Erős Vár, 1988 (58. évfolyam, 1-5. szám)

1988-10-01 / 4. szám

POSTMASTER:

DO NOT FORWARD SEND ADDRESS CHANGES TO EROS VÁR, Box 02148 Cleveland, OH 44102

(USPS 178560)

AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA

54. ÉVFOLYAM 1988. OKTÓBER 5. SZÁM

ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK

Harci riadó? Diadalmi ének? Az evangélikusok „himnusza’? Ilyen és hasonló szép és lelkes jelzők, kifejezések születtek erről az idén 461 éves énekünkről. Ki tudja, pontosan hány evangélikus nemzedék énekelte már október 31-én vagy más ünnepi alkalommal lelkesen, teli torokból? Az „Erős vár a mi Istenünk” azonban ennél több is, kevesebb is, legalábbis az említett jelzők csak féligazságot mondanak róla. Tegyük fel magunknak a kérdést: mit jelent, vagy még inkább, mit jelentsen nekünk ez a gyönyörű szép énekünk?

Emlékeztető ez az ének. Tudom, hogy ennél is sokkal több. Mégis állítom: az énekli jól, aki egy kicsit emlékezik is. A reformációra, a szerző Luther Mártonra, a körülményekre, amelyekben ez az ének megszületett. A születés dátuma: 1527. Luther egyik életrajzírója erről az évről röviden ennyit ír: „A szenvedés éve. Erős vár a mi Istenünk.” Az érti és énekli jól ezt az éneket, aki tudja, hogy küzdelmes, szenvedésteljes időben született. A reformáció kezdetének 10. évfordulóján vagyunk, de az ügy, mintha megállt volna, sőt viharfelhők gyülekeznek: vallásháború lesz? Luther ezekben a hónapokban különösen sokat prédikál a sátán erejéről, amiről az énekben is ír, mert világos számára, hogy egy esetleges vallásháború csak az ördög munkája lehet. De ugyanez az év személyes fájdalmat is jelent: egy kedves barátját megégették, Wittenbergben pestisjárvány tört ki, mindenki menekül, Luther marad. Ugyanebben az évben a betegség újabb fajtája is rátört: összeesett, hosszú ideig feküdt

eszméletlenül. Ebben a „szorítóban” született a hitvallás: „Erős vár a mi Istenünk... ha ő velünk, ki ellenünk?” — vagy ahogy József Attila fordította ezt a sort: „ínségben együtt van velünk”. Igen, emlékeztesse ez az ének a reformáció mai népét. Aki írta, nem egy győzelmes hadvezér, hanem Istennek megpróbált embere. Ami szolgálatából született: Isten ügye. Emlékeztessen ez az ének arra, hogy evangélikusok vagyunk, s ez azt jelenti, hogy ugyanabból az evangéliumból élünk, mint Luther Márton. Leginkább emlékeztessen minket az ének arra, aki „erős várunk,” menedékünk és oltalmunk ma is, változatlanul.

Forrás ez az ének. Tudjuk, hogy az ének alapja a 46. zsoltár. Ebben olvassuk: „ha hegyek omlanak... ha háborognak, tajtékoznak a vizek... Isten a mi oltalmunk és erősségünk.” Ez után a sötét, félelmes és viharos kép után ez következik viszont: „egy folyam ágai (régi fordítású Bibliában: forrásainak áljai) örvendeztetik Isten városát”. Kívül félelmes harcok, földrengések, belül csend, nyugalom és felüdülés. Ezt jelenti: „Erős vár a mi Istenünk”. És Luther azért tudott erről olyan szépen énekelni, mert maga is merített a forrásból, így lett ő maga, szava és éneke is forrássá. Egyik méltatója egyenesen „tűzfolyamnak” nevezi az éneket, amiből erő és hit árad felénk ma is. Luther halála után társait száműzték Wittenbergből. Közülük ketten szomorúan érkeztek meg Weimarba. Az egyik házból ének hangja csendült: „Erős vár a mi Istenünk.” Melanchton erre így szólt, ő volt az egyik: „Énekelj csak leányka, nem is tudod,

kiket vigasztalsz.” Valóban, ez az ének a vigasztalás, a hit és erő forrásává lehet, ha komolyan énekeljük. Meríthetünk belőle. Evangélikus öntudatot? Megerősödést egyháziasságban? Bizonyára. Ezenfelül azonban erőt és hitet a szolgáló életre a mában. S akkor nem egyszerűen a gondok és bajok elől menekülünk a „várba”, hanem ott erőt kapunk feladatunk elvégzésére is, mint Luther is kapta a maga idejében és azokban az években is.

így már lehet ez az ének győzelmi énekké is. Csak már nagyon világos, nem a mi győzelmünkről van szó, nem is egyszerűen egy ügy győzelméről, hanem annak segítségéről, oltalmáról és végső győzelméről, akiről bátran énekelhetjük ma is: „Erős vár a mi Istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk. Ha ő velünk, ki ellenünk? Az Űr a mi oltalmunk.” k. L. (Ev. Élet)

i

j

i

i

í

S

i

i

í

!

i

\

í

Reformációi

gondolatok

A reformáció egyháza, mely titokban sejti, hogy mélységes szakadék választja el a reformációtól, szinte kétségbeesetten énekli Erős vár a mi Istenünk. De énekelhetjük-e „mi Istenünk”. Isten így szól: „van panaszom ellened1'... Csodás nap ez: „Mi protestálunk!” Vajon nem halljuk? Protestantizmus nem a mi protestálásunk a világ ellen - a szekularizmus ellen - hanem Isten protestánsa ellenünk. „Térj meg!” Ez késztette Luthert a reformáció elindítására. Égned kellene és hideg vagy, ébernek kellene lenned és elrestültél. Örvendezned kellene és hatalomra vágyódsz.

„Azokat cselekedd, amiket először cselekedtél!” d u ír

Bonhoerfer

i

i

i

I

i

í

i

:

í

í

\

j

i

i

\