Erős Vár, 1987 (57. évfolyam, 1-5. szám)
1987-06-01 / 2. szám
EROS® VÁR 5. oldal A LELEK SODRÁBAN (Folytatás az 1. oldalról) tanúsítanak embertársaik irányában, hanem megmentő és felemelő leereszkedés. Isten nem azért öltött testet, hogy az embert elkápráztassa és egyúttal a kétségbeesés szakadékába taszítsa, mert a tökéletesség és tisztaság elérhetetlen magasságát kell maga előtt látnia, hanem megmutatta a célt és utat nyitott a cél felé. Emberi szemmel és értelemmel megközelíthető részleteit, parányi részleteit tárta fel az Ő dicsőségének, hogy elindítsa az embert a teljesség felé azon az úton, amelynek neve: Jézus Krisztus követése. Bűnbánat, töredelem, alázat és égő vágyódás Isten után, ez a felfelé nyúló kéz, amelyet megragad Isten kinyújtott mentő keze! De ehhez csatlakozik a harmadik tényező, az ebből származó elkötelezettség! Mennyire természetes ez az intelem: Ne hozz szégyent szüleid nevére! Ne hozz szégyent hazád nevére! Mert ez annyira természetes emberi vonatkozásban, hogyne lenne még természetesebb Istenhez való viszonyunkra, kapcsolatunkra vonatkozóan! És ha a világ legtermészetesebb dolga, ami jóformán szóra sem érdemes, hiszen csak szükségszerű folyomány, hogy jó szülők gyermekei hálát tanúsítanak tetteikkel szülőik iránt, menynyivel természetesebb ugyanaz a jelenség a mennyei Édesatya iránt! Nyilván onnan van az, hogy az evangélikus kegyesség területén olyan kevés hangsúly Adományok az „Erős Vár”-ra (Előfizetések nyugtázása a címszalagon látható lejárati év és hónap kijavításával történik.) Köszönettel nyugtázzuk az 1987. március 15 és június 15 között az előfizetéseken felül beérkezett alábbi lapfenntartó adományokat: $35: Bruckner Ede (South Bend, IN). — $25: Búzás Imre (Detroit), Relle Ferenc (Columbus, OH). — $15: Molnár Eszter (Highland Park, NJ). — $10: Érsek Lajos (Toronto), Győr Istvánná (Cleveland), Moldwin Mary (Cleveland), Szabó József (Fairfield, CT), Szabó Józsefné (Akron). — $5: Gombocz István (Urbana, IL). $4: Schönberger Ernőné (Cleveland). — $3: Faragó Györgyné (Quincy, Ml), Káló Vilma (Toronto). — $2: Cutietta Júlia (Cleveland). esett a jócselekedetek kiemelésére. Istenbe vetett hitünket, Hozzá való ragaszkodásunkat életünknek kell tükröztetni. Ha csak szavaink szólnának róla és esetleg olykor-olykor üres külsőségek, szégyent hoznánk égi hazánk nevére, szégyent hitünkre, pontosabban: bizonyságot tennénk arról, hogy egyikhez sincs sok közünk. így pedig nem lehetünk Isten gyermekei, csakis az ellenkező úton, hogy égjen és lángoljon szívünk Krisztusunkért és cselekvésre késztessen. Mennyire tudta, mennyire érezte és mennyire gyakorolta ezt Luther Márton. Belevitte ennek az íráshelynek a fordításába is. A magyar szövegben azt olvassuk: „akiket az Isten Lelke vezérel”. A Luther-féle német fordítás élesebben fogalmazza ezt a gondolatot: Akiket az Isten Lelke magával ragad, magával sodor! Senki se gondolja, hogy jó keresztyén azért, mivel jó polgár, aki tisztességesen és becsületesen él, s nem kerül összeütközésbe a törvénykönyvvel, talán igen jó híre is van polgártársai között, dolgos, szorgalmas, takarékos, sőt jóindulatú ember! Itt arról van szó, vájjon űzi-e, hajtja-e belülről valami! Mert megtapasztalta Isten kereső kegyelmét, nem tud közömbös maradni embertársai iránt, legkevésbé tudja elintézni a mélyrezuhantakat azzal, hogy úgy kell neki! Hadd lássa méltó büntetését rossz tetteinek! Ezzel szemben bizony: íme én, a jó, a derék polgár, a mintakép! Mert megtapasztalta Isten segítő cselekvését, cselekednie kell, nem törődve azzal, vájjon eredmény kíséri-e, vagy hála — odaadó, nem is kért, sőt talán bizalmatlansággal és elutasítólag fogadott — fáradozásait, ... hiszen Krisztus sem járt jobban! Itt arról van szó, vájjon nem volt-e túlságosan is elpolgáriasodott, állampolgáriasodott a mi keresztyénségünk, hogy viharok által kellett felrázattatnunk! Akiket Isten Lelke sodor! Tehát nem arról van szó, hogy rámharmatozik Isten jósága, Szendéikének az adományait élvezhetem megelégedéssel, hanem hogy rajtam keresztül kihez és milyen mértékben jut el Isten segítő, megmentő szándéka!? Vájjon mozgékony, vagy álmodozó, vagy pláne élvezve szürcsölgető-e az én keresztyén hitem?! Akiket Isten Lelke sodor!... Isten lelkének vezérléséről, sodrásáról sok vonás rajzolódik elénk a Szentírásban. Nem mindegyik vonatkozik minden hívőre egyformán, hiszen maga az írás mondja, hogy a lelki adományokban különbözőképpen részesülnek a hívek. Van azonban a Lélek sodrásának két általános vonása, mely egyszerűen kell, hogy a hívő keresztyén emberen felismerhető legyen. Az egyik az, hogy a Lélek elveszi bátortalanságát. Nem szükséges, hogy ékes szónoklatot vágjál ki Krisztus mellett. De szükséges, hogy magatartásodon meglássák, ki fia vagy, melyik táborhoz tartozol; szükséges, hogy kételkedések, vagy élcelődések közepette ne szégyeld a szót: Én pedig hiszek a Jézus Krisztusban, a feltámadott Krisztusban! A Lélek vezérlésének, ösztökélésének, sodrásának másik velejárója pedig a közösségalkotás és fenntartás. Persze itt nem akármilyen közösségről van szó. Még a „szent nacionalizmus” jegyében álló közösségről sem! Hanem a Krisztusban hívők közösségéről, ennek a közösségnek minden vüági tehertételével együtt, minden egyes hívőnek gyarlóságával, bűnös mivoltával együtt. Mert ha az Isten nem restelli az ilyen közösséget anyaszentegyházának minősíteni, hozzám az nem lenne méltó? Szabad-e távoltartanom magamat tőle, szabad-e elfordulnom tőle, szabad-e a bontogatok közé tartoznom? Lám, mennél kisebb az ereje az anyaszentegyház közösségének, annál jobban széthullik a vüág! Vájjon látszik-e a Te életedben valami a Lélek vezérléséből? Azután ne feledd, hogy más lélek is működik ebben a vüágban, nemcsak az Istennek Lelke! És ha életedben nem válik nyilvánvalóvá Isten Lelkének működése, akkor talán máris másik lélek működik benned és általad. Mert csakis azok Isten gyermekei, akiket Isten Lelke vezérel és magával soc*or' Kóts Lajos (1955) I
