Erős Vár, 1988 (58. évfolyam, 1-5. szám)
1988-12-01 / 5. szám
4. oldal ERŐS <§> VÁR H. Németh István: „Árvákat s özvegyeket, <§|| gondjaidba Te vegyed!” /Ml. ...................Az Egyesült Államokban és Kanadában élő olvasóink számára a Fasori Gimnáziumra való adakozás legegyszerűbb módja: a csekket Hungarian Conference — ELCA névre kiállítva („Fasor” megjelöléssel) küldjük erre a címre: Hungarian Conference — ELCA 9715 Lake Avenue Cleveland, Ohio 44102 ERÖS®VÁR AMI KIKAI MAUYAK EVANUUIKIISOK LAIVA ERŐS VÁR (USPS 178560) is published bi-monthly (February, April, June, August, October, December) for $6 per year by the Hungarian Conference—Evangelical Lutheran Church in America, 9715 Lake Avenue, Cleveland, OH 44102. Second-class postage paid at Cleveland, OH. POSTMASTER: Send Address changes (Form 3579) to ERŐS VÁR P.O. Box 02148, Cleveland, OH 44102 No. 6 (254) Vol. 54. DECEMBER 1988 Az “Evangelical Lutheran Church in America” Magyar Konferenciájának lapja. Szerkesztő és kiadó: Juhász Imre Munkatársak: a magyar evangélikus lelkészek. FONTOS! Minden szerkesztőségi anyag, kézirat, gyülekezeti hír, úgyszintén a lappal kapcsolatos minden levelezés, előfizetés és adomány erre a címre küldendő: “ERŐS VÁR” P.O. BOX 02148 CLEVELAND, OH 44102 Az “ERŐS VÁ R" előfizetési díja belföldön egy évre 6 dollár, Kanadában és egyéb külföldön évi 8 US dollár, vagy 10 kanadai dollár. Be nem jelentett címváltozás esetén a posta a kézbesíthetetlen újságot megsemmisíti, a kiadóhivatalnak pedig külön portót kell fizetnie. Erre a költségre különösen nem-előfizetők, késedelmező előfizetők, vagy többéves hátralékban lévők esetében nehéz fedezetet találni. Ezért kérjük olvasóinkat, hogy minden esetben pontosan adják meg címüket a “Zip Code”szám feltüntetésével együtt! Az újságot “zip code” szám nélkül nem kézbesíti a posta. Címközlésnél tüntessék fel az utca megjelölését is, pl.: St., Rd., Ave. Ugyanis egyes postai zónákban azonos nevű utcákat csak így lehet megkülönböztetni. Classic Printing Corporation 9527 Madison Ave., Cleveland, Ohio 44102 Lenn van a fenyőfa a pincében, mindennap látom. Néha még a fejem is elfordítom, hogy ne vegyem észre. Csak lapátolom gyorsan a szenet. De olyan ez a fa, mint a mágnes, odahúzza a tekintetet magára. Minden zöld tűlevele, mint meganynyi apró antenna, jelet fognak, jelet adnak, — de hiába, a szeneskannás ember nem akar a leendő karácsonyfával szóbaállni. Huszonhárom fenyőfa elődje ugyanezen a helyen csak mosolyt kapott mindennap, boldog karácsonyi előlegeket a szeretet nagy estéjéből. Ez a fa nem kap mosolyt, szinte rá se néznek, és ha mégis, hát akkor abban nyoma sincs a szokásos örömnek. Mégis szeretem ám ezt a fenyőfát! Tudom, hogy örökzöld tűlevelei alatt ezévben is szépséges arcát mutatja a Gyermek és Isten szeretete. Azt is tudom, hogy kétoldalról szoros karok ölelnek majd át, asszony-lányaim úgy dédelgetnek, mint soha az életben. Ha lehet jó gyermekeket még jobban szeretni, hát akkor ez az óra lesz az, és úgy fogom át őket, mint a legboldogabb édesapa. Szegény fenyőfa nem tehet róla, hogy naponként úgy megyek el mellette, mintha nem is lenne. Szemem ködöt kap, torkom összeszorul, gyorsan zörög a szén a kannába, elfutok előle. Ennek a fának a csúcsa könnyfelhőkbe ér, és nem lesz körülötte nevetés, csak néhány halvány tétova mosoly, majd ismét felhőszakadás. Ezt tudom már előre erről a fáról, ezért nem állok vele szóba, mert árva karácsonyunk tanúja lesz. Nem tudja ez a karácsonyfa, hogy csillagszórós, gyertyás díszei helyett, a kis család csak két fenyőlécet lát, amire Anyu neve mellé ezt írták nemrégen: Élt 43 évet. Ezért hát ne haragudjatok Testvérek, hogy most egy gyémánt könnycseppet akasztok minden karácsonyfára, ahol olvassák e sorokat. Először ott láttam a kedves szeme sarkában a búcsú órájában. Ma már ott látom mindenütt, ahol eggyel kevesebben vannak tavaly karácsony óta. Szeretném, ha nem éreznétek ezt egy hirtelen megöregedett ember érzelgősségének, sem a Nagy Hívő biztonságának. Ma reggel leültem a karácsonyfa elé, hogy bánattal megnézzem gyászunk személytelen tanúját. Pár percig ültem csak csendben, nem is gondoltam arra, hogy ezalatt a tűlevél antennák lázas munkába kezdtek. Csoda történt a kedvemért. A csupasz fenyőn kis gyertyák gyúltak, az ágakra angyalhaj kunkorodott, és huszonhárom igazgyöngy könnycsepp szórta ezerfelé a fényt a sötét szenespincében. Aztán megjött a Hang, nem is tudom már, hogy a fülemmel hallottam-e, de igazat mondok, — hallottam. — Ne sírj! Hiszen tudod Róla, hogy nem akárhova ment, hanem Haza. Te csak azt látod, hogy a rák, a halál vitte el, gáládul elrabolták tőled. Nem igaz. Mert az Úr már ötször meghosszabbította életét, és több mint két évtizedig mindig viszszaadta. Emlékszel, amikor ott topogtál a kórházi folyosókon? Húsz éven át ötször kérted: — Uram, csak most még az egyszer.... — Utoljára ő mondta ki a megdöbbentő mondatot: — A Kicsi is sínen van, felvették az egyetemre, meghallgatott az Úr, most már meghalhatok. Két hét múlva ágynak esett, és soha többé fel nem kelt. Te azt kérded, miért nem élhetett még?! Bizony mondom neked, a kegyelmet lásd meg végre abban, hogy hivatását eddig is betölthette. — Mennyi szeretetet kaptatok tőle, húsz-huszonhárom éven keresztül. Kicsiny volt a gyülekezet, szerény a megélhetés? Zokszó nélkül állásba ment, tizennégy évig dolgozta az első műszakot. — Mindig dolgozott. íróasztalnál,
