Erős Vár, 1987 (57. évfolyam, 1-5. szám)
1987-02-01 / 1. szám
EROS® VÁR 5. oldal Ajándék és elkötelezés Legyetek tehát Isten követői, mint szeretett gyermekei, és járjatok szeretetben, ahogyan a Krisztus is szeretett titeket, és önmagát adta értünk,,az Istennek kedves áldozati ajándékul". Ellenbenparáznaság, tisztátalanság vagy nyerészkedés még szóba se kerüljön közöttetek, ahogyan ez szentekhez méltó; se szemérmetlenség, se ostoba beszéd vagy kétértelműség: ez nem illik, hanem inkább a hálaadás. Hiszen jól tudjátok, hogy egyetlen paráznának, tisztátalannak vagy nyerészkedőnek, azaz bálványimádónak sincs öröksége a Krisztus és az Isten országában. Senki meg ne tévesszen titeket üres beszédével, hiszen éppen ezekért sújtja Isten haragja az engedetlenség fiait. Ne vegyetek tehát részt ezekben. Mert egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy, mint a világosság fiai. A világossággyümölcse pedig csupa jóság, igazság és egyenesség. (Ef. 5:1—9.) A keresztyénség böjtben Krisztus keresztjére irányítja tekintetét. Arra a keresztre, amely mindnyájunk ajándéka, hiszen általa lettünk és lehetünk Isten gyermekei. Aki ezt az ajándékot elfogadta, azt ez az ajándék kötelezi. Igénk drága üzenetet közöl: Isten gyermekei vagyunk! Ez nem egyszerűen rang vagy cím csupán, hanem elkötelezés. Azt jelenti, hogy aki Isten gyermeke, annak valóban úgy is kell élnie. 1. Isten gyermeke szeretetben él! Frázissá vált már — mégis szomorú valóság —, hogy a szeretet „hiánycikk”. Az élet minden területén, családban, munkahelyen, sokszor a gyülekezetekben is. Érezzük és tapasztaljuk, hogy a szeretet hiánya idegeket és életeket mérgez meg és rombol le. Mi, keresztyének, ha valóban Isten gyermekei akarunk maradni, akkor az a feladatunk, hogy elöljárjunk a szeretetben, hogy szeretetet éljünk. Mindig és mindenkivel kapcsolatban. Úgy, ahogy Isten is szeret mindig és mindenkit. Ha elvárjuk Isten szeretetét, mennyivel inkább elvárja tőlünk Ő, a szeretet gyakorlását. 2. Isten gyermeke tisztaságban él! Ma is érvényes az a megállapítás, hogy a „tisztaság fél egészség”. Testiekre vonatkozó jó tanács ez, melyet reklámok nélkül is megtartunk, mert logikus, észszerű. Az erkölcsi és lelki értelemben vett tisztaságot azonban már nem szeretjük ugyanígy. Erkölcs-Megjelent az önéletrajzi írások érdeklődéssel várt folytatása (Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, Bern, 1987, 576 oldal). Válogatta, sajtó alá rendezte és az utószót írta Szépfalusi István, ki az alábbi ismertetést bocsátotta az Erős Vár rendelkezésére: Ez a kötet 1956-tól 1978-ig (a szerző halálának évéig) tartalmazza Ordass Lajos feljegyzéseit. A könyv 70 oldalas függelékkel, személy és helynévmutatóval, valamint utószóval zárul. A magyar nyelvű kereszténység számára ez telenség, tisztátalan beszéd és magatartás sajnos, nagyon is közkedvelt dolgok, melyektől nem mentes a keresztyén ember sem, noha ismeri a 10 parancsolatot. Igénk azt mondja: „...egyetlen paráznának vagy tisztátalannak... sincs öröksége... Isten országában.” Isten gyermekeihez a tiszta élet illik! Böjt testi-lelki megtisztulást követel ahhoz, hogy Isten gyermekei maradhassunk. 3. Isten gyermeke világosságban él! Jézus mondja Mt 5:14-ben: „Ti vagytok a világ világossága.” Hiszen ha azok lennénk! Pedig az a rendeltetésünk, hogy életünknek fénye, világossága legyen. Életünk fényével másokat Őhozzá elvezetni. Őrizzük hűségesen ezt a fényünket. Isten adja gyermekségünk lehetőségét, ajándékként. Becsüljük meg ezt azzal, hogy Isten gyermekéhez méltó módon élünk. D. T. az első olyan emlékirat, amely az 1956-os őszi eseményeken túlmenően, a későbbi években felelős egyházvezetői szerepet betöltött személy iratában valósághűen követi nyomon a napi eseményeket. Döbbenetes, mindmáig nyomasztó olvasmány! Az Állami Egyházügyi Hivatalt kiszolgáló párthű lelkészek magatartását, hazugságait nyomon követik a sorok, leleplezik a jegyzetek. A 20. századi magyar világi- és egyházi történetírás egyik jelentős forrásirata ez a kötet. Ordass aktív püspöki szolgálatának második időszaka előtt elődje (Dezséry László) tagja volt a kommunista pártnak. Ugyancsak párttag volt az egyetemes felügyelő (Mihályit Ernő) és a kerületi felügyelő (Darvas József). Utóbbi püspöktársa (Vető Lajos) párttagsága nem bizonyítható, de 1945 után szovjet katonai tolmács volt! — Utódja — Káldy Zoltán — püspökségének negyedszázados időszakában a magyar evangélikus egyház lelkészi karának száma 25%-kal csökkent (sokakról „lehúzták” a palástot, mert a püspök — az Állami Egyházügyi Hivatal igazolt tudomásával! — „igenis botrányt” (sic!) akart csinálni az egyházban. 883— 884. oldal) — Olyan korba vezet minket Ordass emlékirata, amelyben Sütő András, Csillag a máglyán című drámája egyik budapesti előadásának szünetében, Káldy Zoltán nagyobb társaságban nyilvánosan megjegyezte, hogy „olyan erős a mi Népköztársaságunk, hogy már ilyen szerzőket és azok ilyen művét is elviselhetjük” (983. old.). A könyv ára 53.— svájci frank, portóköltséggel együtt. Március 31 -ig postázott rendeléseknél (csekk mellékelendő) 30%-os kedvezmény: 37.— sfr, illetve 25.— amerikai dollár. Megrendelési cím: István Szépfalusi Capistrangasse 2/15 A-1060 Wien — Austria A kötet hamarosan az Erős Vár iratterjesztéségben is kapható lesz, teljes áron: $35.—. Hegyeshalomnál történt 30 éve (Folytatás a 3. oldalról) ránk. A mosolyogva integető, hajdan egy évet a soproni hittudományi karon végzett dán lelkész mellett egy magas, feketeruhás, kucsmásférfit pillantottam meg, egy fiatalember társaságában. Ordass Lajos evangélikus püspök volt ott titkárjával, egy volt teológustársammal, akik éppen úgy meg voltak lepődve, amikor kiléptünk a gépkocsiból, mint mi, akik nem is mertünk arra gondolni, hogy e sokat szenvedett egyházi vezetővel itt találkozhatunk. Örömmel üdvözöltük egymást, bemutattam utitársaimat, majd átadtuk a magunkkal hozott segélyanyagot, amelyet Ordass püspök személyesen vett gondjaiba. Titkárja gondoskodott annak elszállításáról, amit alapos vámvizsgálat előzött meg. Ezalatt alkalmunk volt a Püspök Úrral beszélgetni, sőt, megörökíthettem ezt a találkozást színes felvételeken is, amelyek bizonyságai annak, hogy a szeretet ereje előtt néha még szigorúan elzárt kapuk is megnyílnak. * * * Ugyancsak olvashatunk az említett kötetben (a 669. és köv. oldalakon) Ordass Lajos püspöknek a nyugati világban élő sok magyar evangélikus lelkésszel és egyéb egyházi emberrel való találkozásáról, mely a minneapolisi világgyűlés idején, 1957. augusztus 21-én, az ottani Central Lutheran templomban tartott magyar úrvacsorái istentisztelet alkalmával történt. Nem említi azonban az önéletrajz az aznap délben tartott közös magyar ebédet és együttlétet, amelyen korabeli fényképek tanúsága szerint kb. huszonötén vettek részt. Az Erős Vár 1957 szeptemberi száma tudósított erről az úrvacsorái istentiszteletről s az azt követő ebédről és együttlétről. Beszámol viszont a szerző arról, hogy 1957-es (utolsó) amerikai látogatása alkalmával — legnagyobb sajnálatára — nem tudott eljutni mindegyik magyar evangélikus gyülekezetbe, csupán a clevelandi Első Egyháznál prédikált egy hétköznapi istentiszteleten, 1957. augusztus 27-én. Ezt közös vacsora követte. Másnap reggel meglátogatta a Nyugat-Clevelandi Egyház templomát, ahol a lelkészcsaládnál reggelizett, akik azután kivitték felejthetetlen vendégüket a repülőtérre. Ordass: Önéletrajzi írások II.
