Erős Vár, 1986 (56. évfolyam, 1-5. szám)
1986-06-01 / 3. szám
ERÖS0VÁR 5. oldal pl. az egyetem bölcsészeti karán óriási előnyük volt a nagy többséggel szemben. Ez volt az az iskola, ahol az első három évben bárki jelesre magolhatta magát, de abban a pillanatban, amikor gondolkozniok kellett, összeomlottak. Ezért hullottak ki közülünk olyan sokan. Az élet bebizonyította, hogy az a szellemi tőke, amit ott kaptunk, soha nem devalválódik, soha nem érheti elértéktelenedés, örökre az elidegeníthetetlen tulajdonunk. Fogadják érte hálánkat az elköltözöttek és Egyházunk, hogy ilyen szellemi kincset adtak nekünk. Negyven év kiesett már az intézet tanításának a folyamatosságából. Ki tudja, pótolható-e? Mindenesetre viszszaköveteljük az ALMA MATERT, ha kell Káldy püspök-elnök megkerülésével is, pedig a “diakóniai teológia” pragmatizmusa szolgálatot jelent és azt követeli, hogy Raffay Sándor és Ordass Lajos utóda, legyen a szent ügy zászlóvivője. Trianoni emlékeztető A trianoni békeszerződés a Dunát jelölte ki országhatárnak és így a Duna két partján fekvő Komáromot szétszakították, nagyobbik fele cseh megszállás alá került. Képünkön a volt városháza látszik, Klapka tábornok szobrával. Az egység útján Arra a kérdésre, hogy miért is van Amerikában számos “országos szervezetű” evangélikus egyház, nagyon nehéz megfelelni. Főleg azért nehéz a válasz, mert ezeknek az egyházaknak a szervezeti elkülönülésére több esetben nem is lehet kielégítő magyarázatot adni. Mindenesetre tény az, hogy az US A- ban ezidőszerint már 20-ra csökkent az ev. egyháztestek száma. Ezekből 15 együttesen sem haladja meg a százezres lélekszámot (a legkisebbnek a taglétszáma csupán 50), a további 5-nek 8'/$ millió tagja van. Ezeknek az egyháztesteknek a keletkezését legtöbbnyire nyelvi/nemzetiségi, területi/földrajzi, majd inkább kegyességi fokozatra, teológiai szigorra, s egyéb sajátosságokra mutató tényezőkre lehet visszavezetni. Az elmúlt három évszázad során egyesülési törekvésekben, valóságos egyesülésekben, de megosztottságban, egymástól való elválásokban és elkülönülésekben nem volt hiány. A legutóbbi nagyobbméretű egyesülések 1960-ban és 1962-ben mentek végbe, amikor 8 egyháztestből kettő jött létre. Az 1970-es évek elején pedig egyházszakadást kellett megérnünk. Mindazonáltal tartotta és tartja magát az a vélemény, hogy az amerikai evangélikusság megosztottsága nem szolgálja Krisztusnak, az Egyház Urának az ügyét, s ezért mindent el kell követni, hogy necsak az együttműködés mélyüljön el, hanem egyházszervezeti egység is létrejöjjön. 1982 szeptemberében egy időben tartott országos közgyűlésen a “Lutheran Church in America” (továbbiakban: LCA; ez a mi országos egyháztestünk), az “American Lutheran Church” (továbbiakban: ALC), valamint az “Association of Evangelical Churches” (továbbiakban: AELC) lelkesen elhatározta, hogy 1988. január 1-éré egyesülnek. Ennek a célnak az elérése érdekében 70-tagú Közösbizottságot neveztek ki, hogy ez dolgozza ki az egyesülés részleteit. Az elmúlt 3 évben ez a Közösbizottság hét jelentést adott ki, melyekben tájékoztatta a nyilvánosságot munkájának részleteiről és irányáról. Többek véleménye szerint a Közösbizottság összetétele nem biztosította, hogy kielégítően tud majd feladatának eleget tenni; ezt a felfogást az is erősítette, hogy az egyes jelentésekre támadt visszhanggal, javaslatokkal, bírálatokkal alig foglalkoztak, azokat nagyjából figyelmen kívül hagyták, s inkább a Közösbizottságon belüli elgondolásoknak szenteltek figyelmet. így jelent meg a 7. jelentés ezév február végén. Ez a 190 oldalas könyv az új egyház rendjét rögzíti országos, regionális, egyházkerületi, s gyülekezeti szinten. Ennek nyomán derült ki aztán igazán, hogy milyen nehéz dolog a meglévőkből egy új, 5.4 millió lelket számláló, 67 egyházkerületre, 11000 gyülekezetre oszló országos egyházat létrehozni, melyben a lelkészek száma meghaladja a 16 ezret. Aki csak ért egy kicsit az egyházi rendhez, az most mind véleményt hangoztat, hogy mit és miért lehet vagy nem lehet elfogadni, s így mennyire valószínű, vagy éppen nem valószínű az egyesülés létrejötte. Eltekintve a kákán is csomót keresőktől, úgy alakult ki eddig, hogy hat kérdés szorul komolyabb tisztázásra. A jelenlgi LCA, ALC, és AELC egyházkerületei (55 van belőlük) sorra foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel és kapcsolatos határozataikat a Közösbizottsághoz juttatják el. Ez aztán ezek alapján remélhetőleg revideálja korábbi elgondolásait és feltehetően egy 8. jelentést terjeszt a három egyháztest augusztus végén egyidőben tartandó országos közgyűlése elé. Ezek hozzák meg a végső egyesülést megvalósító vagy elutasító határozatot. Az ALC-ben ezt követően még a gyülekezeteknek is szavazniok kell (ha az LCA és az ALC országos közgyűlése az egyesülés mellett dönt), s így az egyesülés sorsa egészen 1987 február végéig marad függőben. A vitás kérdések a következők: 1. Az egyházról való tan. Az ALC-ben úgy tartják, hogy a gyülekezet az egyház megtestesítője, míg az LCA-ban az a
