Erős Vár, 1987 (57. évfolyam, 1-5. szám)
1987-10-01 / 4. szám
2. oldal EROS ©VÁR 30 éve alakult meg a Külföldön Élő Magyar Evangélikus Lelkigondozók Munkaközössége testáns gyülekezeteknek ez a közös istentisztelete is bizonysága az útkeresésnek. Római katolikus testvéreinkkel már tartottunk a múlt évben egy közös istentiszteletet, de az nem az erőtlenségnek volt a jele, hanem inkább tisztuló meglátásunknak, melyet az egy Megváltóban való hit diktál. A közös protestáns istentiszteletet is komoly előkészület és megfontolás előzte meg. Azonban nem szabad túl derűlátókká válnunk. Az ördög munkája sok jószándékú kezdeményezésnek lett már eltiprója, s tudjuk, hogy minden út viszontagságokkal jár. Ezért van különleges jelentősége annak a jó útmutatásnak, melyet az egymást támogató munkához kaptunk most a három lelkésztől. A fiatalokhoz intézett szavakból megértettük, hogy nem egy ember dolga az Isten szolgálata, hanem mindnyájunké. A másik igehirdető azt hangsúlyozta ki, hogy tulajdonképpen minden keresztyén hívőben van már valami azonosság, ha hitünk középpontjában Krisztus az Úr. A harmadik igehirdető pedig azt mondotta, hogy nem nagy gyülekezetek és templomok fogják jellemezni a jövő egyházát, hanem a kis közösségek, ahol komoly szándékú emberek együtt keresik Isten akaratát. Azzal az érzéssel hagytuk el az Űr házát, hogy mindegyik felekezetet komoly felelősség terheli az egyes egyházak és magyar életünk közös útjának megtalálásában. Figyelem! Megjelent! A HIT CSODÁJA (az akroni Lorántffy Otthon képes története) Közel 400 oldal, 180 kép, az adakozók névsora, Reagan elnök levelével, színes fedőlappal, kemény kötésben. Történelmi dokumentum a magyar emigráció legnagyobb teljesítményéről. A könyv ára $20.00 — postázással együtt. Megrendelhető az ár előzetes beküldésével: Lorántffy Otthon 2631 Copley Road, Akron, Ohio 44321 1957 március elején az Evangélikus Világszövetség segítségével, mintegy 30 magyarul szolgálni tudó lelkész és teológiai hallgató találkozhatott egymással Bécs városában. Többségük nem sokkal korábban hagyta el a szülőhazát, de voltak a gyűlés résztvevői között olyanok is, akik már hosszabb ideje szolgáltak a történelmi Magyarország határain kívül élő magyar evangélikusok között. így az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia munkájával kapcsolatban álló két lelkipásztor, Markovits Pál és Szathmáry Gyula is jelen volt e gyűlésen, továbbá két Dél-Amerikában szolgáló lelkésztestvér. A jelenlevők elfogadtak egy jövendő munkájuk célkitűzéseit leszögező elvi nyilatkozatot, elhatározták egy lap kiadását, és egy munkaközösség megszervezését. A lap hamarosan megjelent és ÚTITÁRS címen mind a mai napig kéthavonta bekopogtat sok olvasó ajtaján. A munkaközösség végleges szervezeti formát egy évvel később nyert, amikor megválasztotta elnökét, dr. Vajta Vilmost, az Evangélikus Világszövetség Teológiai Osztályának igazgatóját és a többi vezetőt. Azóta, 1968-ig, szinte évente tartott ülést a munkaközösség, amelyen — a nagy távolságok és költségek miatt — csak néha vehettek részt tengerentúl szolgáló lelkipásztorok, így ez a szervezet főleg a nyugateurópai magyar evangélikus lelkigondozók találkozási alkalma maradt. 1968-ban átszervezték az addig csak öt személyből álló intézőbizottságot, és abba — a választott tisztségviselőkön kívül — minden magyar gyülekezeti szolgálatban álló vagy magyar egyházi munkát más keretekben rendszeresen és felelősséggel végző lelkészt vagy laikust is behívtak. így ez kb. 18 személyre bővült. Ekkor az elnök mellé Terray László személyében ügyvezető elnököt állítottak. Ettől kezdve csak a munkaközösség intézőbizottsága tartott évente gyűlést, a teljes munkaközösségi összejövetelre általában három évenként került sor, amikor a vezetőség vagy külön, vagy a magyar református lelkigondozókkal közösen teológiai konferenciákat rendezett. Az 1987. szeptember 22-e és 25-e közt tartott együttlét, amelyre a németországi Maulbronn nevű városka mellett fekvő “Haus Schmie” nevű otthonban került sor, szintén a reformátusokkal közösen tartott konferenciával kezdődött. A betegsége miatt távolmaradt Vajta Vilmos nyug. professzor helyett Pósfay György tartott előadást egy ökumenikus témáról, majd Cseri Gyula ref. és Gémes István evang. lelkész az emigrációs igehirdetés alapproblémáival foglalkozott egy-egy előadásban. Ugyancsak két előadója volt a harmadik témának Terray László (evang.) és Tóth Miklós (ref.), amely a következő címet viselte: „Szolgálatunk, gyülekezeteink helyzete és kilátásaink. Az előadásokat megbeszélés követte. Megnyitó-, reggeli- és esti áhítatok, valamint közös úrvacsoraosztás is része volt az együttes programnak, amelyen több mint 30-an vettek részt. A teológiai konferenciát az evangélikusok munkaközösségének másfélnapos gyűlése követte. Ennek 21 résztvevője volt, köztük hat olyan lelkipásztor, aki 30 évvel ezelőtt is résztvett a bécsi ülésen! Párhuzamosan ülésezett az európai reformátusok hasonló munkát végző szervezete. Az evangélikusok munkaközösségi gyűlésének főbb pontjait az elnöki és titkári jelentések felolvasása, a közös feladatok (ifjúsági konferencia, magyar gimnáziumi vallásoktatás, cserkészek lelki gondozása, Útitárs szerkesztése és terjesztése, iratterjesztési szolgálat, rádiómunka, stb.) megbeszélése és a gyülekezetek életéről szóló beszámolók képezték. Ugyancsak volt szó az Európán kívül szolgáló magyar gyülekezetekkel, ill. lelkészekkel való kapcsolatokról, a hazai egyházhoz, valamint nyugateurópai római katolikus és más vallásos jellegű szervezetekhez való viszonyról, valamint felvetett aktuális problémákról. Az Evangélikus Világszövetség né(Folytatás a 3. oldalon)
