokra építsen luxusnyaralót, amikor jól tudta erre mindenki, hogy a homok már egyszer betemetett itt várost, templomot, sír­halmokat. — Az én házam kősziklán áll — mondta a ház gazdája, akinek a vendé­ge voltam. A homokot megkötőfüve­ket én hordtam ide, hogy gyökeret eresszenek a ház körül. Miközben be­szélt, fáradtan a messzeségbe nézett. — Sok fáradságomba került — mondta. — Nem volt se éjjelem, se nappalom. Mindig csak a munka. Sok pénzemben van, sok átvirrasztott éjszakát áldoztam rá. Mi a véleménye erről a tengerre néző házról —fordult hirtelen felém. — Igazán szép. — Az. A kerevethez ment és ledőlt. Néztem sápadt arcát, behunyt szemét és azt a két mély barázdát, amelyek az orránál kezdődtek és elfutva a szája mellett, végighúzódtak az ajkán. — Nézze, hogy változik a tenger színe. Mindig olyan, amilyen az ég­bolt — mondta behunyt szemmel. — Igen, valóban olyan. Most hara­gosan mélykék. Nem figyelt rám. Mintha magának beszélne, így folytatta: — Nem mindenkinek van ilyen háza. Csak egyeseknek, akik nem her­dálják el a pénzüket. — Úgy tudom, már van két másik nyaralója is. Kellett ez a harmadik? Megérte a sok munkát, fáradságot? Kellett igazán ez a harmadik? — A régiek már nem elég moder­nek, sok minden hiányzik belőlük. De ez igen! Tetszik magának ez a tenger­re néző ház? — kérdezte megint kono­kul ismételgetve a kérdést. — Tetszik. Nagyon szép. De azt hi­szem a régiben is boldog lehet az em­ber, ha nem is összkomfortos. * * * — Valami nem tetszik nekem apá­don, mondtam barátomnak. Állandó­an fáradt, nincs más gondolata csak a ház. Mindig visszatér hozzá, mintha megbabonázta volna, mintha átok ül­ne rajta. Nem tud tőle szabadulni. Benne van az idegeiben, a gondolatai­ban, mintha az egész ember beleépült volna abba a házba. Orvoshoz kellene vinni. Ez a tengerre néző ház elvett tőle sok mindent. A vidámságát, a mosolyát, a gondtalanságát, az apró örömeit és hiába áll itt a homoktetőn egész oldalát a tengernek fordítva, nem ad nyugalmat, nem ad békét. Apád nem a régi. A régi énje valahol ott van, ahol a ház alapköve. Mélyen, a homok alatt. De a homok csalóka. Betemet várost, templomot, fákat, embereket és lelkeket, még luxusnya­ralókat is. Késő éjszakáig beszélgettünk. Más­nap elutaztam. Amikor a homokos úton lefelé mentem, mégegyszer vissza­néztem a tengerre néző házra. Az abla­kai nyitva voltak, beáramlott rajtuk a tengeri levegő. Magam előtt láttam a férfit, aki éjjel-nappal dolgozott, hogy ez megépüljön és most talán ott fek­szik a kereveten, fáradtan, sápadtan, behunyt szemmel, kedvetlenül. Két esztendő múlt el azóta, hogy ott jártam. Dél-Afrikából küldött köz­ben egy lapot, egy másikat meg Japán­ból. Tegnap levelet kaptam a leányától. Hosszú levél volt. ...Amikor itt voltál — kezdődik a levél — már észrevetted rajta a válto­zást. Nyugtalanná vált. Nem tudott pihenni. Tovább is dolgozott, mint egy megszállott. Rakta a pénzt a bank­ba. A nyáron anyánk váratlanul elköl­tözött a városi házunkból. Pontos okát ma sem tudjuk, de se nő, se férfi nem játszott szerepet az életükben. Mi gyermekek, hol anyánkat, hol apán­kat látogattuk ezen a nyáron. A csalá­di házban apánk lakott egyedül. Világ­életében kemény ember volt. De a magány erősebb volt nála. Legyőzte, gyenge volt. Nem bírta elviselni, nem tudott vele megbirkózni: fáradt volt benne a lélek. Vasárnap megígértem, hogy kime­gyek a tengerre néző házba. Amikor a lakáshoz értem, mindent zárva talál­tam. Saját kulcsommal mentem hát be. A ház üres volt. Felmentem az emeleti szobába. Benyitottam. Apám holtan feküdt az ágyon. Eladtuk a családi házat, el a házat, melynek ablakai a tengerre néznek és a másik kettőt is. Anyánk megtartotta újonnan választott lakását. Ami tör­tént, azon változtatni már nem lehe­tett. Anyám és mi soha ilyen közel nem kerültünk életünk folyamán egy­máshoz, mint most. Egy halál árán? Talán ez volt a megoldás. Ki tudja? * * * Kezemből kihullik a levél. Gondola­taim ott járnak a házban, amelynek ablakai a tengerre néznek. Enyhe szél lengedez. Hajladoznak a meggyökere­sedett füvek a ház körül. Az ablakok zárva vannak. Az a magányos vitorlás ott ring a búcsúzó nap sugarain. Nem kormányozza senki. — Az én házam kősziklára épült — mintha hallanám az ismerős hangot. — Homokra — mondom magam­ban és lehajolok, hogy felvegyem a kezemből kihullott levelet. Gyarmathy Irén SZOVJETUNIÓ • A belsőázsiai német ev. gyülekezetek ad­minisztrátorát, Harald Kalnins lett esperest püspökké szentelték s a szétszórt gyülekezetek együttesét egyházkerületi rangúnak tekintik. Kalnins püspököt tartják a huszas évek végén felszámolt oroszországi ev. egyház utolsó püs­pöke — hatvanévvel későbbi — utódjának. • Megengedik, hogy Amerikából bárki Bib­liát, Talmudot kaphasson ajándékba. Komp­­jutert és VCR-t is szabad elfogadni. AUSZTRÁLIA • Tervbevették az adelaidei ev. egyházi köz­pont újjászervezését, mellyel egytető alá kerül a püspöki hivatallal valamennyi országos ügy­osztály, a könyvkiadás és a nyomda, s talán még a Délausztrália Egyházkerület irodái is. • A Hong-Kongi Ev. Egyház rövidesen ev. lelkészeket bocsát ki a kínai kolóniában való szolgálatra. Csak az újdélvelszi Sydneyben 200,000 a kínai lakosok száma. ÉVI 6 DOLLÁR az Erős Vár előfizetési díja. Kana­dában és egyéb külföldön évi 8 US dollár, vagy 10 kanadai dollár.

Next

/
Thumbnails
Contents