Erős Vár, 1987 (57. évfolyam, 1-5. szám)
1987-02-01 / 1. szám
6. oldal ERŐS® VÁR Záróirat a “Testvéri szó”-val kapcsolatos megbeszélésekről. Ev. Élet, 1987. jan. 18, Egy Mzunk belső megújulásáért Az Országos Egyházi Elnökség kérésére és megbízása alapján az országos teológiai és tanulmányi főigazgató vezetésével folytatólagosan három alkalommal megbeszélést tartottunk az Országos Elnökséghez 19 lelkész, illetőleg egyháztag aláírásával “Testvéri szó” címen benyújtott nyílt levélben felvetett és egyházunk közvéleményét széles körben érdeklő kérdésekről. Egyetértünk a nyílt levéllel abban, hogy egyházunknak gyökeres belső megújulásra van szüksége. Egyházunk élő hitű, egymást megbecsülő és segítő közösséggé ájulását teljes egészében egyházunk belügyének tekintjük, amelyért legszélesebb körű összefogással, kritikus-önkritikusán, de a kölcsönös bizalom szellemében, megértésre törekedve és türelemmel kell keresnünk a megoldásokat, elsősorban a gyülekezetekben, de egyházi szervezetünk minden szintjén is — tiszteletben tartva és kihasználva az egyház és az állam közötti egyezményben, valamint egyházi törvényeinkben adott kereteket és lehetőségeket. A felmerült teológiai kérdéseknek, a diakóniai teológia értelmezésének és egyházunk közéletifeladatainak megvitatását nemcsak egyetlen konferencián, hanem huzamosan és folytatólagosan kell végeznünk olyan légkörben, amelyben senki sem érezheti magát nézete miatt megbélyegzettnek, feltéve és természetesnek tartva, hogy elvi alapnak tekinti egyházunk hitvallásait, tanításait és Ünnepélyes Nyilatkozatát. Egyetértünk abban, hogy mindenekelőtt a Teológiai Akadémia munkáját kell támogatni és megfelelő színvonalát biztosítani, egyebek között azzal is, hogy hívő és jó képességű fiataljainkat odairányítjuk. Szükségesnek tartjuk az evangélikus gimnázium esetleges felállításának tervét ezzel egyeztetni, és kérjük a realitások felmérése alapján a mielőbbi döntést és erről egyházunk közvéleményének tájékoztatását. Sürgetően szükségesnek látjuk, hogy ne csak a lelkészek között épüljön az őszinte testvéri közösség, hanem hogy a laikusok is kiképzésük kiszélesítésével és elmélyítésével párhuzamosan az eddiginél nagyobb mértékben kapjanak részt egyházunk döntésében és közvéleményének alakításában. Ennek érdekében úgy kell továbbfejlesztenünk egyházunk sajtó és tájékoztató szolgálatát, hogy a jó vállalkozások és eredmények mellett a hiányosságokról és elvégezetlen feladatokról is beszámoljon — ne általánosító és bántó módon, hanem megértéssel és megoldást keresve. Jó tervnek tekintjük “Evangélikusfórum”címén öszszejövetelek lehetővé tételét, amelyek a főigazgató javaslata szerint a gyülekezeti szinttől országos szintig, alkalomszerűen vagy állandó jelleggel, rendszeresen, az illetékes egyházi vezetőség felügyelete és irányítása mellett törvényes keretül szolgálhatnának a sokoldalú és nyílt eszmecserének. Egyéb kérdések egyelőre nyitva maradtak, de megbeszéléseink mindvégig me— Főigazgató Ür, eddig hallgatott tanácskozásaikról, most hajlandó-e nyilatkozni? — Nemcsak hallgattam, hanem következetesen megtagadtam minden információadást. Nem magamért, hanem az ügy érdekében. Ha egy megbeszéléstől előrelépést várunk, a korai információadás megmerevedéshez vezethet. A menet közbeni információ-kiáramlás a mi esetünkben is inkább ártott, mint használt. — Hogyan jött létre az „Egyházunk belső megújulásáért” című irat, és hogyan függ össze főigazgatói tisztségével? — Egyházunk vezetői nyolc ,,egyháztagot ” kértek fel megbeszélésre, négyet a „Testvériszó”című nyílt levél aláírói közül, és négy „másikat". Országos főigazgatói megbízatásom alapelve pedig az, hogy minden felmerülő kérdést egyházunk egészére tekintve tereljek a megértés, egyetértés és megoldás felé. A központi kérdés nem is a nyílt levél, hanem egyházunk megújulása, amely valóban jó ideje foglalkoztatja egyházunk egészét. Ezért kezdettől fogva úgy vezettem a megbeszéléseket, hogy nem két szembenálló tábor képviselői tárgyalnak egymással, hanem nyolcán a sok egyháztag közül, mint akik együtt szívünkben és imádságunkban hordozzuk egyházunk megújulásának kérdését. Nem volt könnyű ezt az alapállást következetesen érvényesíteni. Végül azonban örültünk, hogy így találkozhattunk és beszélhettünk egymással. Ezért az aláírásnál már nem tettünk különbséget: egyformán egyházunk tagjai vagyunk. — A záróirat alatt mégiscsak hét aláírás van. — Valóban, egyikünk aláírása — hadd mondjam így: egyelőre — hiányzik. Ha jól értem hosszú levelét és a vele folytatott leg baráti légkörben folytak, és általában a kölcsönös megértést segítették. Hasonló szellemű összejövetelek folytatását szükségesnek és egyházunk belső megújulása szempontjából ígéretesnek tartjuk. Ehhez kérjük egyházunk minden tagjának imádságát, segítségét és együttműködését. Budapest, 1986. nov. 11. Prőh,e Károly Fabiny Tibor főigazgató Frenkl Róbert Gadó Pál Szebik Imre Tóth-Szőllős Mihály Zászkaliczky Pál hosszú telefonbeszélgetést: attól tart, hogy — mivel sajtónk nem közölte a nyílt levél teljes szövegét az aláírókkal együtt —, ha aláírja közös iratunkat, akkor részesévé válik,,annak a kritikának és elhatárolódásnak ”, amely iratunkban a nyílt levéllel kapcsolatban tükröződik. így viszont, sajnos azt a benyomást kelti, mintha velünk semmiben sem értene egyet, ami pedig szintén nem fedi a valóságot. Egyébként nem tartom lényegesnek, hányán írták alá összefoglaló iratunkat, hanem hogy hányán értenek egyet alapvető tendenciájával, a benne tükröződő lelki hozzáállással, és különösen zárómondatával, akár részt vettek tanácskozásainkon, akár nem. — Miért nem foglaltak állást a „Testvéri szó” teljes szövegű közlése ügyében? — Erről csak az én személyes véleményemet mondhatom el. A teljes szövegű közlés olyan közlési lavinát indítana el, amely lefoglalná teljes sajtókapacitásunkat. Mert közölni kellene egy részletes választ is, amely bizonyára még hosszabb volna, nem is szólva a hozzá kapcsolódó hazai és külföldi közleményekről. A nyílt levél a benne foglalt általánosításokkal már aláírásakor, ez év áprilisában sem tükrözte helyesen egyházunk belső helyzetét, az élet pedig azóta túlfutott rajta. Előre kell tekintenünk, és előre kell lépnünk, ha valóban akarjuk egyházunk megújulását. — Miért hangsúlyozzák, hogy egyházunk megújulása a mi belső ügyünk? — Ez az állító mondat egyúttal elhárító tartalmú is. Elhárítjuk kívülálló, külföldi és külföldre került testvéreink beleszólását vagy belekérdezését vitás belső ügyeinkbe. Nem szeretnénk kétségbe vonni szándékuk becsületességét, de hozzászólásuk, beleszólásuk inkább nehezítette, mint segítette közöttünk a megértést. Akik határozottan „Űj lélekért — újult akaratért” Interjú D. dr. Prőhle Károly professzor, országos teológiai és tanulmányi főigazgatóval az „Egyházunk belső megújulásáért” c. irattal kapcsolatban.
