Erős Vár, 1986 (56. évfolyam, 1-5. szám)
1986-10-01 / 5. szám
életem számára Krisztus érettem odaadott élete? Mit jelent számomra a kereszt? Dísz csupán, vagy az új kezdésének kiindulási pontja és lehetősége életemben? Mire gondolok akkor, amikor Luther életéről és szolgálatáról hallok valamit? Képes vagyok küzdeni a saját, a család és a társadalmi élet erkölcsi tisztaságáért? Olvastam már egyetlen lutheri írást a konfirmációm óta eltelt idő alatt? Imádkoztam már egyházam és lelkészem szolgálatának tisztaságáért és eredményéért? Szeretem valóban mindazt, amit az „evangélikus” jelző ad az életem és hitem területén? (Ev. Élet) AKAROM Akarom: fontos ne legyek magamnak. A végtelen falban legyek egy tégla, Lépcső, min felhalad valaki más, Ekevas, mely mélyen a földbe ás, Ám a kalász nem az ő érdeme. Legyek a szél, mely hordja a magot, De szirmait ki nem bontja a virágnak, S az emberek, mikor a mezőn járnak, A virágban hadd gyönyörködjenek. Legyek a kendő, mely könnyet töröl, Legyek a csend, mely mindig enyhet ad, A kéz legyek, mely váltig simogat, Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok. Legyek a fáradt pillákon az álom. Legyek a délibáb, mely megjelen És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem, Legyek a délibáb a rónaságon. Legyek a vén föld fekete szívéből Egy mély sóhajtás fel a magas égig, Legyek a drót, min üzenet megy végig, És cseréljenek ki, ha elszakadtam. Sok lélek alatt legyek a tutaj, Egyszerű, durván összerótt ladik. Mit a tengerbe visznek mély folyók. Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír, Míg le nem teszi a művész a vonót. Reményik Sándor 1987. január 1-től kezdve az Erős Vár előfizetési díja !évi 6 dollár lesz. Kanadában és egyéb külföldön évi 8 US dollár, | vagy 10 kanadai dollár. 1959 óta, 27 éven át nem emeltünk! A lap előállítási és postaköltsége az akkorinak ; több mint háromszorosára ment fel. .................................................................... »>♦♦« ÉHEZŐ SZOMJAZOK „Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek ” (Mt 5:6). Emberi dolog, hogy hajszoljuk mind az igazságot, mind a boldogságot. Általában rossz helyen keressük. „Borban az igazság!” „Akinél a pénz, annál az igazság!” És ezekhez hasonlóknál. Vájjon Jézus mire gondolt? Ugyancsak Jézus mondja: „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet...” (Ján 14:6). Egyszóval Ő az, akinek a keresése boldoggá és megelégedetté tehet. Nagyon lényeges, hogy Jézus ezt a keresést létszükségletünknek tartja. Ahogy enni akar az éhező és inni akar a szomjazó; mert ha nem eszik vagy nem iszik, elpusztul. Ilyen fontos, létfontosságú funkció az igazságra való éhezés is: aki nem éhezik Jézusra, az lelkileg éhenhal. Ez a vége a lelki emberünknek, ez lehet a veszte sok keresztyénnek. Legtöbben már annyira megszoktuk, hogy keresztyének vagyunk, hogy az sokszor már nem más, csak egy adat: X. Y., 180 cm magas, szőke, kék szemű és keresztyén. Sokan megszűntünk Jézusra éhezni és szomjazni. Langyos, hétvégi keresztyének lettünk. Eljárogatunk a templomba, imádkozgatunk és aztán vége. Ki az, akinek Jézus olyan fontos, mint a biológiai létünket biztosító étel? Csak az elégíttetik meg, Igénk szerint. Akik nem így éheznek és szomjaznak Jézusra, akik csak únottan turkálnak langyosra hűlt keresztyénségükben, azok nem ismerik meg azt a boldogságot, amelyre Jézus utal. „De légy már reális!” — mondogatják sokan. „Az igazságot csak a filmekben találják meg az emberek, a való életben soha...” Igen ám, de Jézus keresésével nem így van. Jézus segít nekünk, hogy megtaláljuk Őt, mert Ő ezt a találkozást legalább annyira akarja, mint ahogy nekünk kellene akarni azt. Döbrössy Bence (Útitárs) Hibaigazítás Az 1986/4. szám első oldalán a „Mindeddig megsegített bennünket az Úr!”c. cikk 6. bekezdésében egy mellékmondat helyesen így szól: mely két számmal járult hozzá az istentisztelet méltó ünnepélyességéhez. Ugyancsak az augusztusi szám 5. oldalán, az „Ötvenéves lelkészi jubileumok” c. cikk elején „Ausztriában” helyett ,,Ausztráliában" olvasandó. Élesszemű olvasók azt is észrevették, hogy ugyanennek a számnak a 4. oldalán a fasori gimnázium pecsétje az oldalán fekszik. Még mindig túl sokat várunk a beszédünktől és túl keveset az imádságainktól. I OKTÓBER HATODIKA Gróf Leiningen Károly, ki idegen származása ellenére a 13 aradi hős közt halt vértanú-halált, a kivégzést megelőző napon levélben búcsúzott el feleségétől. A levélből itt közölt részlet jellemző öntudatos hitére a döntő órában. Aradon, 1849. okt, 5-én. ...A kocka eldőlt és csak kevés órám marad még e világon, hogy előkészüljek a keserű lépésre. A halál nem volna rettenetes, rám nézve, ha egyedül állanék... Szívesen, óh mily szívesen éltem volna, hisz meg volt mindenem, mi boldoggá teszi az életet, oly boldog voltam, aminő ember csak lehet... A mindenható Isten, ki szívembe lát, adjon erőt, hogy úgy halhassak meg, mint keresztyén. Mindig híven hódoltam őseim vallásának, a lelkész kezéből fogadtam hitem vigasztalását és kész vagyok uram és teremtőm ítélőszéke elé lépni... Neveld gyermekeinket az Úr félelmében jó és nemes emberekké. Ha én már nem is őrködhetem felettük, legyen anyjuk ki megtanítja őket, hogy tiszteletben tartsák szerencsétlen atyjuk emlékét. Ki mondhatná meg nekik jobban, mint te, hogy apjuk, habár az emberi törvény elítélte, szívében becsületes ember volt és meggyőződéséért halt meg... MESGYEKŐ A part alatt zizegve Cirógat, véd a nád. Hiába várt az este Húgod s szegény anyád. Keskeny vércsík szalad, Arcod kettészelő. Úgy fekszel itt hanyatt, Mind kidőlt mesgyekő. Te vagy a kő, határ: Ma eddig tart a múlt. A rettentő halál Itt felmagasztosult! Október huszonhárom, Utcára ment a nép, Hogy zengő szava szálljon S kitárja bús szívét. Szíved szép igazsága Volt minden fegyvered. S a páncélosok száza Dübörgőit ellened. Ma parti nád közt fekszel, A puha fű benő. Két világ közé vert jel, Hazám, új mesgyekő. (Ismeretlen)
