Erős Vár, 1989 (59. évfolyam, 1-5. szám)
1989-06-01 / 2. szám
EROS® VÁR 5. oldal Kiszámítottad már, hogy mennyit érsz? Amikor eszembe jutott ez a kérdés, kissé szégyelltem magamat. Komoly, hívő emberre nem tartozik ilyesmivel foglalkozni. Azután tisztáztam magam előtt a problémát s az első megállapításom az volt, hogy nem mindig az ördög eszköze a pénz. Sok jót is lehet tenni vele. Akiknek sok pénzük van, azok sok jót tehetnek. Akiknek kevés, azok sokszor csak álmodják, hogy mit tennének, ha pénzük volna, de sajnos a jószándék nem elegendő. Később egy mentő gondolat jutott az eszembe a szegényebb emberek számára. Mennyi lenne a vagyonom összértéke, ha forintban számítanám? Megnéztem a pénztárcámat s találtam benne 7 darab egydollárost és egy tízdollárost, ami körülbelül meg is felelt a szokott tartalomnak, kivéve, hogy egy ötdolláros nem volt benne, amit pedig mindig előkészítek a vasárnapi persely számára. S volt még (de erről nem tud a feleségem s kissé restellem is) egy eldugott húszdollárosom, amit évek óta tartogatok az igazolványok között, hátha egyszer nagy szükségem lesz rá. Lássuk csak: 7+10(+5) és a 20- as. összesen 42 dollár, forintban pedig 42-szer 55, azaz kétezerháromszáztíz. Ennyi forint sok ember havi nyugdíjának tetemes részét képezné az óhazában. Eszembe jutott egy öreg bácsi, akit vagy hatvan évvel ezelőtt ismertem s aki egy bizalmas beszélgetés közben elmondotta, hogy ha Isten megsegíti és kb. egy éven belül összejön a remélt ötvenezer pengője, akkor ő nyugdíjba megy, mert a szíve miatt nagyon fárasztó már a munkája. Kérdésemre, hogy lesz-e más bevétele ezen felül, azt mondotta, hogy nem, de beosztással ez elegendő lesz kettőjüknek, amiből megelégedetten élhetnek majd. De sokszor eszembe jutott ez a bácsi, amikor a magyar sors mindent elsodró viharaira gondoltam. Mi ezt Amerikában talán el sem képzeljük, hiszen itt olyan sokan tudtuk újrakezdeni életünket, amikor semmink sem volt. De eszembe jutott valami más is. Az, hogy milyen sokan járnak Magyarországon s alkalmuk van összehasonlítani hazai testvéreink életét az amerikaiak életével, főként pedig a magunkéval. Milyen mérhetetlen mélységből épül Magyarországon nemzetünk minden próbálkozása. Nemcsak otthonaik körül virágzik a muskátli, templomaikon és szeretet intézményeiken kívül óriási áldozattal újra megindul az evangélikus iskola szíveket és elméket építő munkája is. Képzeletben most engem is elvisznek oda, miközben sugárzó lelkesedéssel mondják: „íme, újra kezdjük, íme, látjátok; a falak minden téglája munkánk és áldozatunk szívből jövő ajándéka Isten dicsőségére és nemzetünk javára.” Szemem becsukódik, fejemet lehajtom s azt kérdezem magamtól, hol találom meg azt a téglát, amit én helyeztem be az épülő ország evangélikus templomaiba és intézményeibe. Hirtelen nem tudom kiszámítani, hogy egy fillérért, tíz fillérért, ezer fillérért mennyi dollárt tudnék vásárolni, ha otthon éltem volna át kenyérkereső éveimet, családot nevelő nehéz időket. Miért jutott eszembe ez a pénzkérdés? Azért, mert mi amerikai magyar evangélikusok nem alkottunk olyan intézményeket, amelyeknek fenntartása ma is ránk tartozna. Templomainkból is kevés az, amit a kévésén hű egyháztagok ma is hordoznak. Sokan vannak, akiknek a szívében és gondolatában fel-fel buggyan egy olyan érzés, hogy talán több hálát kellene gyakorolnunk magyarhoni egyházunk dolgai iránt, amelyből felnőttünk, amelyből hitünknek sok-sok vigaszát kaptuk. Kezemben van a Győri Evangélikus Szeretetotthon igazgatójának a levele, amelyben elmondja, hogy Sopronban egy üdülőházat építenek, ahol konferenciák nevelő munkáját, öregek támogatását és esetleg a hazalátogatóknak otthont szeretnének nyújtani pihenésük idején igen mérsékelt áron. Mivel Sopronban éltem négy éven át, ismerem nemcsak a város szépségét, de erdős dombjainak, szőlőskertjeinek egészséges levegőjét is. így hát ez a vállalkozás igen jó helyet talált pihenés és nevelés céljaira. Bizonnyal lesznek, akik odatalálnak majd, sőt keresik a lehetőséget, hogy ott megpihenhessenek az amerikai nagy ipari városok fullasztó levegője után. Vájjon nem lenne még igazibb a pihenés és lelkünk békéje, ha most, amíg épül és gondjai vannak, mi is előre küldenénk egynéhány dollárt (vagy sok forintot)? Nem szervezünk külön gyűjtést erre a célra, hiszen olvasóink jelenleg két nagyobb ügyben is hoznak áldozatot (a Fasori Gimnázium, valamint az erdélyi menekültek támogatására). Mégis megemlítjük, hogy a soproni üdülőre szánt adományokat az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia pénztárosa, Nt. Bernhardt Béla szívesen továbbítja. Cím: Hungarian Conference — ELCA, 9715 Lake Avenue, Cleveland, Ohio 44102. Mennyit? Egy dollár is sok forint, tíz még több, az ötösünknek is foga van és — gondolom magamban — mi lenne, ha az elrejtett huszas is útrakelne? Van-e még valaki, aki jobban, vagy többet tud számolni? Brachna Gábor WWW****»**»*»»**»***»*»*##»*»*« CÍMVÁLTOZÁSOK Asbóth Gyuláné (Mrs. Ilona Asbóth) ev. lelkészözvegy címe: 219 Kalassay Dr., LIGONIER, PA 15658. — Tel.: (412) 238-7617. Károlyfalvi Béla ny. ev. lelkész új címe: c/o Dómján, 1598 Lewisham Dr., CLARKSON, ON L5J 3R7, Canada. — Tel.: (416) 822-9737. Kunos Jenő ny. ev. lelkész új címe: 900 South Tamiami Trail, Apt. 1414, VENICE, FL 34285. — Tel.: (813) 484-9753+ 1414. Rettmann Farkasné (Mrs. Margaret Rettmann) ev. lelkészözvegy címe: 22 McMullen Ave., WETHERSFIELD, CT 06109. — Tel.: (203) 278-5942. Dr. Rönkös Károly ev. teol. professzor új címe: 2869 South Tinkers Lane, TWINSBURG, OH 44087. — Tel: (216) 425-3289. Szathmáry Gyuláné (Mrs. Helen Sathmary) ev. lelkészözvegy címe: 9 Loop Rd., LITITZ, PA 17543. — Tel.: (717) 626-0799. Tessényi Kornél ny. ev. lelkész új címe: 2925 North 36th Ave., MILTON, FL 32570. — Tel. (904) 994-7972. Zugor Ernő ev. lelkész (jelenleg ref. szolgálatban) címe: 1741-D Lamoureux Dr., OTTAWA, ON K1E 2N3, Canada. — Tel: (613) 824-0409.
