Erős Vár, 1986 (56. évfolyam, 1-5. szám)

1986-06-01 / 3. szám

2. oldal

ERŐS ©VÁR

kóniai teológia abszolúttá tétele és kényszere korlátozza, sőt megszünteti az egyház életének belső szabadságát. A teológiai pluralizmus letörése szellemi kiskorúságra vezet, lehetetlenné teszi a nyílt teológiai eszmecserét és megmérgezi a testvéri szeretet légkörét.

Az evangéliumból fakadó diakónia viszont nélkülözhetetlen jellemzője az egyház életének a testi-lelki elesettséget gyógyító szeretetmunka értelmében, és abban az értelemben is, hogy az egyházban senki sem uralkodik másokon, hanem mindenki önfeláldozó szeretettel a többiek javára él és szolgál.

2. Valljuk, hogy az egyház alapvetően a gyülekezetekben él. Ennek megfelelően

• minden közegyházi tevékenységet a gyülekezeti munka felől kell értelmezni és kialakítani;

• törekedni kell arra, hogy a gyülekezetek az igével és a szentségekkel élő, eleven testvéri közösségek legyenek;

• keresni kell a bomló népegyházi keretekből új életformák felé vezető utakat;

• újra át kell gondolni egyházunk szervezeti felépítését. Szükségesnek tartjuk a jogi szervezet egyszerűsítését és decentralizálását, valamint azt, hogy az elöljárók megválasztása minden fokon egyháztól idegen szempontok befolyása nélkül, meghatározott időre és visszahívhatóan történjék.

3. Egyházunk jelene és jövője szempontjából rendkívül fontosnak tartjuk

• a szekularizáció elvi és gyakorlati vizsgálatát. Ezzel a világjelenséggel, amely hazánkban sajátosan fonódik össze az ideológiai ateizmussal, szembe kell néznünk,

“Erős vár a mi Istenünk!”

Evangélikusok így köszöntik egymást. Kár lenne, ha ez a köszönésmód kipusztulna. Mert emlékeztet arra, hogy sohasem szabad védtelennek, kiszolgáltatottnak és árvának éreznünk magunkat. Odamenekülhetünk Őhozzá, aki igazi oltalmat nyújt. Éppen ezért nem csak köszönünk vele, hanem hitvallást is teszünk minden alkalommal, amikor mondjuk: Erős vár a mi Istenünk! Ennek a hitvallásnak a forrása a 46. zsoltár 2. verse, mely így szól: “Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban ”, (Ezen a zsoltáron alapszik Luther Márton hatalmas éneke is, az evangélikusok “himnusza”.)

Egy másik igehely így fejezi ki ugyanezt a gondolatot: “Erős torony az Ur neve, odafut az igaz, és védelmet talál”. (Péld

>8:10.) „ w w

Sz. M. M. nyomán

hogy az eddig elmulasztott segítséget megadhassuk egyházunk népének. Egyházunknak ragaszkodnia kell ahhoz, hogy a keresztyének részt vehessenek a világ megismerésének egyetemes emberi törekvésében;

• annak vizsgálatát, hogy a keresztyének hogyan küzdhetnek hitelesen a háború és az erőszak ellen;

• lelkészképzésünk lelki és tudományos színvonalának emelését, a teológiát végzett nők és a levelező tanfolyamot végzettek szolgálatának rendezését;

• a misszió, az evangélizáció és az ökumené mai feladatainak vizsgálatát és helyes megoldását;

• a nemlelkészek felelős szolgálatának kiszélesítését a gyülekezetek és a közegyház életében;

• a testvéri kapcsolatok minden irányú megújulását egyházunkban. Olyan légkört kell kialakítanunk, amelyben az őszinte testvéri bírálat természetes jelenség. Törekednünk kell, hogy növekedjék közöttünk a kölcsönös tisztelet és testvéri szeretet a Lélek szabadságában. Egymás pásztoraivá kell lennünk, hogy senki ne maradjon magára;

• egyházunk jogának újbóli realizálását, hogy más felekezetekhez hasonlóan legyen saját középiskolája.

4. Valljuk, hogy az egyház Istentől nyert felelősséget hordoz az egész teremtett világért és benne azért a népért, amelynek politikai keretei között él. Politikai felelősségét az egyház Isten igéjének hirdetésével, intézményeinek tevékenységével, valamint az egyes keresztyének társadalmi, közéleti szolgálatán keresztül gyakorolja. Az egyház identitását sértőnek tartunk minden olyan törekvést, bárhol a világon, amely az egyházat és annak hivatalos képviselőit az aktív politikai életbe, a hatalom gyakorlásába közvetlenül akarja belekényszeríteni, s politikai döntésekre, állásfoglalásokra készteti. A politikai életben való résztvétel minden keresztyénnek- beleértve az egyház tisztségviselőit - mint állampolgárnak egyéni szabadsága és felelőssége.

5. Javasoljuk, hogy mielőbb legyenek olyan országos megbeszélések, amelyeken

— önkéntes jelentkezés alapján — egyházunk bármely tagja részt vehet, s amelyeken egyházunk említett és más kérdéseivel testvéri légkörben, szabadon, felelős módon foglalkozhatunk.

Egyházunk életének nyomorúságai, a magunk vétkei és mulasztásai ellenére reménységünk Jézus, akié minden hatalom mennyen és földön, aki a küldetést adja, s aki övéivel van minden napon a világ végezetéig.

Budapest, 1986 márciusában

(A fenti nyilatkozat szövegében lévő minden kiemelés a szerkesztőé.)

KIÁLTÁS A VÁLSÁGBÓL

100 magyar

egy északnémetországi szigeten

A Keleti-tenger közelében levő Lübecktől délre, nagyobbacska tó közepén, háromszöghöz hasonló szigeten fekszik a Vasfüggöny tőszomszédságában Ratzeburg városa. A sziget legmagasabb pontján 1154-ben egy püspöki székesegyházat kezdtek építeni, hogy ez legyen a közelben lakó pogány szláv törzsek megtérítésére irányuló missziói munka kiindulópontja. Ennek a négy évszázaddal később evangélikus templommá vált történelmi épületnek az árnyékában, a tó partján álló Keresztyén Ifjúsági Egyesület (YMCA)tulajdonában levő központban 100 magyar fiatal középiskolás, egyetemi hallgató, általános iskolai tanuló, vagy a korábbi konferenciák idősebb résztvevője egy hétig együtt lakott és vett részt a 27. Európai Magyar Evangéliumi Konferencia programjában.

Már a tóparton lobogó zászlók jelezték, hogy mely országokból jöttek össze az idei nagyheti konferencia résztvevői. Az északi országok keresztrajzú zászlói mellett ott lobogott a holland, a német, a svájci és a magyar. Néhány résztvevő ugyanis elhozta Ratzeburgba Magyarországról látogatóba kiérkezett rokonait is.

Az idei konferencia főtémája “Kiáltás a válságból" volt. A reggeli bibliatanulmányok a Szentírás válságba jutott és segítségért kiáltó személyeiről szóltak (a 130. Zsoltár írója. Illés próféta, Jónás próféta, Jézus a Gecsemáné kertben és Pál apostol). Ezeket Nyugat-Európában élő magyar evangélikus lelkészek tartották. A bibliatanulmányokat követő előadások a főtémát öt altémára bontották fel. Cseri Gyula frankfurti református lelkész a mai világban levő válságról beszélt. Gémes István stuttgarti evangélikus lelkész a hit és egyház válságáról. Igen nagy tetszést aratott a harmadik előadás, amely a “Válságok emberi kapcsolatainkban" témával foglalkozott. Ezt Tüskiné Szabó Márta, hollandiai magyar református lelkipásztor tartotta. Az egyéni élet válságairól ugyancsak egy hollandiai magyar asszony, Visserné Pál Irén pszichológus előadásában hallhattak az egybegyűltek. Végül — nagyszombaton — a Burg Kastl-i Magyar Gimnázium vallástanára, Ferenczy Zoltán evangélikus lelkész vezetésével egy kerekasztalbeszélgetés résztvevői összefoglalták a hallottakat és arra a kérdésre próbáltak feleletet adni, hogy ki az, aki meghallja a válságos helyzetekben felhangzó emberi kiáltásokat, azaz rámutattak az imádságmeghallgató Istenre. Egyébként az elhangzott előadásokat délelőttönként közös, délutánonként csoportokban tartott megbeszélés követte.

A vacsora utáni órákat a résztvevők ismereteit gyarapító programok és esti áhítatok töltötték ki. Virágvasárnap a szokásos ismerkedési est bonyolódott le. Hétfőn irodalmi est keretében Szente Imre stockholmi tanár “Nemzeti válságok a magyar irodalom tükrében "cím-I mel tartott szép előadást. Kedden Szigethy Sán-