Erős Vár, 1986 (56. évfolyam, 1-5. szám)
1986-10-01 / 5. szám
6. oldal ERÖS0VÁR lelkét is kiadta nagy igyekezetében. Nem akart öngyilkos lenni, ha hajban volt és néha ilyeneket mondott: az emberi élet értéke felmérhetetlen, végtelen. Akárcsak egy perce is olyan drága, mint 70 esztendő. És mert a végtelent nem lehet se osztani, se sokszorosítani, egyetlen emberélet sokezer élettel felér. Ez a nagyi mégis csak kapott gazdagságot az élettől, valamit, amit senki einem vehetett tőle, valamit, ami megszépítette öregedő arcát, megfényesítette a tekintetét, amit ez a fiatal leányka, látva őt, miként viseli fiának elvesztését, így foglalt össze: — Tetszik tudni, most láttam, milyen az, ha valaki hisz. — Milyen? — kérdeztem. — Hát először is, hogy nem nehéz neki semmi. Zokszó nélkül fogadja, amit a sors ráoszt. Nincsen semmije, és mégis gazdag. Lényéből nyugalom, béke árad, mint abból, aki tudja, hogy élete a legjobb kezekben van. — Ilyennek látod a hívő embert? Nem válaszolt. Szép kis arca kipirult, szeme a messzi jövőt kutatta. Gyermek, család, öröm, nehéz küzdelem, gyász, háború, betegség, mindfelködlött előtte. Felémfordulva azt mondta: — Ha gyermekem lesz, szeretném, ha ilyen hívő ember lenne belőle! — Én a te gyermekedet talán már nem fogom meglátni, de így is egész szívemmel hiszem, hogy most már hívő embert nevelsz belőle! Gyarmathy Irén Nt. Szirmai József Isten az, aki elhívja a szolgáit, és Ő az, aki hazahívja őket. Szolgái az Ő követségében járnak közöttünk: üdvösséges akaratát, örök időkre szóló ígéreteit hirdetik. Szolgálatuk kirendelt ideje egyszer lejár. Krisztusról szóló ajkuk elnémul. Néha döbbenetes váratlansággal történik ez, s emberi számítás szerint úgy véljük, hogy korán érkezett el az idő... Szirmai (Ocsenás) József iparos szülők gyermekeként jött a világra 1932. április 5-én Nyíregyházán. A családban kapott vallásos nevelést megerősítette benne a helyi ev. iskola, majd a híres soproni Líceum, ahol 1952-ben érettségizett. A lelkészi pályára való felkészülése nem volt akadályok nélküli. Az Evangélikus Teológián elkezdett tanulmányai 1954-ben betegség és más személyi okok miatt megszakadtak. 1956-ban megnősült, majd a szabadságharc nyomán Argentínába került feleségével együtt. Ott folytatta tanulmányait. 1962. augusztus 5-én szentelték evangélikus lelkésszé Buenos Airesben. Közben családja is megnövekedett. Három gyermekük született: Attila, István és Katalin. 1965-ben visszatértek Magyarországra, ahol a szentendrei gyülekezet hívta meg lelkészének. 1971-ben, családja nélkül, ismét külföldre távozott; Amerikában református gyülekezetekben vállalt szolgálatot: Phoenix (AZ), Buffalo, 1976 óta a detroiti Első Magyar Ev. és Ref. Egyház lelkésze volt. A megfogyott létszámú gyülekezet eladta templomát, s attól kezdve a detroiti Első Magyar Evangélikus Egyház templomában tartotta istentiszteleteit. Néhai Asbóth Gyula ev. lelkész nyugalomba vonulása, 1984. március 1-e óta az ev. egyházi főhatóság jóváhagyásával Szirmai József végezte mindkét gyülekezet lelkigondozását. Élete utolsó hónapjaiban betegsége gyorsan elhatalmasodott rajta. Hányatott sorsú, de mindvégig hűséges szolgáját október 5-én, 54 éves korában hívta ki teremtő Ura a földi életből. Két kis gyülekezet, az evangélikus és a református mondotta magáénak, két gyülekezet gyászolja papja elvesztését. A detroiti magyar evangélikus templomban október 8-án megtartott gyászistentiszteletet számos református lelkész végezte, Ábrahám Dezső püspök vezetésével; evangélikus részről a michigani egyházkerület magyar származású püspökhelyettese, dr. W. G. Moldwin (Moldován) hirdetett igét angolul, míg a Magyar Ev. Konferencia igehirdetője Bernhardt Béla ev. lelkész volt, aki János 10:11, 27 alapján hangsúlyozta, hogy egy lelkipásztor temetését nem reménység nélkül végezzük, hanem a Főpásztor szolgálatában beteljesedett győzelmes életre tekintve. ,,Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből. ”(Jn 10:28.) (ze) A fenti életrajzi adatokat részben Dallos István ref. lektor szolgáltatta, ki a gyászistentiszteleten a nekrológot mondotta angol nyelven. Fasoriaknak | a Fasorról Az 1952-ben megszüntetett budapesti Evangélikus Gimnázium volt növendékei szeretettel és hálával emlékeznek vissza tanáraikra, jónéhányan levelező kapcsolatban is vannak velük. Egyik, még életben lévő tanárunk, dr. Vermes Miklós (mennyiségtan, természettan, vegytan) ezen a nyáron lókuszába került ennek a ragaszkodó szeretetnek. Egyik tanítványa, Bogyó István (1941), aki Tarrytownban(NY) lakik, gondolt egy nagyot és merészet: hozassuk ki „Mukit" látogatóba! Tervével felrázta az amerikai és kanadai fasorista kolóniát, sokan lelkesen bekapcsolódtak, és költség-hozzájárulással, szállás felkínálással, program-javaslatokkal segítették az ügyet. Azonban Bogyó volt az egésznek a mozgatója: az utolsó részletig kidolgozta a menetrendet, lelevelezte a házigazdákkal, stb. Dr. Vermes természetesen nemjuthatott el mindenhová július 1 és 31 között, de akik találkozhattak vele, nem csalódtak. Ezt a 82 éves, fiatalos, fantasztikus teherbírású embert minden érdekelte. Saját, előre elkészített listája szerint nézte a múzeumok híres festményeit. Hogy mindent lásson, helikopterrel lebegett Manhattan fölött, járt Chicago és New York legmagasabb felhőkarcolói tetején. Megmászott egy oregoni tűzhányót, átment a Niagara alatt, felhőszakadás és trópusi hőség nem zavarta. Vendéglátói sokszor lemaradtak lihegve, mert nem bírták „Muki” iramát. Bensőséges alkalmak voltaka több helyen rendezett találkozók, ahol a fehér asztal mellett gyűltek össze környékbeli volt diákjai, hogy még egyszer láthassák szeretett tanárukat. A baloldali felvételt Bogyó István titokban kattintottá 45 éve a tanár úr órája alatt. A másik kép most júliusban készült, Kun József (1950) felvétele a Shenandoah csúcsán.
