Erős Vár, 1988 (58. évfolyam, 1-5. szám)
1988-12-01 / 5. szám
EROS® VÁR 3. oldal Megünnepelt és elfelejtett jubileumok Tíz éve... A hivatalos egyház 1988 nyarán mind a Deák-téri templomban, mind pedig Ordass Lajosnak a Farkasréti temetőben levő sírjánál megemlékezett a 10 éve elhunyt evangélikus püspök szolgálatáról. Augusztus 14-én, a halál napján a Deáktéri gyülekezet adott hálát volt lelkipásztoráért; ezt az istentiszteletet dr. Harmati Béla, a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke tartotta. A második nyilvános alkalomra a temetés évfordulóján, augusztus 21-én az elhunyt püspök sírjánál került sor. Ezen dr. Nagy Gyula, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke végezte az igehirdetői szolgálatot. Igen sokan vettek részt ezeken a hálaadásokon, a temetőben a Lutheránia énekkar is énekelt. Volt egy harmadik megemlékezés is. Ordass Lajos halálának napján, augusztus 14-én, kimentek az elhunyt püspök családtagjai és barátai a temetőbe. Ekkor dr. Hafenscher Károly Deák-téri lelkész hirdette a család felkérésére az Isten vigasztalását. Negyven éve... Az Egyházak Világtanácsa 1988 augusztusában nagy ünnepség keretében emlékezett meg alapításának 40. évfordulójáról. Ezen az ünnepségen a magyar protestantizmus történelmi egyházait Tóth Károly református és Nagy Gyula evangélikus püspök képviselte. Amikor erről a 40-éves évfordulóról olvasunk, eszünkbe jut, hogy 1948-ban hazánk evangélikus egyháza nem küldhette el képviselőit ennek a szervezetnek a hollandiai Amszterdamban megtartott alapítógyűlésére, mert a küldöttség vezetője Ordass Lajos lett volna. így tanulmányaikat külföldön folytató fiatal magyar lelkészeknek kellett ezek helyére lépni. Azt a igehirdetői szolgálatot, amelyre Ordass püspököt korábban felkérték, Vajta Vilmos, az Evangélikus Világszövetség Teológiai Osztályának későbbi igazgatója végezte. Ordass Lajos 40 évvel ezelőtt nem csupán nem tudott ezen a gyűlésen résztvenni, hanem éppen annak napjaiban vesztette el személyes szabadságát. Az Egyházak Világtanácsa alakuló gyűlésére sok országból összegyűlt egyházi vezetők Amszterdamban értesültek arról, hogy az akkori magyar kormány közegei kihallgatták, háziőrizetbe vették, majd pár nappal később letartóztatták a magyar püspököt. Erről bőven olvashatunk Ordass Lajos „Önéletrajzi írások” c. könyvében, amely 1985-ben az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem kiadásában jelent meg. Két évi fegyházra való elítélésére 1948. október 1-én került sor. Ezek az események is 40 éve történtek. Vájjon mások is, vagy csak az Ordass családnak a tagjai (és talán néhány barát) emlékeztek meg ezekről az eseményekről az elmúlt hónapok során? A megfélemlítés kezdete Persze az, ami a Magyarországi Evangélikus Egyház egyik püspökével 40 évvel ezelőtt megtörténhetett, nem csak azért volt jelentős esemény, mert ezzel megkezdődött más magyarországi egyházi vezetők bebörtönzésének a sorozata, hanem azért is, mert az akkori kormányzat vezetői azt gondolták, hogy a megfélemlítés módszereivel elő lehet segíteni a hit, a vallásos érdeklődés gyors kihalását, amit a múlt században élt ideológusaik megjósoltak. Igaz, ebben az irányban nem Ordass püspök letartóztatása volt az első nagy lépés, amelyet 40 évvel ezelőtt az ország akkori urai végrehajtottak, hanem az egyházi iskolák államosítása. Amint tudjuk, Ordass Lajos ezt ellenezte, mert meg volt győződve arról, hogyha a magyar népet megkérdeznék, az ragaszkodott volna az egyházi iskolákhoz. Ezért tagadta meg azt, hogy az egyház nevében, önként felajánlja az iskolákat az államnak, amit a kormány tőle is elvárt volna. De amikor az országgyűlés (amely felől tudjuk, hogy részben választási manipulációk révén jött létre, majd a nagyszámban megválasztott ellenzéki képviselőket egyszerűen kizárta tagjai sorából, ill. megfélemlítések révén lemondásra kényszerített többeket) megszavazta az iskolák nagyrészének az államosítását, Ordass Lajos nem lázadozott ez ellen a határozat ellen, mégkevésbé lázított másokat, hanem hajlandó volt ezt az általa igazságtalannak tartott döntést elszenvedni. De még egy ilyen magatartás sem volt elég a magyarországi helyzet akkori urainak. Ordasst meg kellett büntetni! Ezért nem mehetett Amszterdamba, sőt hamarosan elvesztette személyes szabadságát is, ami azt is jelentette, hogy nem szolgálhatta egyházát sem. 40 éves a hírhedt Egyezmény Mégegy jubileumról lehetne 1988 végén szólni. 1948 decemberében kötötte meg a vezető püspökétől megfosztott Magyarországi Evangélikus Egyház és a magyar állam az ún. „Egyezményt”-t, amely sokak szívében azt a reményt ébresztette fel, hogy Ordass kiszabadul fogságából és az egyház élete is nyugodtabb mederben folyik majd. Egyik sem következett be. A váci fegyházat a bebörtönzött püspök csak kiszabott büntetésének letöltése után, 1952. május 30-án hagyhatta el és, hogy mennyiben folyhatott nyugodt mederben az egyezmény aláírása után a Magyarországi Evangélikus Egyház élete, arról többek között Szépfalusi István bécsi lelkész egy 1955-ben írt és a ,,Pótvizsga” címet viselő kötetben, nyomtatásban megjelent naplója is tudósít. Egyébként, ha az „Egyezmény” szövegét tanulmányozzuk, akkor kitűnik, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház szolgálatát biztosítani hívatott jogoktól (és abban biztosított intézményei nagyrészétől) az egyházat az „Egyezmény” aláírása után lassanként megfosztották. 1956 és 1958 Amint az ismeretes, 1956. október elején Ordass Lajos püspököt mind állami, mind egyházi szempontból teljes mértékben rehabilitálták és hivatalát ugyanezen év reformáció ünnepén újra elfoglalhatta. 1958-ig szolgálhatott. Ekkor — ez év június hónapjában — állami nyomásra az egyház kénytelen volt elfogadni, hogy az 1956 október 30-án lemondását írásban bejelentő Dezséry László a Déli Egyházkerület törvényes püspöke és az egyházkerületi presbitérium felszólította Ordass Lajost, hogy adja át neki a püspöki hivatalt. Mivel ugyanekkor Dezséry László újra lemondott tisztéről, a kerület ideiglenes kormányzását Koren Emil püspökhelyettes vette át, majd a püspökválasztás kiírása után ugyanez év novemberében Káldy Zoltán lett a Déli Egyházkerület püspöke. * * * Mindez 30... 32... 40 éve történt. Magyar evangélikusok világszerte, megemlékezünk-e ezekről az évfordulókról? Vagy csak a kellemes emlékeket felidéző jubileumokat szeretjük megünnepelni? Pedig nem csak az ilyenekre való gondolás szól nyilvánvaló módon az Isten kegyelméről, hanem a sokszor elfelejtett jubileumok is tudnak erről beszélni. A rosszkedv: a lélek náthája. Ragályos. Forró imádság, buzgó könyörgés az orvossága.
