Erős Vár, 1986 (56. évfolyam, 1-5. szám)
1986-06-01 / 3. szám
4. oldal EROS ©VÁR EROS ©VÁR \MI Kl KAI MAO VAK EVANGÉLIKUSOK LAIM ERŐS VÁR (USPS 178560) is published bimonthly (February, April, June, August, October, December) for $3 per year by the Hungarian Conference—Lutheran Church in America, 9715 Lake Avenue, Cleveland, OH 44102. Second-class postage paid at Cleveland, OH. POSTMASTER: Send Address changes (Form 3579) to ERŐS VÁR P. O. Box 02148, Cleveland, OH 44102 No. 3. (239) Vol. 52. JUNE 1986 A “Lutheran Church in America” Magyar Konferenciájának lapja. Szerkesztő és kiadó: Juhász Imre Munkatársak: a magyar evangélikus lelkészek. FONTOS! Minden szerkesztőségj anyag, kézirat, gyülekezeti hír, úgyszintén a lappal kapcsolatos minden levelezés, előfizetés és adomány erre a címre küldendő: “ERŐS VÁR” P. O. BOX 02148 CLEVELAND, OH 44102 Az “ER ŐS VÁR ” előfizetési díja belföldön egy évre 3 dollár. Kanadában és egyéb külföldön évi 4 US dollár, vagy 5 kanadai dollár. Be nem jelentett címváltozás esetén a posta a kézbesithetetlen újságot megsemmisíti, a kiadóhivatalnak pedig külön portót kell fizetnie. Erre a költségre különösen nem-előfizetők, késedelmező előfizetők, vagy többéves hátralékban lévők esetében nehéz fedezetet találni. Ezért kétjük olvasóinkat, hogy minden esetben pontosan adják meg címüket a “Zip Code" szám feltüntetésével együtt! Az újságot "zip code” szám nélkül nem kézbesíti a posta. Címközlésnél tüntessék fel az utca megjelölését is, pl.: St., Rd., Ave. Ugyanis egyes postai zónákban azonos nevű utcákat csak így lehet megkülönböztetn i. Printrd by Classic Printing Corporation 9527 Madison Ave., Cleveland, Ohio 44102 tanárainknak köszönhető, akik valamennyien nemcsak pedagógusok, hanem tudósok és családapák voltak egy személyben, mindezen felül izzó magyarok és keresztyének. Ezen az évfordulón róluk emlékezem meg őszinte szeretettel és hálával. Itt jegyzem meg, hogy a matematika, fizika, ének és rajztanárok kivételével valamennyieknek bölcsészeti doktorátusa volt, sőt többnek magántanári kvalifikációja. Hittanárunk az első három osztályban Bereczky Sándor, aki generációkat nevelt fel. és ő írta az egész országban használt hittan-könyveket. Tőle mindent megtanultunk (beleértve énekeinket is), ami szükséges, hogy a konfirmáció által felnőtt keresztyénné legyünk. Utóda, Sólyom Jenő — később a soproni teológia tanára —, neves egyháztörténész, akinek művét “Luther és Magyarország” más felekezetek is használták, mint autentikus forrásmunkát. Óráin, a keresztyén egyházak történetén kívül a nagy világvallásokba is betekintést kaptunk. Soha nem feleltetett, hanem beszélgetés formájában tanított, mely sokszor udvarias vitává vált. Ebben néha még az öt katolikus társunk is részt vett, bár joguk lett volna a “lyukas” órákat osztályon kívül tölteni. Osztályfőnökünk Remport Elek, nyolc éven át tanította a magyart és a latint, de hogy? Akkor, amikor az állami iskolákban Ady Endre és Móricz Zsigmond nevét nem lehetett kiejteni, ő két hónapon át elemezte a XX. század magyar költészetét külföldi példákkal összehasonlítva. Ugyanakkor bárki el tudta mondani, miről szól az “Aeneis”, sőt, tanterven felül Petronius “Satiricon”-jával és Szent Ágostonnal is foglalkozott. Hatalmas történelem tudását Jánossy István, a Kemenesalja szülötte adta át nekünk. Soha nem használta a tankönyvet, jegyzeteiből tanított. Számomra felejthetetlen élmény marad a reneszánsz évszázadairól, a felfedezések koráról és a “két pogány közt” századairól tartott több hónapos előadássorozata. Gyóni-Szolár Ferenc, szeretett öreg, tudós barátunk — másként nem is tudnám nevezni —, a hellén grammatika és irodalom titkaiba vezetett be olyan ragyogó szellemességgel, hogy nyolcán, akik a görögöt választottuk, valósággal “mediterrán katolikusokká” váltunk (nem vallási értelemben) előadásai hatására. Német tanárunk Loisch János — aki nyolcadikban a filozófiát is tanította —, negyedik osztálytól kizárólag németül beszélt velünk, kivéve a fordításokat. Ez a nagytapasztalatú, bölcs ember (1945 tavaszán orosz útonállók áldozata lett) jól tudta, hogy az osztálynak csaknem fele tíz éves korában már hibátlanul beszélt németül és pár évvel később egy másik világnyelvet is. Éppen ezért rendkívül nagy szeretettel és türelemmel foglalkozott azokkal, akikről látta, hogy nincs Fräulein, vagy Mademoiselle mellettük. A fél évet, amíg a Faustot tanította, soha nem lehet elfelejteni. Ő tett a német Liederköltészet rajongójává, amikor hanglemezen bemutatta a legnevezetesebbeket. Hét éven át Sulek József igyekezett bevezetni bennünket a matematika és fizika tudományába, majd nyolcadikban Kilczer Gyula, aki néhány óra elteltével olyan népszerűségre tett szert, hogy nekifeküdtünk az elhanyagolt tárgynak és a hátralévő néhány hónap alatt többet foglalkoztunk ezzel, mint az előző hét esztendő alatt együttvéve. Utolsó évünkben az igazgató Bélai- Koch István, a mindnyájunk által szeretett történész. Itt kell még megemlíteni Renner Jánost, a nagy matematikust és elméleti fizikust, aki világhírű tudósokat nevelt fel hazánk dicsőségére. Az én osztályomat sajnos nem tanította. Kellene még beszélni Kubacska Andrásról, Oppel Imréről, Peskó Zoltánról és Havas Manó rabbiról, a zsidó hittanárról, de nincs helyem erre. Ötven év távlatából visszaemlékezve elhunyt tanárainkra, fel kell tenni a kérdést: Mit köszönhetünk nekik? Azt hiszem, hogy a szülői ház által adottakon kívül mindent. Nagy szó, de igaz! Mindenekelőtt megtanítottak gondolkodni. Megtanítottak arra, hogy önállóan képesek legyünk meglátni az igazságot és megoldjuk a problémáinkat. Pedagógusok és tudósok voltak, nem tanproletárok. Azt tanították, amit lelkiismeretük és nagy tudásuk diktált, mert a lutheri szellem gondolkodásuk és véleményük szabadságát biztosította. Előadásaik egyetemi szinten álltak, melyhez tanítványaik szellemi befogadóképességét ők teremtették meg. Erről mindazok meggyőződtek, akiknek
