Erős Vár, 1988 (58. évfolyam, 1-5. szám)
1988-02-01 / 1. szám
ERŐS ©VÁR 3. oldal „Szüntessék meg az Állami Egyházügyi Hivatalt” Az Amerikai Magyar Baptista Szövetség lapja, az Evangéliumi Hírnök legutóbbi számában jelent meg az alábbi szerkesztőségi cikk. Mondanivalójával egyetértünk, s úgy véljük, hogy a benne foglalt javaslat minél szélesebb nyilvánosságot igényel. AZ AGGASZTÓ ÓHAZAI HÍREKKEL ismét foglalkozunk. Tíz milliónyi népünket 10—15 milliárd dollár adósság terheli. Az évi kamatteher a hivatalos jelentések szerint 800 millió dollár. Az államgazdasági tudomány nem tartozik a mi ügykörünkbe, de laikus agyunkba türemlik a kérdés, hogyan lehetett a magyar kormánynak s az ország pénzügyi szakértőinek ilyen magasra feltornázni az adósság összegét? A mindennapi kenyér, amiért Urunk tanított imádkozni, drágább és kevesebb lesz. Együtt érzünk magyar népünkkel az életszínvonal várható süllyedése miatt. Szokatlan, a marxista felfogástól idegen szellemű nyilatkozatokat és magyarázatokat olvashatunk óhazai kormánytagok közleményeiből a súlyos helyzet okainak az ismertetésére. Ezek az indoklások egyúttal javaslatok és tervezgetések is .Bizonyos az, hogy radikális lépésekre és intézkedésekre lesz szükség. Néhány példa a hivatalos nyilatkozatokból: Medgyesi Péter pénzügyminiszter ilyen nem marxi hangzású szavakkal fejezi ki bizakodását a helyzet megjavítására: ,,Én legfontosabbnak azt tartom, hogy a nemzet visszanyerje azt a magabiztosságát, azt a HITET, hogy a felhalmozódó gondokon felülkerekedik. ” Hajdú András a,Magyar Hírekben’írja: „Elkerülhetetlen egyes — állami — vállalatok bezárása. ” Grósz Károly miniszterelnök a parlamentben jelentette, hogy az ország talpraállításának egyik módja: „A veszteségforrások felszámolása, a felesleges munkaerő leépítése. ” Majd egy másik mondatban így szólt: „Elfogadhatatlan az a szürkeség, amivel nap mint nap találkozni lehet a megbízhatatlanság, a követelő magatartás formájában... valamint az egymás iránti közömbösségben és durvaságban. ” Grósz Károly itt már erkölcsi síkon mozog és a szellemi erők hiányára céloz. KÜLFÖLDÖN ÉLŐ MAGYAR HÍVŐK aggodalmuk mellett örömmel olvassák azokat az őszinte és józan nyilatkozatokat, amelyek az óhazai bajok forrására utalnak. Különösen jól esik a hazájuktól elszakadt istenfélő magyaroknak, hogy az óhazai kormány is rájött arra, hogy a magyar nemzet rossz anyagi helyzetének lelki okai is vannak. Az idézett és más hivatalos megjegyzések biztatnak arra, hogy észrevételünkkel és meglátásainkkal mi is nemzetünk segítségére siessünk. Van ajánlatunk és ezt azzal a meggyőződéssel tesszük, hogy ezzel az Úr ügyét és a magyar haza javát szolgáljuk. Javasoljuk, hogy a magyar kormány oszlassa fel és szüntesse meg az Állami Egyházügyi Hivatalt. Ennek a hivatalnak a felszámolására több nyomós okot látunk. (1) Az Egyházügyi Hivatal fenntartása költséges. Óriási összeget takaríthat meg nemzetünk ennek a hivatalnak a leépítésével. (2) Az Egyházügyi Hivatal véleményünk szerint azokhoz a „fölösleges” szervezetekhez tartozik, amelyek nem segítik elő az ország gazdasági talpraállítását. (3) Az Egyházügyi Hivatal éppen azokat a szellemi erőket ellenőrzi és korlátozza, amelyek megszorítás nélküli működésére a magyar nemzetnek nagy szüksége van. (4) Az Egyházügyi Hivatal létezése élő bizonyítéka annak, hogy a marxista államokban a hivatalos állítások ellenére sem szüntették meg az állam és az egyházak kapcsolatát. Az Egyházügyi Hivatal Marx tanítása szerint sem illik bele a marxista kormányrendszerbe. A lelki életgyakorlatnak nincs szüksége állami, politikai vezetésre. A vallásfelekezetek ellenőrzésével a szellemi erők működését korlátozzák. * * * SZABADÍTSÁK FEL AZ ÉRTÉKES és szunnyadásra kényszerített szellemi erőket! Engedjék, hogy a nemzet leghasznosabb tagjai, az istenfélő emberek megkötöttség nélkül működhessenek. Az istenfélő emberek a társadalom ideális, megbízható tagjai. Ezektől nem kell félni, ezeket nem szabad mint gyanús egyéneket, állami megfigyelés alatt tartani. Nem állítjuk, hogy az állam az Egyházügyi Hivatal megszüntetésével minden problémát megold, de abban bizonyosak vagyunk, hogy a leépítéssel járó költség megtakarításával és a felszabadított erők szorgalmának a felhasználásával a kormány nagy lépést tehet a súlyos helyzet megoldása felé. Óhazai istenfélő egyének, vallásvezetők ilyen ,,szanálási” ajánlatot, mint fentebb írtunk, nem tehetnek. Nincs kétségünk azonban, hogy javaslatunkat és annak elfogadását otthon milliók üdvözölnék. Nemzetünk igazi értékei fellélegzenének és az ország, a társadalmi erkölcs és becsületes munka áldásaiban részesülne. Szilárd meggyőződésünk, hogy javaslatunk közlésével mint hűséges, istenfélő magyarok, Istenünk ügyét és nemzetünk javát szolgáljuk. Túrmezei Erzsébet Félreismert barátok Akkor leszek igazán boldog, ha már a szenvedésre is, ha már a fájdalomra is megbékélt szívvel rámosolygok. Akkor, ha már igazán látom, hogy jót akarnak ók nekem: | célom felé serkentenek. Nem fosztanak meg semmi mástól, csak ami engem úgyis gátol . . . és mindegyikük jóbarátom. Zordarcú, különös barátok! Míg véresen küzdünk velük és könnyesen viaskodunk, csak önmagunk szívét sebezzük. Aztán ámulva észrevesszük: áldás a jöttük, és nem átok! Akkor a könnyeinken át Küldőjükre csodálkozunk. Meglátjuk átszegzett kezét, és hálát adni hullunk térdre, hogy életünket nem kímélte, sebezte, verte, úgy szerette. Rámosolygunk a zord követre: meglátjuk benne Ót magát. (Emberré lettél. . . kötetből)
