Erős Vár, 1988 (58. évfolyam, 1-5. szám)
1988-10-01 / 4. szám
EBÖS0VÁR 5. oldal Az eretnek Az öreg Kotró Bálint a Nyika völgyében lakott,jó két óra járásnyira a környék egyetlen evangélikus templomától, mégsem késett el a vasárnapi istentiszteletről soha. Rendszerint az első harangszó előtt érkezett, a „gyerekei” már várták. Tudták, hogy mindig kerül elő valami finomság a zsebeiből, főként dió, mogyoró. De a kicsik nem csak erre vártak. A Bálint bácsi meséire is szomjaztak, amik egytőlegyig Jézusról, a Megváltóról szóltak. Mesemondás alatt eltűnt szemük elől a bekerített templomkert s ott jártak a Genezáret tavánál a part fehéres, izzó homokján, aminek hátán fényes kagylóhéjak csillogtak. Látták a halászbárkákat, a kivetett hálókat és a hálókban látták a pikkelyes testű, ficánkoló halakat is. Látták a tengeri rákok éles ollóit belemetszeni a háló madzagjába s a rákok meredt szemét, amiben sötét harag ült. A levegőben fényesség izzóit, s a dombon, a partnál feljebb emberek sokaságát is látták. Minden égtáj ontotta őket. Jöttek a vakok, a sánták, a bélpoklosok, a kíváncsiskodók és a kétségbe esettek. S mindegyik Jézust kereste. S látták Jézust is, akit körülvettek. Ó, milyen szép volt és fenséges, milyen szelíd szavú, amint szólt hozzájuk. Arcán mélységes szánalom és szeretet, amikor egyszer csak megindult Simonnak, a Jóna fiának fáradt élete felé. így indult a történet s az öreg szavainak hallatán szinte viziószerűen élték át a gyermekek Péter apostol elhívásának történetét. De'ez csak egy volt a sok történet közül, amit az igéből kifogyhatatlan öreg a lelkűk elé bontott. Bizonyságtételei nyomán aztán gyümölcs is érett. Gyerekszájak nyíltak el esténként imára s hálát adtak azért, hogy a jó Pásztor juhocskái lehetnek. Lassanként híre kelt az öreg szép meséinek és volt már hallgatói között minden valláshoz tartozó. Ám volt, aki ezt .................Az Egyesült Államokban és Kanadában élő olvasóink számára a Fasori Gimnáziumra való adakozás legegyszerűbb módja: a csekket Hungarian Conference — ELCA névre kiállítva („Fasor” megjelöléssel) küldjük erre a címre: Hungarian Conference — ELCA 9715 Lake Avenue Cleveland, Ohio 44102 nem nézte jó szemmel. A kis Vér Pista apja meg is tiltotta a fiának, hogy átlépje az öreg templomának a küszöbét. Oda nem teheti be a lábát, mert oda az „eretnekek” járnak, akik mind a pokolba jutnak haláluk után. Olyanokat is mondott, hogy ez az öreg „Luther bácsi” jobban tenné, ha nem mérgezné meg az ártatlan kis gyerekek lelkét és hallgatna. A prédikálás a papok dolga, annak meg annyi köze van a papi tudományhoz, mint a hajdúnak a harangöntéshez Pistán fogott is az apai intelem. Nem lépte az át többet a „lutheránus”templom küszöbét. S még csak nehezére sem esett továbbállni, amikor elhangzott a harmadik harangszó. De hát gyerek volt és szerette a mesét, így azok meghallgatását, ha csak tehette, nem mulasztotta el vasárnaponként ezután sem. Úgy nyár derekán aztán egészen elmaradt a templomkerti kis gyülekezetből. Elment volna azután is még, de hát utolsó ottlétekor csak nem tudta elhallgatni azt, amit az édesapja, akit nagyon szeretett, annyira a lelkére kötött. Azt, hogy az evangélikusok mind eretnekek és egy sem jut közülük be haláluk után a mennyországba. Mindnyájan a pokolba kerülnek. Aztán, hogy kimondta, várt valami égszakadás-földindulásra, de az öreg Kotró Bálint csak azt kérdezte meg tőle: kitől hallottad ezt, kisfiam? Az édesapám mondta! És tudja is! Az öreg „eretnek” arcára kiült a fájdalom és a szomorúság és így válaszolt: Szegény, szegény kis fiam, hogy ki jut a menynyei Atya házába, azt nem az emberek döntik el, de téged arra kérlek, szeresd tovább is nagyon a te édesapádat. Pista valami másra várt, arra, hogy ellentmond az öreg igehirdető, megszidja vagy elkergeti, de attól, amit látott, szinte sóbálványnyá merevedett. Mert az „eretnek" szeméből hullani kezdtek a könnyek. Már nem szólt többet: sírt. Vér Pista meg, mintha puskából lőtték volna ki, elszaladt. Többet nem jelent meg az öreg „meseóráin Pár hétre bejárta a kis városkát a hír, feltörte valaki a templom perselyét és elrabolta az Isten pénzét! A csendőrök nyomoztak a tettes után, de eredménytelenül. Aztán, mivel minden csoda csak három napig tart, a kis városka lakói meg is feledkeztek a lopásról. Úgy dióverés idején, az egyik vasárnapon Kotró Bálint arra figyelt fel, hogy idős hallgatója is akadt, aki megvárta, amíg elmondta az elveszett juhocska történetét, akiért a szakadékba is lement a jó Pásztor, Jézus, és felhozta onnan. Mert nagyon szerette eltévedt juhocskáit is. Harangozni kezdett Miska bácsi, az öreg harangozó s Kotró Bálint felállt, hogy induljon az istentiszteletre. Akkor lépett mellé az idegen, aki nem volt más, mint a Vér Pista édesapja. Az ajka remegett, amikor megszólalt. Ha Istent ismer kend, bocsásson meg nekem és jöjjön el hozzánk. A fiam szeretné még egyszer látni. Útközben tudta meg, hogy Pista leesett a diófáról és karóba zuhant, ami felnyársalta. Egyetlen kis fiam, zokogott a nagy, erős ember, az én fiam, a Pista meghal. Pista feküdt az ágyán. Arcán halálos sápadtság, szemében szűkölő félelem. Igen nagy fájdalom gyötörte, a hasát roncsolta össze a karó, beszélni is alig tudott. A szobát mindenki elhagyta. Pista kívánta így. Csak az öreg „eretnek”maradt mellette, ráncos kezével szeretettel simított végig Pista verejtékező homlokán. Én loptam el az Isten pénzét Bálint bácsi. Én, én tettem. Bárcsak ne tettem volna! És most meghalok. Tudom. Apámék sírnak, pedig jobb így. A pokolba jutok, félek a haláltól. De most már én is láttam Jézust, az arca szomorú, amint engem néz. És könynyezik miattam, aki tolvaj vagyok. És nem is bocsát meg nekem soha. Elhallgatott. Szájába vér gyűlt, kiköpte. Krisztus öreg szolgájának a szíve megtelt végtelen, nagy mentő szeretettel. Szeme fényesülni kezdett és Pista úgy látta, olyanok most, mint a Megváltó szemei. Aztán a kegyelemről beszélt, amely végtelen és mélyebb, mint a tenger. Ezért nincs olyan nagy bűn, amire szent vérével Jézus bűnbocsánatot ne szerzett volna. Csak kérni kell és adatik! Kérjük együtt — suttogta Pista — nem akarok bűnben meghalni. Az öreg letérdelt a beteg ágya mellé, megfogta Pista kezét és imádkoztak. Pista azt kérte az Úr Jézustól, bocsásson meg neki és ne legyen miatta többé
