Erős Vár, 1987 (57. évfolyam, 1-5. szám)

1987-12-01 / 5. szám

POSTMASTER:

DO NOT FORWARD SEND ADDRESS CHANGES TO ERŐS VÁR, Box 02148 Cleveland, OH 44102 (USPS 178560)

EROS ©VÁR

AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA

53. ÉVFOLYAM 1987. DECEMBER 6. SZÁM

JÉZUS, AZ ELLENZÉKI

Az Űr visszatérésére való várakozás nem csak kegyes álmodozás.

Bizonyosak vagyunk a második advent (második eljövetel) felől, mert volt első advent csaknem kétezer éve, és mert Krisztus ma is jön hozzánk — itt és most — az igében és a szentségekben.

Isten népe ma a két ádvent között él, józan és vigyázó várakozásban, és örömmel készül Megváltója fogadására.

Azokban a napokban megjelent Keresztelő János, és ezt hirdette Júdea pusztájában; „Térjetek meg, mert egészen közel van már a mennyek országa!” (Máté 3:1—2.)

Most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk. (Róma 13:11.)

Azt a napot senki sem tudja, csak az Atya. Vigyázatok, legyetek ébren, mert nem tudjátok, mikor jön el az az idő!” (Márk 13:32—33.)

Nem késlekedik az Úr, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert azt akarja, hogy mindenki megtérjen. (2 Péter 3.-9).

örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek. A ti szeüdlelkűségetek legyen ismert minden ember előtt. Az Úr közei! (Filippi 4:4—5.)

URUNK! Ébreszd fel szívünket, hogy örömmel készüljünk egyszülött Fiad jövetelére, neked pedig tiszta szívvel szolgáljunk, az Úr Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön örökké. Ámen.

Jézus nem Fejbólintó Jánosnak jött erre a világra, és ezt nem szabad elfelejtenünk, amikor újra egy idegenben eltöltendő karácsonyra készülünk. Ez nagyon fontos itteni világunkban, úgy is, mint idetelepülteknek, úgy is, mint szívben hűséges magyaroknak.

Az a Jézus, aki Betlehemben megszületett, korának várakozásai ellenében jött erre a világra. Tudták róla, hogy Dávid fia lesz, tehát magas családból származónak várták, ő pedig mesterember feleségétől született. Palota helyett jászolban, a népszámlálás és adó-összeírás felfordulása közepette. Öröm helyett aggodalom fogadta — nem volt számára hely a vendégfogadóban — és a rendszer pribékjei máris vesztére törtek. József nem tudta hol fog majd letelepedni, amikor hírül hozták, hogy a helytartó meg akarja gyilkolni gyermekét. Ifjúságát is rejtekhelyen töltötte el, nem részesülhetett hivatásának megfelelő nevelésben.

És mégis Ő készen volt, mire eljött az ideje annak, hogy megkezdje tanítását. Három esztendőbe sűrítve anynyit adott nekünk, amelyre másoknak egy élet sem volna elegendő.

Mindezek mögött azonban világos meglátás lappangott. Tudta, hogy mit akar. Nem politikai hatalmat, hanem a meglevő és elhanyagolt, vagy tudatosan megrontott törvények helyreállítását. Szembe állította egymással azt, ami világosan meglátszott: Isten Igéjét és törvényben kifejezett akaratát és a helytelen gyakorlatot, melyet az akkori vallásos vezetőség vagy engedélyezett, vagy hallgatólagosan eltűrt.

Eleinte nem hozott semmi újat, nem érvényesítette a törvényt a maga gyakorlati valóságában. Erről szól a Hegyi Beszéd, amelyet talán program beszédnek lehetne mondani. Csak később, amikor világosan kimutatta már többször is, hogy miben tért el a világ Isten akaratától, mutatott rá, hogy Isten nem egy dörgedelmes, láthatatlan hatóság, hanem valóságosan megtapasztalható Mennyei Atya.

Ez lett attól fogva jelszava: Isten szeret mindenkit, mint szülő szereti gyermekét, ha ugyan szeretetből nemzette azt és benne nemcsak félrelépésének, vagy vakságának kínos következményeit látja.

Nem mondhatjuk azt, hogy mindannyian vakok lennénk, és nem tudnánk, miben is van a hiba életünkben. Legtöbben tudjuk. A baj csak az, hogy nem cselekszünk úgy, mint kellene. Társadalmunkat egymás eltűrésére építettük fel, és arról fecsegünk, hogy engedményeket tenni egészséges és kívánatos, mert így mindkét félnek igaza lehet. Jézust ez nem érdekelte. Ő tudta, milyen alapon áll, és annak megfelelően cselekedett. Ahol úgy találta, hogy az emberi gyakorlat összeütközik Isten törvényével, ott határozottan a törvény oldalára állt. Nem gondolt együttműködésre.

Látta, hogy a világ úgysem fogadja be, hacsak teljesen alá nem veti magát a szokásoknak. Mikor azzal vádolták, hogy bűnösökkel ült le egy asztalhoz, arra emlékeztetett, hogy elődjét, Keresztelő Jánost meg azért szólták meg, mert se nem evett, se nem ivott, hanem teljesen visszavonult.

Ezzel azt akarta megmutatni, hogy