Erős Vár, 1987 (57. évfolyam, 1-5. szám)
1987-02-01 / 1. szám
EROS® VÁR 7. oldal elutasítottak minden külső beleszólást, azok a külföldi testvérek értettek meg és segítettek igazán. — Miért nem foglaltak állást a diakóniai teológia kérdésében? — Ez túlment volna megbízatásunkon és lehetőségeinken. Egyébként közismert az, hogy „a” diakóniai teológiáról beszélni szakszerűtlen, mert többféle változata van. Annak tisztázására, hogy melyik változatát tartjuk helyesnek, az alapokból kell kiindulnunk: mi a keresztyénség Jézustól kapott küldetése és feladata. A diakóniai teológia megvitatását ezzel a megközelítéssel vette fel programjába egyebek között a Tudományos Teológiai Társaságunk is. Egyházunk szolgálatának értelmezése kérdésében pedig világosan állást foglal egyházunk éppen húsz éve elfogadott és érvényes Ünnepélyes Nyilatkozata. Erre hivatkoztunk záróközleményünkben. — Nagyon röviden szóltak a gimnáziumról. — Erről nem beszéltünk részletekbe menően, de érzékeltük, hogy nem volna helyes csak Fasor-központúan tervezni. Mert ha lehet szó gimnáziumról, akkor annak többi volt gimnáziumunk jó hagyományait is magába kellene foglalnia, és országos jellegűnek kellene lennie. Ezért javasoltuk egy olyan munkacsoport összeállítását, amely országos egyházi látóhatárral, a hit reménységével és realizmusával tud tervezni és javasolni. — Hogyan értik az evangélikus fórumra vonatkozó javaslatot? — A hangsúly azon van, hogy a kölcsönös bizalmon és megértésen alapuló testvéri eszmecsere kapjon rendezett és hajlékony kereteket egyházunkban. A részleteket természetesen majd tisztázni kell. Bizonyára strukturális kérdéseket is meg kell még fontolnunk, hogy a túlterhelt egyházvezetés könnyebben tudjon kapcsolatot tartani a gyülekezetekkel. Erről azonban korai volna nyilatkozni. — Hogyan értékeli a megbeszélések eredményeit? — Nem tartom jelentéktelennek. De eredményről igazán csak akkor tudnék beszélni, ha hasonló szellemben és lelkiséggel, igen nagy türelemmel tudnánk tárgyalni és megbeszéléseket folytatni egyházunk egészében és minden szintjén. Ehhez „új lélekért" kell könyörögnünk és „újult akaratért", ahogyan közkedvelt esti énekünkben énekeljük. Enélkül nincs belső megújulás egyházunkban. Az inteijút készítette: Dr. Nagy István A hívő embernek nincs hétköznapja, tin • nepe, hanem van az Úrral vagy nem vele eltöltött ideje. A „Testvéri Szó” a Három megbeszélés és közel egyévi csend után végre szó esett a magyarországi ev. egyházi sajtóban a „Testvéri Szó” c. kiáltványról. Ez tíz lelkész és kilenc világi személy aláírásával, feltehetően egy nagyobb érdeklődési kört reprezentálva tavaly márciusban jutott a püspökök és lelkészek kezébe. Eljutott néhány példány külföldre is. A külföldi sajtó közölte is, kommentálta is a kiáltványt, talán abban a hiszemben, bogy odahaza sem maradhat ez titokban, mivel a lelkészi hivatalok legtöbbje megkapta. A külföldi közlést otthonról provokációnak tekintették, mert azzal érveltek hivatalos helyről, hogy a kiáltványban részletezett ajánlások már régebbről egyházi reformterveknek felelnek meg és így a kiáltvány nem vezet új utakra. Mégsem lehetett a dolgokat agyonhallgatni. Június és december között a kiáltvány képviselői és az ev. egyház kiküldöttei három alkalommal beszélgettek, hogy kiértékeljék mind a kiáltványban felsoroltjavaslatokat az egyházi élet megújítására, mind az ev. egyház reformterveit s az ezekből adódó lehetőségeket. Az országos közgyűlésnek tett jelentésében dr. Nagy Gyula ügyvivő püspök-elnök foglalkozott a „Testvéri Szó”-val, s ezt közölte a Lelkipásztor c. ev. lelkészi szakfolyóirat. Aztán az Evangélikus Élet c. hetilap hozott január 18-án két cikket, az egyiket nyilatkozat, a másikat pedig interjú formájában (lásd lapunk 6. és 7. oldalán). Ezek Figyelem! Megjelent! A HIT CSODÁJA (az akroni Lorántffy Otthon képes története) Közel 400 oldal, 180 kép, az adakozók névsora, Reagan elnök levelével, színes fedőlappal, kemény kötésben. Történelmi dokumentum a magyar emigráció legnagyobb teljesítményéről. A könyv ára $20.00 — postázással együtt. Megrendelhető az ár előzetes beküldésével: Lorántffy Otthon 2631 Copley Road, Akron, Ohio 44321 nyilvánosság előtt az írások magukért beszélnek, de talán szükséges a következőket megjegyezni. • örülünk annak, hogy.megindult a hivatalos beszélgetés a „Testvéri Szó” körül. Ez remélhetőleg azt is jelenti, hogy nemcsak nyolcán beszélgetnek, hanem résztvehet a dialógusban aki csak akar. Kár, persze, hogy maga a kiáltvány még mindig nem került közlésre. A közlés végső fokon kevesebb fejfájást jelentett volna, mint amit a nemközlés bizonyosan még mindig okoz. • örülünk annak, hogy ezeknek és a remélhetőleg még jövőbeni beszélgetéseknek a témája „egyházunk belső megújhodása”. Ez a kiáltvány célja, s ez, ahogy állítják, az egyház vezetőinek is. Amit eddig olvastunk a beszélgetésekről ebben a tekintetben, arra mutat, hogy egyelőre mégcsak a beszélgető felek helyezkedéséről van szó s eltelik még valamennyi idő, amíg az egyház vezetői valóban meg is értik a kiáltványba foglalt aggodalmak teljes létjogosultságát. • örülünk annak, hogy vannak keretei a beszélgetéseknek, mert ev. egyházi vonatkozásban nem is lehet beszélgetni másképpen, csakis a Biblia és az ev. hitvallási iratok alapján. Ezeknek elegendőknek kell lenni egymás megértéséhez és a kölcsönös bizalomhoz. Zavaró ezért az, hogy ezeket a kereteket az egyházi vezetés részéről leszűkítették akár az 1948. évi egyház és állam közötti Egyezményre, akár az 1966. évi, az új egyházi törvénykönyvet bevezető Ünnepélyes Nyilatkozatra való hivatkozással. Egyik sem „hitvallási irat”. Mindkettőt súlyos politikai nyomás alatt görnyedve szövegezte meg az egyház. S ezek tulajdonképpen béklyóba verik a helyzet nyílt és kötetlen kiértékelésére való törekvéseket. A „Testvéri Szó” ezekkel a politikai kérdésekkel is foglalkozik, s ezekről hallgatni kell. • örülünk annak, hogy kiemelik az ev. középiskola ügyét, akár a Fasor helyreállításának, akár teljesen új intézet létesítésének a taglalásával. Régen eljött már az ideje, hogy az országban arányszáma feletti műveltséget képviselő evangélikusságnak lehessen közép-
